Szabolcsi Építők, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1970 év feladata: 820 millió (Folytatás az 1. oldalról) hozzanak. Ezen túlmenően azt szorgalmazzuk, hogy lehetőleg teljes brigádok lépjenek be vállalatunkhoz, hogy a begyakorlás, összeszokás miatt a termeléskiesés minél kevesebb legyen. A létszámbővítést úgy fizikai, mint műszaki létszám vonatkozásban az év elején kell végrehajtani azért is, mert csak az új létszám folyó évi begyakorlása alapján lehet kialakítani olyan kollektívát, amely 1971- ben a termelésnövekedésnek már legalább 70 százalékát a termelékenység növekedésből hozza, és 1971 elején a létszámot legfeljebb csak 100—120 fővel kelljen növelni. Az 1970. évi feladatok ütemes teljesítésének egyik igen fontos feltétele az a munka, amit a programozás és munkaszervezés terén műszaki dolgozóinknak meg kell oldani. Ezt a munkát már beindítottuk és az éves programnak február végéig brigádvezetőkig ismertté kell válni. A dolgozók jobb élet- és munkakörülményeinek biztosításához munkásellátási osztályt hoztunk létre, új felvonulási előregyártott épületeket rendeltünk és szerzünk be. A munkásellátási osztály és a műszaki vezetők összefogásával el kell érni, hogy az I. negyedévben minden munkahelyi és központi szálló, öltöző felújítást nyerjen és a dolgozók jobb munkakörülményeit biztosító felszerelések a munkahelyekre kerüljenek. Jubileumi évforduló tiszteletére Vállalatunk és a szocialista munkaverseny formái már kialakultak, szép és eredményes hagyományai vannak. Úgy gondolom, hogy 1970-ben hazánk felszabadulásának 25., Lenin születésének 100. évfordulójának méltó megünneplésére akkor készülünk igazán, ha a már kialakult versenyformákat még tartalmasabbá tesszük, szervezve a felajánlásokat, folyamatosan értékelve a teljesítéseket. A szocialista munkaverseny tartalommal való megtöltése egyetlen vezető, műszaki dolgozó számára sem lehet közömbös. A gazdaságvezetés ehhez úgy járul hozzá, hogy a kidolgozott és jóváhagyott programot minden dolgozóval ismertetni fogja. Majd ennek ismeretében arra kérjük a szocialista brigádokat, a vállalat összes brigádjait, termelőegységeit, hogy a párt, a szakszervezet, a KISZ és a munkahelyi gazdaságvezetés segítségével tegyenek konkrét felajánlásokat. A jubileumi verseny egész éves lesz, melynek eredményeit, a vállalások teljesítését meghatározott időközben értékelni fogjuk. Ennek alapján lesznek elbírálva a brigádok, építésvezetőségek munkája, melynek eredményeit erkölcsileg és anyagilag is jutalmazni fogjuk. Természetesen, az értékelésnek és a vállalások teljesítésének a legnagyobb nyilvánosságot fogjuk biztosítani. Végül engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki a vállalat minden dolgozójának 1969 év becsületes munkájáért, hiszen tudásuk legjavát adva segítették elő az elmúlt év sikerét. A gazdaságvezetés 1970-ben is mindent el fog követni azért, hogy a becsületesen dolgozók jól érezzék magukat a vállalatnál. Ha mindenki csak egy kicsivel ad többet, mint az elmúlt évben, akkor 1970. évi feladatainkat sikeresen fogjuk teljesíteni. Ehhez kérem a vezetők, a műszakiak és a fizikai dolgozók kölcsönös összefogását, jó együttműködését. Csak ez lehet alapja 1970. év sikerének. A minisztérium köszöntése Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat Tóth Kálmán mb. igazgató elvárásnak, Nyíregyháza. Kedves Tóth elvtárs! Az év befejezése alkalmából köszönöm önnek, helyetteseinek és a vállalat kollektívájának az év során kifejtett tevékenységét. Kívánok önnek és a vállalat minden dolgozójának boldog új évet azzal, hogy az új esztendőben sok sikert érjenek el az építőiparra és közvetlenül a vállalatra háruló nagy feladatok megoldása terén. Padányi Mihály A részesedési alap új rendszeréről ismeretes, hogy a részesedési alap pénzbeni részének felosztását központi szabályok határozzák meg. Az 1968-as évet nézve a központi előírások hatására az év végi részesedés mértékében számottevő differenciálódás következett be. Reprezentatív vizsgálat szerint az I. kategóriában 7,8 százalékkal, a II. kategóriában 7,4 százalékkal, a III. kategóriában 4,7 százalékkal emelkedett az összjövedelem. A részesedésben és az összjövedelemben bekövetkezett erősen eltérő differenciálódás összefügg