Szabolcsi Építők, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

1970 év feladata: 820 millió (Folytatás az 1. oldalról) hozzanak. Ezen túlmenően azt szorgalmazzuk, hogy lehetőleg teljes brigádok lépjenek be vál­lalatunkhoz, hogy a begyakor­lás, összeszokás miatt a terme­léskiesés minél kevesebb legyen. A létszámbővítést úgy fizikai, mint műszaki létszám vonatko­zásban az év elején kell végre­hajtani azért is, mert csak az új létszám folyó évi begyakor­lása alapján lehet kialakítani olyan kollektívát, amely 1971- ben a termelésnövekedésnek már legalább 70 százalékát a termelékenység növekedésből hozza, és 1971 elején a létszá­mot legfeljebb csak 100—120 fő­vel kelljen növelni. Az 1970. évi feladatok ütemes teljesítésének egyik igen fon­tos feltétele az a munka, amit a programozás és munkaszerve­zés terén műszaki dolgozóink­nak meg kell oldani. Ezt a mun­kát már beindítottuk és az éves programnak február végéig brigádvezetőkig ismertté kell válni. A dolgozók jobb élet- és mun­kakörülményeinek biztosításá­hoz munkásellátási osztályt hoz­tunk létre, új felvonulási előre­gyártott épületeket rendeltünk és szerzünk be. A munkásellá­tási osztály és a műszaki veze­tők összefogásával el kell érni, hogy az I. negyedévben minden munkahelyi és központi szálló, öltöző felújítást nyerjen és a dolgozók jobb munkakörülmé­nyeit biztosító felszerelések a munkahelyekre kerüljenek. Jubileumi évforduló tiszteletére Vállalatunk és a szocialista munkaverseny formái már ki­alakultak, szép és eredményes hagyományai vannak. Úgy gon­dolom, hogy 1970-ben hazánk felszabadulásának 25., Lenin születésének 100. évfordulójá­nak méltó megünneplésére ak­kor készülünk igazán, ha a már kialakult versenyformákat még tartalmasabbá tesszük, szervez­ve a felajánlásokat, folyamato­san értékelve a teljesítéseket. A szocialista munkaverseny tartalommal való megtöltése egyetlen vezető, műszaki dolgo­zó számára sem lehet közöm­bös. A gazdaságvezetés ehhez úgy járul hozzá, hogy a kidol­gozott és jóváhagyott progra­mot minden dolgozóval ismer­tetni fogja. Majd ennek isme­retében arra kérjük a szocia­lista brigádokat, a vállalat ös­­­szes brigádjait, termelőegysé­geit, hogy a párt, a szakszerve­zet, a KISZ és a munkahelyi gazdaságvezetés segítségével te­gyenek konkrét felajánlásokat. A jubileumi verseny egész éves lesz, melynek eredményeit, a vállalások teljesítését megha­tározott időközben értékelni fog­juk. Ennek alapján lesznek el­bírálva a brigádok, építésveze­tőségek munkája, melynek eredményeit erkölcsileg és anya­gilag is jutalmazni fogjuk. Ter­mészetesen, az értékelésnek és a vállalások teljesítésének a leg­nagyobb nyilvánosságot fog­juk biztosítani. Végül engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki a vál­lalat minden dolgozójának 1969 év becsületes munkájáért, hi­szen tudásuk legjavát adva se­gítették elő az elmúlt év sike­rét. A gazdaságvezetés 1970-ben is mindent el fog követni azért, hogy a becsületesen dolgozók jól érezzék magukat a vállalat­nál. Ha mindenki csak egy ki­csivel ad többet, mint az el­múlt évben, akkor 1970. évi feladatainkat sikeresen fogjuk teljesíteni. Ehhez kérem a ve­zetők, a műszakiak és a fizikai dolgozók kölcsönös összefogá­sát, jó együttműködését. Csak