Szabolcsi Építők, 1978 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Érdekes megoldású építés. A Debrecen „Vénkert” lakótelep üzletháza kereskedelmi, vendéglátó és szolgáltató egységeket tartalmaz. Fedett gazdasági udvarokon át történik az üzletek feltöltése. Az épület egyedi előregyártott 3x12 m-es vb vázszerkezettel, egyedi homlokzati elemekkel létesült. Tervezte a Debreceni Tervező V. Kivitelezte a Hajdú megyei AÉV. (ÉTK-szolgálat) Jól kezdték az évet Nyírbátorban, a kedvezőtlen, hideg időjárás ellenére is jól kezdték az 1978-as esztendőt. A készülő létesítményeket — ahol lehetett — jól előkészítették téliesítésre. Védőruháról, forró teáról gondoskodnak. Így folyamatosan haladhat a munka. — Jelenleg 242 ember dolgozik a különböző építmények kivitelezésén — mondja Kosztyu Tibor építésvezető. — Igyekeztünk olyan feltételeket teremteni, hogy az emberek, ha nem is olyan ütemben, mint nyáron, de aránylag folyamatosan dolgozzanak. Az építésvezető terveket, feljegyzéseket vesz elő, amiből megtudom, hogy az építésvezetőségre 1978-ban nagy feladatok várnak. A rohamosan fejlődő város építési igényeivel lépést akarnak tartani. Ám itt is legfőbb gond az építési terület előkészítése, bár az építésvezető szavaival élve ennek időbeni biztosítására határozott ígéretet kaptak a tanácstól. Különösen sok lakás, üzembővítés, oktatási, gyermekintézmény és más hasonló létesítmény vár kivitelezésre. Jelenleg jó ütemben folyik a 42 lakás belső-külső munkálatai, az Állami Biztosító, plusz 28 lakás befejező simításai, ami január 31-én kerül átadásra. A Csepeli Szerszámgépgyár részére, mintegy 60 millió beruházást valósítanak meg. Már épül a két vasvázas üzemcsarnok — az egyik 2000, a másik 2400 négyzetméter alapterületű lesz — ami nagyon pontos és precíz munkát igényel. Itt gondot okozott, hogy a szükséges elemek nem időben érkeztek, így a munka gyorsítására van szükség. Rövidesen újabb blokkos lakások építését kezdik meg, ahol szalagszerű módszert alkalmaznak. Ennek érdekében speciális brigádokat hoztak létre — alapozó, szerkezetépítő és befejező munkákat végző kollektívákat. Rövidesen megkezdik a 23 millió forintos beruházásból épülő MHSZ székházát is. Az építésvezetőségen már összehívták a brigádokat, ahol a feladatokat részletesen lebontva ismertették. Ennek tudatában csatlakoztak és tettek vállalásokat a Láng Gépgyár felhívása nyomán kibontakozott vállalati elképzelésekhez. Hasonló megbeszélés szükséges az Ecsedi Pál építésvezető irányításával épülő oktatási központnál is, mert mint ismeretes, előbbre tervezik az átadási határidőt. Bár itt is jól halad a munka, a 65 építő bátran dacol a hideggel, az időjárással. Csak időnként a daru hiánya okoz gondot a szerkezeti építésnél. Ottjártunk alkalmával az iskola tetőlezárása, a nyílászárók fóliával való bevonása folyt. Gondosan készítik elő a belső munkálatokhoz a feltételeket. Anyaghiányra nem panaszkodtak, csupán a nyílászáró szerkezetek mielőbbi megérkezését sürgették. BIRMINGHAM — LONDON — PÁRIZS Shakespeare szülővárosában II. Már az utazás előtti térképtanulmányozás során kiderült, hogy Birmingham nemcsak a „Fekete Ország” városkonglomerációinak egyike, hanem határos Warwick grófsággal is, melynek közepe táján található Stradford upon Avon, az Avon folyócska melletti Stradford, amely nem kevesebbről híres, minthogy itt született (1564) és halt meg (1616) az angolok nagy büszkesége, a világ drámairodalmának legnagyobb alakja, William Shakespeare. Birminghamtől való távolsága nem látszott többnek 40 