azzal, hogy a béreket elsősorban a III. kategóriában emelték nagyobb mértékben. Továbbá a vezetőknél különböző címeken folyósított prémiumok nagy részét megszüntették. Módosítás nélkül nagyjából 1969. évre is ezek az arányok alakultak volna ki bár a munkások bérének hatékonyabb emelkedése az eltéréseket tovább szűkítette volna. Megszűnik a kategória A közvélemény csak kevéssé ismeri a jövedelemarányok lényegtelen változását, viszont szembetűnő volt az év végi részesedés nagy különbsége. Sokan állampolgári kategorizálásnak, rangsorolásnak tekintették a kategorizálást magát is. A kialakult kedvezőtlen hangulat éppen a célkitűzés, az ösztönzés fokozásának érvényesülését hátráltatta. A merev központi előírás ellentétes volt a vállalati önállósággal is. Mindezek szükségessé tették a részesedési alap felosztási rendszerének módosítását. Az új felosztási rendszer megszüntette a kategóriákat, azonban az új felosztási rendszer sem mond le a végzett munka szerinti differenciálásról. Igyekszik elérni, hogy a jövedelemdifferenciálódás elsősorban a munka hatékonysága alapján történjen, s kevéssé a vállalatnál betöltött munkakör alapján. Azonban az új felosztási rendszer a fontosabb munkakörök közötti jövedelmi arányok átcsoportosítását nem tűzte, és nem is tűzhette ki céljául. Tekintve, hogy a módosító rendelkezés december hóban jelent meg, az 1969. évi részesedési felosztásra átmeneti intézkedést tartalmaz a vonatkozó utasítás. Ezen intézkedés a vállalat igazgatójának hatáskörébe helyezi azt a lehetőséget, hogy a végzett munka alapján, a helyes jövedelmi arányokat 1969. évre vonatkozóan így alakítsa ki. Összefoglalva a vállalaton belül részesedési alap felosztás legfontosabb változásai a következők: megszűnik a részesedési kategória, kollektív szerződésben kell szabályozni, hogy a részesedés milyen hányada kerül felosztásra bérarányosan, a vállalatnál eltöltött idő arányában, és mekkora részét bocsátja a vállalat igazgatójának rendelkezésére jutalmazás, prémium stb. céljára, egységes lesz a vetítési alap minden dolgozónál (munkabér -j prémium) bevezetésre kerül a nyereségprémium rendszere. Az új rendszer szerint tehát minden dolgozónál beszámít a vetítési alapba a munkabér és bér terhére kifizetett prémium, illetve jutalom. A nyereség-prémium bevezetése fokozza a vállalati nyereség növelésére való ösztönzést. Ennek alapján a kollektív szerződésben meg kell határozni a fontosabb munkakörökben dolgozókat, illetve dolgozó csoportokat, akiknek jelentős befolyása van a vállalati nyereség alakulására. Általában ezek részére tűzhető ki nyereség-prémium is. A törzsgárda megbecsülése Új szabályozás az is, hogy a vállalatnál eltöltött időként kell figyelembe venni az áthelyezett dolgozónak az előző vállalatnál munkaviszonyban töltött idejét. Fokozottan ráirányítja a figyelmet az új szabályozás a törzsgárda tagjainak nagyobb megbecsülésére. Továbbra is megmarad az alapbér csökkentésre vonatkozó rendelkezés. Veszteséges gazdálkodás esetén a magasabb vezető állású dolgozók személyi alapbérének 75 százaléka, a nyereség alakulására jelentős befolyást gyakorló munkakörben dolgozóknak pedig alapbérük 85 százaléka fizethető. Nem lehet az alapbérét csökkenteni azoknak a dolgozóknak, akik nem sorolhatók ebbe a csoportba. Itt továbbra is biztosított a személyi besorolás szerinti, illetve az elvégzett munka után járó bér kifizetése. Bővebb ismertetés A részesedési alap felosztásának új rendszeréről egyébként a kollektív szerződés módosításának munkahelyenkénti ismertetése során bővebb tájékoztatást fogunk adni. Azonban az már rendeletileg szabályozott, hogy az 1969. évi részesedési alap az ismertetett módszer szerint kerül felosztásra. Reméljük, dolgozóink megelégedéssel fogadják a sokak által kifogásolt kategória-rendszer megszüntetését, és az új alapokra helyezett részesedési felosztás bevezetését. Részesedésről beszélni, részesedést felvenni kellemes dolog, ennek azonban feltétele a gazdaságos működés. Ahhoz, hogy az 1970-es évben is jó eredményeket tudjunk elérni, minden dolgozó lelkiismeretes, becsületes munkája szükséges. Ambrusz János főosztályvezető A dolgozókról való gondoskodás Fontosságát tekintve elsők közé tartozik a vállalat dolgozóinak élet- és