ez lehet alapja 1970. év sikeré­nek. A minisztérium köszöntése Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat Tóth Kálmán mb. igazgató elvárásnak, Nyíregyháza. Kedves Tóth elvtárs! Az év befejezése alkalmából köszönöm önnek, he­lyetteseinek és a vállalat kollektívájának az év során ki­fejtett tevékenységét. Kívánok önnek és a vállalat minden dolgozójának boldog új évet azzal, hogy az új esztendőben sok sikert ér­jenek el az építőiparra és közvetlenül a vállalatra háruló nagy feladatok megoldása terén. Padányi Mihály A részesedési alap új rendszeréről ismeretes, hogy a részesedési alap pénzbeni részének felosztá­sát központi szabályok határoz­zák meg. Az 1968-as évet nézve a köz­ponti előírások hatására az év végi részesedés mértékében szá­mottevő differenciálódás követ­kezett be. Reprezentatív vizsgá­lat szerint az I. kategóriában 7,8 százalékkal, a II. kategóriában 7,4 százalékkal, a III. kategóriá­ban 4,7 százalékkal emelkedett az összjövedelem. A részesedésben és az össz­jövedelemben bekövetkezett erő­sen eltérő differenciálódás ös­­­szefügg azzal, hogy a béreket elsősorban a III. kategóriában emelték nagyobb mértékben. Továbbá a vezetőknél különbö­ző címeken folyósított prémiu­mok nagy részét megszüntették. Módosítás nélkül nagyjából 1969. évre is ezek az arányok alakultak volna ki bár a mun­kások bérének hatékonyabb emelkedése az eltéréseket to­vább szűkítette volna. Megszűnik a kategória A közvélemény csak kevéssé ismeri a jövedelemarányok lé­­ny­egtelen változását, viszont szembetűnő volt az év végi ré­szesedés nagy különbsége. So­kan állampolgári kategorizálás­nak, rangsorolásnak tekintették a kategorizálást magát is. A ki­alakult kedvezőtlen hangulat ép­pen a célkitűzés, az ösztönzés fokozásának érvényesülését hát­ráltatta. A merev központi elő­írás ellentétes volt a vállalati önállósággal is. Mindezek szük­ségessé tették a részesedési alap felosztási rendszerének módosí­tását. Az új felosztási rendszer meg­szüntette a kategóriákat, azon­ban az új felosztási rendszer sem mond le a végzett munka szerinti differenciálásról. Igyek­szik elérni, hogy a jövedelem­differenciálódás elsősorban a munka hatékonysága alapján történjen, s kevéssé a vállalat­nál betöltött munkakör alapján. Azonban az új felosztási rend­szer a fontosabb munkakörök közötti jövedelmi arányok át­csoportosítását nem tűzte, és nem is tűzhette ki céljául. Tekintve, hogy a módosító rendelkezés december hóban je­lent meg, az 1969. évi részese­dési felosztásra átmeneti intéz­kedést tartalmaz a vonatkozó utasítás. Ezen intézkedés a vál­lalat igazgatójának hatáskörébe helyezi azt a lehetőséget, hogy a végzett munka alapján, a he­lyes jövedelmi arányokat 1969. évre vonatkozóan így alakítsa ki. Összefoglalva a vállalaton be­lül részesedési alap felosztás leg­fontosabb változásai a követke­zők: megszűnik a részesedési ka­tegória, kollektív szerződésben kell szabályozni, hogy a részese­dés milyen hányada kerül felosztásra bérarányosan, a vállalatnál eltöltött idő ará­nyában, és mekkora részét bocsátja a vállalat igazga­tójának rendelkezésére ju­talmazás, prémium stb. cél­jára, egységes lesz a vetítési alap minden dolgozónál (mun­kabér -j­ prémium) bevezetésre kerül a