Szabolcsi Építők, 1976 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

180 millió termelési érték 4 milliárd (Folytatás az 1. oldalról) Az előzőekben említett ered­mények teremtették meg az elő­feltételeit dolgozóink élet- és munkakörülményeinek, vala­mint a szociális ellátás színvona­lának javításához. Nyíregyházán és Mátészalkán új, korszerű munkásszállókat építettünk. Egyre jobban kibon­takozott a vállalati lakásépítési akció, melynek keretén belül az elmúlt öt év alatt 147 — többsé­gükben fiatal és fizikai — dol­gozónk jutott új lakáshoz. A kollektív szerződésnek meg­felelően több százezer forint ér­tékű támogatást nyújtottunk és egyéb juttatásban részesítettük a családiház-építőket. Szélesedett a béren kívüli juttatások mér­téke is, mely mindenekelőtt az étkezési költségekben, a munka- és védőruha-térítésben, valamint a jóléti és szociális célokra for­dított összegek emelkedésében figyelhető meg. A beszámoló mindezek után nyugodt lelkiismerettel állapít­hatta meg, hogy a negyedik öt­éves terv a vállalat 26 éves tör­ténelmének feltétlenül legered­ményesebb időszaka volt. A ta­núsított fejlődést összefoglalóan a következőkkel lehet jellemez­ni. 1. Az elmúlt öt esztendőben a vállalat egész területén, vala­mennyi irányítási és végrehajtá­si folyamatában, termelési és gazdálkodási tevékenységében jól érzékelhető, egyenletes, meg­alapozott fejlődés következett be. 2. A tényadatokban és építési tartalomban minden korábbi öt­éves időszakot 150—200 százalé­kosan meghaladó teljesítmények mutathatók ki. 3. A többször változó belső és külső körülmények, a módosuló és egyre növekvő követelmé­nyek sikeres végrehajtásához a vállalat minden időszakban ké­pes volt megfelelően alkalmaz­kodni. 4. A gazdasági és politikai ve­zetés szemlélete, a tények és eredmények értékelése, valamint a gyakorlati irányító tevékeny­ség túlnyomórészt még a fonto­sabb részkérdésekben és részte­rületeken is tudatosan és elv­­szerűen összehangolt, egységes volt. 5. Fokozatosan egyre jobb kap­csolat bontakozott ki a vezetők és vezetettek, az alkalmazottak és munkások között. Számszerű­ségében növekedett és megszi­lárdult a törzsgárdatagság, a dol­gozók többsége sajátjának érzi a vállalatot. Áldozatvállalásukra és együttműködésükre a válla­lat vezetése mindig számíthat. A negyedik ötéves tervidőszak ragyogó munkasikereiért, a be­csületes és eredményes munká­ért a gazdasági és társadalmi ve­zetés ismételten köszönetét fe­jezte ki a vezetőknek és a vál­lalat valamennyi dolgozójának egyaránt. A beszámoló befejezéseként arról esett szó, hogy a negyedik ötéves terv, azon belül az 1975. évi eredmények köteleznek. Ezért alapvető kötelessége min­den dolgozónknak, hogy válto­zatlan akarással, lendülettel és lelkiismeretességgel, de még tu­datosabban és okosabban, egysé­ges szemlélettel folytassák mun­kájukat az 1976. évi és az egész ötödik ötéves tervidőszak elő­irányzatainak sikeres megvaló­sítása érdekében. 1976. évi gépbeszerzések A vállalat fejlesztési alap helyzetének és lehetőségeinek részletes elemzése után a terme­lőegységek és az illetékes köz­ponti szervezetek vezetőinek ja­vaslata alapján a gépesítési osz­tály összeállította az építőgépek és járművek 1976. évi beszerzé­sének listáját. Köztudott, hogy anyagi fedezet hiányában az el­múlt években csak nagyon sze­rény értékű szinttartó beruházá­sokra gondolhattunk, ezért kö­zölhetjük örömmel, hogy az 1975. decemberében már folya­matban lévő közel 3 millió forint értékű beszerzésen kí­vül a vállalat vezetősége mintegy 16—17 millió forint nagyságrendben jóváhagyta az 1976. évi gépi állóeszköz-fejlesz­tés jegyzékét. A gépesítési osz­tály ennek megfelelően az Építőipari Gépesítő Vállalat felé megküldte a vonatkozó megrendeléseket, így joggal szá­míthatunk arra, hogy a központi telepen épülő új asztalosüzembe érkező gépeken kívül a beszer­zendő építőgépek és járművek segítségével 1976-ban kedvező feltételek adódnak a