km-nél. Bízva közművelődési politikánk messzeható intenzitásában reméltem, hogy sor kerül e kultúrtörténeti nevezetesség megtekintésére. Nem kellett csalódnom. Angliai tartózkodásunk harmadik napján autóbusz-körutazást tettünk a csodálatos angol vidéken, melynek úticélja az „Avoni Hattyú” (Shakespeare-t illetik e névvel) szűkebb hazájának meglátogatása volt. Külön élmény Itt kell megemlítenem, hogy az időjárás az egész utazás alatt rendkívül kellemes és kedvező volt. Csaknem mindig sütött a nap és az „Albion”-ra jellemző ködnek még a nyomát sem láttuk. Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy az utazás egyik legnagyobb élménye az angol táj volt. Nemigen tudtam megkülönböztetni mikor haladunk autópályán és mikor közönséges közúton. Mindkettő kiképzése és minősége kiváló. Az utak sűrűsége elképesztő. Az utak jelzése és a forgalom olyan kulturált, hogy bár mindig féltem arra gondolni, hogy egy ilyen „balra hajts” közlekedésben saját autómmal részt vegyek, ez a félelem most szertefoszlott. Az utak mentén kisebb vagy nagyobb helységekben főleg kétszintes családi vagy társasházak sorakoznak. Az újabbak már színes homlokzattal. A bejáratok és házak körül olyan a tisztaság, hogy az ember hajlamos azt hinni, hogy az útburkolatot naponta felmossák az országúttól a lakásbejáratig. És mindezekhez körítésül már Marx „Tőke”-jéből is jól ismert sövényekkel és kerítésekkel feldarabolt, lankás, füves rétek és legelők. Hazai tájainkhoz viszonyítva jóval kevesebb szántóföldet láttunk. Fotók, fotók... Feleút táján megállt velünk az autóbusz az Avon folyó partján, ahonnan ragyogó kilátás nyílt a Warwick grófok ősi kastélyára. Kattogni kezdtek a fényképezőgépek. Én azt hittem, hogy belülről is meg fogjuk nézni, mert olvastam, hogy az angol főurak ma már jó pénzért beengedik a látogatókat a múzeumnak is beillő több száz éves kastélyaikba. Sajnos erre nem került sor, úgy látszik ez már nem fért bele a keretbe. Stradford viszont sok mindenért kárpótolt. Sok száz éves kisváros, amely megőrizte ősi jellegét. A busz a 14 lyukú ötszáz éves Clapton kőhídon halad keresztül és már látni a közvetlen folyópartra épített emlékszínházat, amely áprilistól szeptemberig Shakespeare-drámákat játszik a világ minden tájáról ide zarándokoló turistáknak. A Shakespeare-emlékmű következik. Középen a költő ülő helyzetű bronzszobra, körülötte drámáinak főszereplői, köztük Hamlet, Falstaff. A tér füves, virágos, fákkal díszített. Az autóbusz végül megáll a Shakespeare centrum előtt, amely a költő szülőháza mellett létesült a halhatatlan irodalmi életmű soha meg nem szűnő tanulmányozása céljából. Megilletődve lépjük át a szülőház küszöbét, amely tulajdonképpen két ház egyesítéséből keletkezett. Az egyikben lakott a család, a másikban volt a költő apjának kesztyű- és gyapjúkereskedése. A ház mészkőből készült fagerendavázas épület. A múzeumházban a látogatók különös tisztelettel nézegetik a szobát, ahol a költő született, a ház konyháját, lakószobáit, melyek mind korabeli bútorokkal vannak berendezve. Csak egyetlen érdekesség. Az egyik helyiségben a padlóba és a mennyezetbe forgathatóan ágyazott függőleges rúd van beépítve, melyből egy kisgyermek derékmagasságában szíjazattal ellátott vízszintes rúd áll ki. Ebbe csatolták a korabeli kisgyerekeket, aki a forgórúd segítségével körbejárhatott, mint a cséplő lovak, de a nyitott kandallótűzhöz nem férhetett hozzá. A helyiségekben nagyon sok kéziratot, könyvet, festményt helyeztek el, melyek mind a nagy alkotóra emlékeztetnek. Az utcára