nyere­ségprémium rendszere. Az új rendszer szerint tehát minden dolgozónál beszámít a vetítési alapba a munkabér és bér terhére kifizetett prémium, illetve jutalom. A nyereség-prémium beveze­tése fokozza a vállalati nyere­ség növelésére való ösztönzést. Ennek alapján a kollektív szer­ződésben meg kell határozni a fontosabb munkakörökben dol­gozókat, illetve dolgozó csopor­tokat, akiknek jelentős befolyá­sa van a vállalati nyereség ala­kulására. Általában ezek ré­szére tűzhető ki nyereség-pré­mium is. A törzsgárda megbecsülése Új szabályozás az is, hogy a vállalatnál eltöltött időként kell figyelembe venni az áthelyezett dolgozónak az előző vállalatnál munkaviszonyban töltött idejét. Fokozottan ráirányítja a figyel­met az új szabályozás a törzs­gárda tagjainak nagyobb meg­becsülésére. Továbbra is megmarad az alapbér csökkentésre vonatkozó rendelkezés. Veszteséges gazdál­kodás esetén a magasabb vezető állású dolgozók személyi alap­bérének 75 százaléka, a nyere­ség alakulására jelentős befo­lyást gyakorló munkakörben dolgozóknak pedig alapbérük 85 százaléka fizethető. Nem lehet az alapbérét csökkenteni azok­nak a dolgozóknak, akik nem sorolhatók ebbe a csoportba. Itt továbbra is biztosított a sze­mélyi besorolás szerinti, illetve az elvégzett munka után járó bér kifizetése. Bővebb ismertetés A részesedési alap felosztásá­nak új rendszeréről egyébként a kollektív szerződés módosítá­sának munkahelyenkénti ismer­tetése során bővebb tájékozta­tást fogunk adni. Azonban az már rendeletileg szabályozott, hogy az 1969. évi részesedési alap az ismertetett módszer sze­rint kerül felosztásra. Reméljük, dolgozóink megelé­gedéssel fogadják a sokak által kifogásolt kategória-rendszer megszüntetését, és az új ala­pokra helyezett részesedési fel­osztás bevezetését. Részesedésről beszélni, része­sedést felvenni kellemes dolog, ennek azonban feltétele a gaz­daságos működés. Ahhoz, hogy az 1970-es év­ben is jó eredményeket tudjunk elérni, minden dolgozó lelkiis­meretes, becsületes munkája szükséges. Ambrusz János főosztályvezető A dolgozókról való gondoskodás Fontosságát tekintve elsők kö­zé tartozik a vállalat dolgozói­nak élet- és munkakörülmé­nyeinek állandó javítása és fi­gyelemmel való kísérése. Ezt a fontos témát vitatta meg leg­utóbb a vállalat párt-végrehajtó bizottsága is ahol hosszas vita után konkrét javaslat és hatá­rozat született — intézkedés vé­gett — a gazdaságvezetés felé. Úgy gondoljuk, ennek hatása érződni fog. Az kétségtelen — mint a párt­végrehajtó bizottsága is meg­állapította —, hogy a legutóbbi években sokat fejlődött, válto­zott a dolgozók munka- és élet­­körülményei. A munkahelyek többségénél olyan felvonulási épületeket hoztak létre, ahol biztosított a megfelelő szállás, tisztálkodási lehetőség, ebédelés, művelődés. De nem kis pénzé­be kerül a vállalatnak az sem, hogy autóbusszal naponta szál­lítja haza a dolgozókat. A dol­gozók megfelelő munkaruhát, védőfelszerelést, télen pedig vé­dőitalt kapnak. Ám nem lennénk igazságo­sak, ha nem tárnánk fel azokat a hibákat, amelyek — akár ha­nyagságból, akár nemtörődöm­ségből — egyes munkahelyek akadályozzák a dolgozók jobb életkörülményeit. Mindenek­előtt előre kell bocsátani: az emberről való gondoskodás nemcsak a