termelé­kenység növelésére, a géppar­kunk felfrissítésére és a nehéz fizikai munka megkönnyítésére. Beszélgetés egy kormánykitüntetettel H­a kell Az épület csupasz váza fölött daru nyúlik az égre — nagy munkáját már elvégezte. Az új jósavárosi általános iskolában már a válaszfalazást végzik a munkások, az első emeletnél tartanak. Nincs nagy hideg, ele­gendő egy hőlégfúvó a fóliaab­lakok mögött. Jól megtermett férfi jár-kel a darupálya áthelyezésén dolgozók között, télikabátja elüt a pufaj­­káktól. Utasításokat oszt, aztán le-lehajol, maga is segédkezik. Halász György művezető az ap­ró „irodába” invitál, amikor rö­vid beszélgetésre kérem, össze­hajtogatja a kiterített jókora tervrajzot, fél szemmel kipislog az ablakon, aztán kitaszítja az ajtót. Harsogva utasítja a most érkezett teherautót, hogy hová rakhatják róla az anyagot... — Már a legelső perctől itt dolgozom a jósavárosi építkezé­sen — kezdi aztán egy székre telepedve. — Mi kezdtük itt a munkát a hetes épülettel. Azóta nem is tudom megmondani, hány lakás és egyéb épület nőtt ki a földből, amelyeknél ott vol­tam ... — Mióta dolgozik a vállalat­nál? — Hatvannégytől. Tiszavasvá­­ri lakos vagyok, amikor az Alka­loidán dolgozott a vállalat, ak­kor kerültem oda. Brigádvezető­ként kezdtem, 68-ban elvégez­tem a művezetőit. Egyébként vasbetonszerelő a szakmám . .. — Úgy ismerik, mint aki most is megfogja a lapátot, ha kell... — Meg én, mit szégyelljem. Segítek a betonszerelésben is, vagy hegesztek egy kicsit, ha muszáj ... Szerencsére gépkeze­lői vizsgám is van, így hát le­teszem én a pillért is ... Nem sokat lát napközben ez az iroda! Széles, barátságos arcából mo­solygó kék szemek világítanak. Beszéd közben fel-feltolja a fe­je búbján ülő kis barna sapkát, és pillantása gyakran kitéved a munkahelyre. — Decemberben magas kitün­tetést kapott Győrben... — A Munka Érdemrend bronz fokozatát. — S már veszi is elő a kis lapocskát, mely a kor­mánykitüntetés viselésének jo­gát igazolja. — Itt van, ni: de­cember tizedikén töltötték ki. Körülbelül harmincan kaptak még ott hasonló kitüntetést, ami­kor az egymilliomodik lakás fel­épülte után a lakásprogramban dolgozók közül összehívták a legjobbakat... — Eszerint ön is a legjobbak között van! — Nézze, mit szerénykedjek. Büszke vagyok rá, és sokat dol­goztam érte ... Én ezt tudom, és örülök, hogy mások is érzékel­ték. Nem ez az első elismerése Ha­lász Györgynek: tíz évvel ezelőtt kapta az első kiváló dolgozói ki­tüntetést, 1968-ban az „Építőipar kiváló dolgozója” lett, 1973-ban ismét a vállalatnál kapott ki­tüntetést. Se álszerénység, se gőg nem hallik hangjából — csupán a reális önismeret csen­dül ki. — Szeretem a munkámat, de nagyon. Hívtak már nem egy­szer máshová, például egy álla­mi gazdaságba — kisebb utakat, miegyebet kellett volna csinálni. Nem hajlottam rá: egy ilyen szép épületet semmi pénzért nem adnék — mutat ki a leen­dő iskolára. — A család mit szólt az ér­demrendhez? — Természetesen velem örül­tek. Talán még a lányomnak is újabb lendületet adott... — Mihez? — Az Alkaloidában dolgozik, gyógyszergyártó a szakmája. Ta­valy letette az érettségit és a gyár javaslatára belefogott az egyetemi előkészítőbe. Ott na­gyon megdolgoztatják őket, már úgy érzi néha, nem bírja. De ha felveszik ... vegyészmérnök lesz belőle! Nagyon bíztatjuk, ne­hogy abbahagyja. — Úgy hallottam, az átlagos­nál nagyobb önállóságot kér és kap az építkezésein... — így van. Ez nem önfejűség, egyszerűen csak azt szeretem, ha mindent alaposan ismerek és irányíthatok. Ha kell merészen is. Engem többnyire az építke­zés területén lehet meglelni, minden sarkot tudok ... Egy-egy épületnél az összes tervet át szoktam tanulmányozni, a szak­ipariakat is. Azt tartom: a kitű­zéstől a villanykapcsolók feltéte­léig, az átadásig kézben kell tar­tanom a munkát. S ez nem is túl nehéz addig, míg csak az ácsok és a kubikosok vannak itt.. Ha majd a szakipari munkák is megkezdődnek, már nehezebb dolgom lesz. De nem félek tő­le ... Halász Györgyön látszik, mon­datain érződik: szívvel-lélekkel ott van az építkezésein, magáé­nak érzi az épületeket. Munká­jával nagyban hozzájárult, hogy Nyíregyháza új városrészében családok százai költöztek mo­dern lakásokba, gyermekzsivaj tölti be az új iskolát, nyüzsgés az ABC-áruházat. Jó helyre ke­rült a kormánykitüntetés ... T. Gy. m e részén is, Veres Lajos tizenöt tagú kő­műves szocialista brigádnak a vezetője. 