Szabolcsi Építők, 1979 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Mit vár (Folytatás az 1. oldalról) nagy, nem leszünk munka nélkül. Várhatóan mintegy 191 milliós saját termelési értéket kell produkálnunk. Ez igen nagy feladat, amely jól összehangolt, szervezett munkát követel meg a főépítésvezetőség területén dolgozó vezetőktől, fizikaiaktól és műszakiaktól egyaránt. — A megnövekedett feladatokat milyen módszerekkel kívánják megoldani? Várható-e valamilyen kezdeményezés? — Mindenekelőtt a meglévő erőink gazdaságosabb kihasználásával, jobb munkaszervezéssel, a fegyelem szilárdításával, a vezetési színvonal emelésével. Ehhez persze fel kell számolnunk saját magunknál, az alsóbb szintű vezetőknél itt-ott tapasztalt nyugalmat, nemtörődömséget. Ezt elsősorban szép szóval, meggyőzéssel, nem utolsósorban megfelelő erkölcsi és anyagi ösztönzéssel, a szükséges személyi konzekvenciák levonásával kívánjuk megoldani. — További feladatunknak a folyamatban lévő építkezések befejezését és azoknak az új munkáknak megkezdését tartjuk, amelyek megfelelően előkészítettek. Szerkezetépítést csak a teljes szerkezeti anyag helyszínre szállítása után kezdünk, de ekkor több műszak szervezésével dolgozunk. Meglévő erőforrásainkat egy-egy feladatra igyekszünk koncentrálni, hogy a hatékonyság és az ütemesebb árbevétel biztosítva legyen. Az eddigieknél jobban kell sáfárkodnunk a szellemi kapacitás kihasználásával is. A tévedés jogának kimondásával több önállóságot, kockázatvállalást kell elvárnunk minden szintű vezetőtől ez évben. Mert ma valóban bonyolultabb a helyzet, mint más években volt, de én nem hiszek abban, hogy nem lehetne másképpen és jobban dolgozni, ha még építőiparról is van szó. Egy sor téma nem mai ügy, csak most már többen és többet beszélnek róla. Viszont, hogy csak beszélünk róla, nem viszi előre az ügyet. Például jobban érvényt kell szerezni a megkötött anyagszállítási szerződés betartásának, az építési területek időbeni átadásának, a munkaidőalap teljes kihasználásának. Túl sok még ma a lógás, az anyagra várás, a félreértelmezett demokrácia. Meg kell teremteni a művezetők anyagi tekintélyét, ezzel a nagyobb felelősségét is. — Milyen segítséget várnak munkájuk elősegítéséhez, a kölcsönös együttműködés megteremtéséhez? — Nagyon kívánatosnak tartom, hogy feladataink konkrétan és időrendi sorrendben legyenek meghatározva, amelyet csak rendkívüli körülményváltozás módosíthat. Különösen két területen várnék javulást. Az egyik: az időbeni anyagok biztosítását! A másik: a gépesítést, főleg a vezérgépekkel való ellátást, folyamatos üzemeltetését és a központosított betonkeverő-telepek üzemeltetési feltételeinek megteremtését. 1978-ban sok gondot okozott a személyszállítás, amely jelentősen kihatott a termelésre. Ennek megoldásánál kettős a feladat. Egyrészt a dolgozók időbeni szállítása a munkahelyekre, másrészt a kulturáltabb körülmények közötti személyszállítás megteremtése. Tudom, ennek anyagi vonatkozású gondjai vannak, de ennek ellenére közösen keresnünk kell a jobb megoldást. — Mi a véleménye, nehéz esztendő előtt állunk? — A vállalat és saját tervünket ismerve nem lesz könnyű az 1979. évi elképzeléseket megvalósítani. De úgy vélem, hogy a mértéktartóan tervezett volumennövekedés jobb stabilitási lehetőséget kínál és módot ad ez év végén a helyenként kissé szétzilálódott sorok rendezésére. Az új évben be kell