szociális csoport fe­ladata — hiszen erre képtelen is lenne létszámánál fogva — hanem minden munkahelyi ve­zetőé. Sajnos, ezt nem minden­hol így értelmezik és ebből származnak a legtöbb hibák. Ér­demes néhány példával illuszt­rálni — tanulságképpen. Az utóbbi időben legtöbb probléma a 2-es főépítés vezető­ség munkahelyein merültek fel. Például a Nyírmadai Állami Gazdaságban folyó építkezésnél a vezetők hosszú hónapokig el­tűrték — figyelmeztetés ellené­re is —, hogy az ott dolgozó munkásoknak ne legyen se tisz­tálkodási, se ebédelési lehetősé­gük. Igaz, azóta már változás történt. A fényeslitkei munka­helyen — bár minden felszere­lés biztosított — mégis a gond­nok hanyagságából tűrhetetlen állapotok uralkodnak. Sajnos, itt a gazdaságvezetés sem lép fel megfelelően. Szinte magára van hagyva minden. A vállalat új telephelyén sem felel meg az ebédlő. Kicsi, gyakran hosszúra nyúlik az ebéd, ami sok időt rabol el az emberektől. Holló­házán, Fehérgyarmaton ugyan munkásszállást építettek, de aligha mondható nyugodt ké­nyelmes pihenőhelynek. Amikor megkérdezték a ve­zetőket: vajon aludnának-e itt? Ezt válaszolták: — Hát bizony nem... De szólnunk kell a dolgozók felelősségéről is. A vállalat — a lehetőségekhez képest — igyekszik munkásszállásokat biztosítani, modern berendezé­sekkel, kulturális és egyéb esz­közökkel felszerelve. Viszont ezt nem minden dolgozó becsü­li meg. Rongálják a berendezési tárgyakat, sáros lábbelivel fek­szenek az ágyba, gyakran ciga­rettáznak és az ágyneműt ki­égetik. Kétségtelen, az étkeztetés ne­hézséget okoz a munkahelyek szétszórtsága miatt. Sajnos nem egyszer előfordul az is, hogy az ételeket kiszállító gépkocsi nem áll rendelkezésre. Ilyenkor kap­kodás, kiesés van, ami ugyan­csak érezteti hatását a dolgozók hangulatában és a termelésben is. Az étel minősége miatt is gyakori a panasz. Sőt, mint a dolgozók elmondják, nem is változatos. Több munkahelyen a tálalók sem megfelelőek. Az el­használódások során a javításo­kat, a hiányok pótlását csak hosszú huza­vona után végezte­tik el a munkahelyi vezetők, ha egyáltalán elvégeztetik. Sok probléma van még a té­ren is, hogy az egyik építésve­zetőségről a másik építésveze­tőségre úgy irányítják át a dol­gozókat, hogy a szálláshelyüket, vagy az étkezésüket nem ren­dezik. Ez főleg szak-, szerelő­­ipari dolgozóknál, darusoknál fordul elő. Ilyen esetben jogo­san érzi a dolgozó: csak a mun­kájára tartanak igényt, de vele már nem törődnek. Arra is szi­gorú miniszteri és igazgatói utasítás van, hogy megfelelő fel­vonulási épületeket kell létre­hozni. Sajnos, egyes munkahe­lyek vezetői ezt sem tartják be. Ám azt is meg kell mondani, az ilyen elhanyagolásokért még senkit sem vontak felelősségre. Helyes tehát az a határozott állásfoglalása a párt-végrehajtó bizottságnak, hogy a jövőben fe­lelősségre kell vonni mindazo­kat — személyekre való tekin­tet nélkül —, akik nem törőd­nek és elhanyagolják a dolgo­zók élet- és munkakörülményei­nek javítását. Hiszen ma már mindinkább arra kell töreked­ni, hogy a dolgozók valóban második otthonuknak érezzék a vállalatot. Nem kell ehhez több csak egy kicsit szeretni az em­bereket és arra gondolni. Va­jon mit tennék én, hogyan érez­­ném én magam az ő helyük­ben.

Next