kilépve a boltok sokasága tűnik szemünkbe. Stradford jól felkészült a turisták fogadására. Az ajándéktárgyak díszítései is Shakespeare-t idézik. Minden pénzt elköltenénk — ha volna, így hát sétálunk a több száz éves és mégis barátságos házak között és hála a ragyogó napsütésnek, fényképezünk. Számunkra ez is nagyon becses emlék, így jutunk megint el a folyó partjára, ahol a Holy Trinity plébániatemplom szentélyében elhelyezett márvány szarkofágban nyugszik az angolok és a világ nagy fia, feleségével és gyermekeivel együtt. A templom falán a költő márványszobra, írótollal a kezében, amely emlékművet még az őt túlélő felesége készíttetett. Körben mindenütt a hálás utókor koszorúi és virágai. Szintén múzeum Már csak az van hátra, hogy buszra szállva elmenjünk a várostól másfél kilométerre lévő Shottery községbe és megnézzük a költő feleségének, Anne Hathway-nek „kunyhónak” becézett kétszintes, szalmatetős, favázas szülőházát, amely természetesen szintén múzeum. Mivel szakmai csoport voltunk, nemcsak az ifjú költő udvarlásáról tartott előadásra figyeltünk, hanem érdekesnek tartottuk a helyenként vakolat nélkül hagyott, de a turisták ujja elől üveglappal védett csömöszölt falat, melynek hajlító szilárdságát a bele„szerelt” faágak biztosítják A kopott falépcsőkön fel- és lebotorkálva mai építészeink is tanulhattak, hogyan kell a beépített légköbmétert talajtól a tetőig jól kihasználni. Az európai kultúra e legnyugatibb emlékeivel gazdagodva vettünk búcsút a kellemes és szép angol tájtól. Ferencz Miklós A munkahely az a környezet, amely feltételt és lehetőséget ad az embereknek arra, hogy tevékenységüket a társadalom, és a szűkebb közösség, a vállalat számára kifejthessék. Ugyanakkor az egyének életében jelentős szerepet kap. Sokszor a munkahely által vezérelt életpályát, az ember anyagi-szellemi fejlődését és a magánéleti viszonyokat is meghatározza. A munkahelyen eltöltött idő az aktív tevékenység nagyobb részét igényli. Nem mindegy senkinek sem, hogy milyen körülmények között végzi tevékenységét; a munkahely biztosítja-e szándékának, céljainak elérését, vagy nyomasztólag hat. A munkahelyi légkörnek a megfogalmazása nagyon nehéz. A dolgozók környezetében előforduló nagyon sokféle behatásra kialakuló munkavégzési körülményeket jelenti, de a munkahelyi közérzetet meghatározó kapcsolatokat is tartalmazza. A megfelelő munkateljesítményeket a dolgozóktól csak abban az esetben lehet elvárni, ha munkahelyi viszonyaik rendezettek; jó a munkahelyi közérzetük. A munkahelyi légkör a megfelelő közérzet feltétele, de nem feltétlen biztosítéka. Hiszen vannak olyan személyek, akik a jó közegbe sem tudnak megfelelően beilleszkedni. Tehát a közérzet kialakítása nemcsak a környezet, az adott vezetési, irányítási gyakorlat következménye, hanem maguk a közösségek tagjai is nagyon sokat tehetnek annak érdekében, vagy ellene is. A rossz közérzet általában valamilyen elégedetlenséget hordoz magában a bérezéssel, a munkafeltételekkel, a közvetlen vezetőkkel, a munkatársakkal kapcsolatban. Ide sorolhatjuk a dolgozók szellemi igényeinek nem megfelelő munkahelyi körülményeket, a szociális szükségletek figyelmen kívül hagyását is. Ha egy dolgozó nem lát a munkakörében távlati fejlődési lehetőséget (ami jelenthet anyagi elképzelést is), akkor egy idő múlva fásultan, érdektelenül végzi munkáját. De nem lehet elégedett a munkahelyi körülményeivel az a dolgozó sem, aki jogos szociális igényeit nem látja teljesülni. Sok esetben lehet tapasztalni kisebbnagyobb munkaszervezési hibákból