munkakörülményeinek állandó javítása és figyelemmel való kísérése. Ezt a fontos témát vitatta meg legutóbb a vállalat párt-végrehajtó bizottsága is ahol hosszas vita után konkrét javaslat és határozat született — intézkedés végett — a gazdaságvezetés felé. Úgy gondoljuk, ennek hatása érződni fog. Az kétségtelen — mint a pártvégrehajtó bizottsága is megállapította —, hogy a legutóbbi években sokat fejlődött, változott a dolgozók munka- és életkörülményei. A munkahelyek többségénél olyan felvonulási épületeket hoztak létre, ahol biztosított a megfelelő szállás, tisztálkodási lehetőség, ebédelés, művelődés. De nem kis pénzébe kerül a vállalatnak az sem, hogy autóbusszal naponta szállítja haza a dolgozókat. A dolgozók megfelelő munkaruhát, védőfelszerelést, télen pedig védőitalt kapnak. Ám nem lennénk igazságosak, ha nem tárnánk fel azokat a hibákat, amelyek — akár hanyagságból, akár nemtörődömségből — egyes munkahelyek akadályozzák a dolgozók jobb életkörülményeit. Mindenekelőtt előre kell bocsátani: az emberről való gondoskodás nemcsak a szociális csoport feladata — hiszen erre képtelen is lenne létszámánál fogva — hanem minden munkahelyi vezetőé. Sajnos, ezt nem mindenhol így értelmezik és ebből származnak a legtöbb hibák. Érdemes néhány példával illusztrálni — tanulságképpen. Az utóbbi időben legtöbb probléma a 2-es főépítés vezetőség munkahelyein merültek fel. Például a Nyírmadai Állami Gazdaságban folyó építkezésnél a vezetők hosszú hónapokig eltűrték — figyelmeztetés ellenére is —, hogy az ott dolgozó munkásoknak ne legyen se tisztálkodási, se ebédelési lehetőségük. Igaz, azóta már változás történt. A fényeslitkei munkahelyen — bár minden felszerelés biztosított — mégis a gondnok hanyagságából tűrhetetlen állapotok uralkodnak. Sajnos, itt a gazdaságvezetés sem lép fel megfelelően. Szinte magára van hagyva minden. A vállalat új telephelyén sem felel meg az ebédlő. Kicsi, gyakran hosszúra nyúlik az ebéd, ami sok időt rabol el az emberektől. Hollóházán, Fehérgyarmaton ugyan munkásszállást építettek, de aligha mondható nyugodt kényelmes pihenőhelynek. Amikor megkérdezték a vezetőket: vajon aludnának-e itt? Ezt válaszolták: — Hát bizony nem... De szólnunk kell a dolgozók felelősségéről is. A vállalat — a lehetőségekhez képest — igyekszik munkásszállásokat biztosítani, modern berendezésekkel, kulturális és egyéb eszközökkel felszerelve. Viszont ezt nem minden dolgozó becsüli meg. Rongálják a berendezési tárgyakat, sáros lábbelivel fekszenek az ágyba, gyakran cigarettáznak és az ágyneműt kiégetik. Kétségtelen, az étkeztetés nehézséget okoz a munkahelyek szétszórtsága miatt. Sajnos nem egyszer előfordul az is, hogy az ételeket kiszállító gépkocsi nem áll rendelkezésre. Ilyenkor kapkodás, kiesés van, ami ugyancsak érezteti hatását a dolgozók hangulatában és a termelésben is. Az étel minősége miatt is gyakori a panasz. Sőt, mint a dolgozók elmondják, nem is változatos. Több munkahelyen a tálalók sem megfelelőek. Az elhasználódások során a javításokat, a hiányok pótlását csak hosszú huzavona után végeztetik el a munkahelyi vezetők, ha egyáltalán elvégeztetik. Sok probléma van még a téren is, hogy az egyik építésvezetőségről a másik építésvezetőségre úgy irányítják át a dolgozókat, hogy a szálláshelyüket, vagy az étkezésüket nem rendezik. Ez főleg szak-, szerelőipari dolgozóknál, darusoknál fordul elő. Ilyen esetben jogosan érzi a dolgozó: csak a munkájára tartanak igényt, de vele már nem törődnek. Arra is szigorú miniszteri és igazgatói utasítás van, hogy megfelelő felvonulási épületeket kell létrehozni. Sajnos, egyes munkahelyek vezetői ezt sem tartják be. Ám azt is meg kell mondani, az ilyen elhanyagolásokért még senkit sem vontak felelősségre. Helyes tehát az a határozott állásfoglalása a párt-végrehajtó bizottságnak, hogy a jövőben felelősségre kell vonni mindazokat — személyekre való tekintet nélkül —, akik nem törődnek és elhanyagolják a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását. Hiszen ma már mindinkább arra kell törekedni, hogy a dolgozók valóban második otthonuknak érezzék a vállalatot. Nem kell ehhez több csak egy kicsit szeretni az embereket és arra gondolni. Vajon mit tennék én, hogyan érezném én magam az ő helyükben.