1966 óta dolgozik a vál­lalatnál — 1970-től brigádveze­tő. Jelenleg a Budapesti Finom­kötöttárugyár mátészalkai gyár­egységének építésén dolgozik. A brigád — irányításával — már hosszú évek óta egyenlete­sen és jó teljesítményt nyújt. Radványi Dezső építésvezető vé­leménye szerint nemcsak men­­­nyiségileg — átlagosan 115—118 százalékot teljesítenek —, ha­nem minőségileg is jó munkát végeznek. Az elmúlt évben a szo­cialista cím bronz fokozatát kap­ták, ez évben a cím arany foko­zatát pályázták meg. A brigádvezető legfőbb eré­nye a közvetlenség, a szaktudás, a munka jó szervezése, az emberekkel való bánni tudás. Olyan légkört teremtett a bri­gádban, ahol mindenki segíti egymást, bátran és őszintén mondanak véleményt a munka­­szervezésről, a hibákról, az em­beri magatartás fogyatékosságai­ról. Ezért vált egységessé és ütő­képessé a brigád. Veres Lajos jó munkájáért többször megkapta a vállalat „Kiváló dolgozója” kitüntetést. kerül. A nyírbátori SZTK rendelőintézete, ami rövidesen átadásra Jól rajtoltak az építők Dolgoznak az­ építkezéseken, hiszen az időjárás eddig nem bi­zonyult az építők rossz szövetsé­gesének. Mátészalkán a Buda­pesti Finomkötöttárugyár épít­kezése is — a tél ellenére — jó ütemben halad. Mintegy 180 munkás dolgozik itt, a külön­böző szakmákban. Ha netalán keményebbre is fordulna az idő, akkor sem volna különösebb akadály a belső munkák végzé­sében, mert megfelelő téliesítési eszközök, felszerelések — fóliák, hőlégfúvók, hőtermelő berende­zések — állnak rendelkezésük­re. A télre való felkészülés lé­nyegesen gondosabb volt, mint korábban. — Az időjárás valóban kedve­ző a számunkra — mondja Rad­ványi Dezső építésvezető. — Oly­annyira jó, hogy ha így marad az idő, január hónapban elké­szül a gyáregység szerkezeti ré­sze. Ezzel nemcsak a vállalat által meghatározott programot tartjuk, hanem egy kis előnyt is szerzünk. Hiszen a célunk is az, hogy a szerződéses határidő előtt adjuk á­t a létesítményt. Eddig mintegy 25 millió fo­rint értékű munkát végeztek itt az építők. De a teljes építési költség 85 millió forint. Ha vi­szonyítást teszünk, bizony mun­ka még bőven van. Jelenleg lét­számgond nincs az építkezésen. Ez annak tudható be, hogy a fő­építésvezetőségen belül okosan és tervszerűen osztották el az embereket. Talán ami a gyor­sabb munkát akadályozza , né­hány anyagféleség hiánya, mint például a belső válaszfalazások­hoz a tégla, a Fémmunkás Vál­lalat késedelme a nyílászáró szerkezetek tokjainak leszállítá­sára. Az Igaz Dezső építésvezetősé­gen, a mátészalkai 20 lakás épít­kezésen is jól halad a munka. Fóliasátor alatt, kellemes hővi­szonyok mellett készítik a vas­beton szerkezeti kereteket, hogy februárban már összeálljon a 20 lakás univázszerkezete. Itt is előnyre kívánnak szert tenni az építők. Nyírbátorban is a programnak megfelelően épül az SZTK ren­delőintézete és a mellette ké­szülő lakások. Mindkét épület­ben a belső, úgy is mondhatnánk az utolsó befejező munkálatok folynak. A legnagyobb munka a gyógy­pedagógia építkezésénél folyik, több mint 80 munkás végzi a be­tonozási és a talajszinti munká­kat. A létesítmény átadási határ­ideje 1977, de mint az építésve­zető mondta: ha az időjárás e télen is kedvező lesz — eddig nagyon jól rajtoltak —, akkor élnek a lehetőséggel és tervsze­rűen dolgozva feltételét terem­tik a következő hónapok feszült­ségének enyhítésére, mert a munka ütemesen és folyamato­san haladhat. Úgy véli, hogy a különböző építési anyagokban sem lesz hiány.

Next