származó elégedetlenségeket a munkahelyeken. A dolgozók nagy többségét bosszantja az, ha valamilyen gépi-, vagy anyaghiány miatt nem tud folyamatos munkát végezni. Lehet, hogy a probléma nem is közvetlen vezetőjének a hibájából következik be, mégis neki mondja el hiányosságként, mivel részére a káros kihatások sokszor még jövedelemcsökkenést és feszített hajrázásokat is okoznak. A munkahelyi légkör csak akkor lehet egészséges és kiegyensúlyozott, ha vezetők, beosztottak egyaránt igyekeznek kialakítani. Ennek alapfeltétele, hogy minden vezető jól ismerje feladatait, azokat a követelményeket, amelyekért felelős. Tudja ezeket jól elosztani, igazságosan, s a beosztottak arányos leterhelésével. Ehhez viszont nagyon jól kell ismernie a beosztottak képességét, elvárható terhelhetőségét, igényeiket, azonos hatásokra különböző reagálásukat, vagyis személyiségi jellegzetességeiket. Sok vezető érthetetlennek tartja, hogy hosszabb időn keresztül nem tud megfelelő munkahelyi légkört kialakítani, pedig mindent úgy csinál, mint egy másik munkahelyi vezető. Ilyenkor legtöbbször a dolgozókat okolja, mondván, hogy „ilyen emberekkel nem lehet eredményt elérni”. Pedig nem is biztos, hogy csak a beosztottakban van a hiba. Lehet, hogy számára jelentéktelen dolgokon múlik az, hogy az irányítása alatt dolgozók munkahelyi közérzete nem megfelelő. Alig észrevehető részrehajlás, kivételezés; a hanghordozás; az érintkezés; folyton parancsoló stílus; a dolgozók problémái iránti merevség; vagy épp a „gerinctelen” mindent tudomásul vevő, határozatlan magatartása, de más hasonló tényező is kiválthatja a rossz munkahelyi légkört — a dolgozók elégedetlenségét, a sikertelen vezetést. Mivel kétirányú a probléma, a beosztottakkal szemben is joggal felmerül a felelősség e tekintetben. Ha a vezető és a beosztott megütközik, vagy tartósan merev a viszony közöttük, az nemcsak abból származhat, hogy a vezető nem képviselte a dolgozó érdekét, nem gondoskodott szociális és munkafeltételeiről. Ha a dolgozók nem hajlandóak a konkrét munkakörük, és annak kapcsolataiban elvárt tevékenységet, minőséget, teljesítményt produkálni, akkor a munkahellyel kapcsolatos elvárásaikat is mérsékelni kellene. Ez viszont az ilyen esetek többségében nem következik be. A részleges teljesítményadás esetén is teljes joggal lépnek fel az elvárások tekintetében. Ilyenkor az első ütközés a közvetlen munkahelyi vezető szintjén jelentkezik. (Feltéve, hogy a vezető jogosan, érdemben képviseli a magasabb szervezet érdekeit.) Sajnos olyan esetekkel is lehet találkozni, hogy a közvetlen vezető kényelemből a problémát továbbítja felsőbb szintek felé, azonosul esetleg jogtalan elvárásokkal is. Ha ezeket a feszültségeket a vezetők nem igyekeznek levezetni, a dolgozókkal pedig megértetni a velük, munkájukkal kapcsolatos munkahelyi elvárásokat, akkor a munkahelyi légkör tartósan olyan feszültségeket hordoz, amely a munkavégzés hatékonyságát rontja, a vállalat kárát jelenti. A jó munkahelyi légkör kialakítása és megtartása nagyon összetett, és sokszor nem is egyszerű feladat. Viszont a tartósan eredményes munkavégzésnek, az emberek munkavégzési biztonságának, tevékenységük nem kényszerű folytatásának alapvető forrása. A munka örömet csak a jó munkahelyi légkör esetén jelenthet. A jó munkahelyi közérzet az egyénnek, a közösségnek egyaránt érdeke. Ezért kell törekedni kialakítására — kölcsönösen — a vállalat bármely szintjén is dolgozzék valaki. Béres Géza gazdasági igazgatóhelyettes VEZETÉS-IRÁNYÍTÁS A munkahelyi légkör