bizonyítanunk, hogy a minőségi munka területén is tudunk még előre lépni. Ez elsősorban munkahelyi feladat. Ám ennek érdekében fontosnak tartom: olyan reálisan megvalósítható program készüljön, amely a technológiai sorrend betartását lehetővé teszi. — Ahhoz, hogy az 1979. évi terv teljesüljön, az eddigieknél jobban kell ismerni és ismertetni a feladatokat minden dolgozóval. Kamatoztatni kell a szocialista verseny- és brigádmozgalomban rejlő erőt és lehetőséget. A brigádvezetők értekezletén — ezt mielőbb hívjuk össze — részletesen ismertessük a részfeladatokat, hogy ennek birtokában vállalásaikat megtegyék. Lényeges javulást várok — ezt nemcsak magunk felé mondom — a szervezésben, a vezetésben és az irányításban. Ehhez elsődlegesen mindenkinek az eddigi saját tevékenységével kell szembenézni! — Amikor az emberekről való gondoskodásról beszélünk, rendszerint a bér kerül előtérbe. Én legalább ilyen fontosnak tartom a folyamatos munka feltételeinek megteremtését, a munkakörülmények javítását, a szociális gondoskodást. Ez olyan téma, amelynek megvalósítása alól senki nem húzhatja ki magát. — Végül nem hiszem, hogy az 1979-es évet úgy fogjuk emlegetni a vállalat életében, mint a nagy ugrások éveinek egyikét, éppen a nehezebb gazdasági és szabályozói rendszer körülményei miatt. De, ha ki-ki a maga területén fegyelmezetten, becsületesen dolgozik, akkor a későbbi években sem fogunk rá kellemetlen emlékekkel visszagondolni. Az új körülményekhez újfajta gondolkodásra van szükség a vállalat eredményes évéhez, az új esztendőtől? Bulgáriai utazás fiataloknak A SZÁÉV KISZ-bizottsága kirándulást szervez a bulgáriai Primorskóba, a Fekete-tenger partjára. Utazás Budapestről Burgaszig repülőgéppel, onnan autóbusszal a primorskói ifjúsági táborba. A programban szerepel Neszebár megtekintése és fekete-tengeri hajóút is. Esténként az ifjúsági tábor 5 diszkójában lehet szórakozni, ismerkedni, táncolni. Jelentkezni lehet — 500 forint előleg befizetésével — a KISZ-alapszervezetek titkárainál és a KISZ-bizottságon. Az utazás tervezett időtartama: 1979. július 15-től július 23- ig (8 nap). Az egyenruhás rendőr már vagy a negyedik üzletben érdeklődik banán után, de mindenütt ezt a választ kapja: — Sajnos nincs! Az egyik élelmiszerboltból éppen távozni készül, amikor a fiatal üzletvezetőnő mosolyogva invitálja rendőrünket a raktárhelyiségbe. A rendőr mit sem sejtve belép a raktárba. Nagy megdöbbenésére ládák sorakoznak előtte, tele szép, érett banánnal. A fiatal hölgy mindjárt magyarázkodik. — Tudja, most jött a szállítmány, még tételesen át sem vettük, de azért magának adunk. Mennyit parancsol? A rendőr a hirtelen meglepetésről szólni sem tud, csak dadogva mondja: — Egy kilót kérnék. — Vigyen kettőt — biztatja a hölgy. — Hát, ami azt illeti, két lányom van, megennének egy kisebb termést. Üsse kő, adjon kettőt. Az üzletvezető ott, a raktárban lemérte a banánt, a rendőr kifizette, köszönt és távozott. Nem sokáig morfondírozott, hogy miért csak neki adtak, miért ő volt kivétel. Csupán annyit nyugtázott magában, nagyon kedves volt vele az üzletvezető. És még egy, boldog volt, hogy örömet tud szerezni a gyerekeknek. Egy-két hét telt el a banánvásárlás óta, amikor rendőrünk egy Zsigulit állított meg, mert kivilágítás nélkül közlekedett. Udvariasan köszöntötte a gépkocsi vezetőjét, egy fiatal, csinos hölgyet. — Kérem, szabálysértést követett el, nincs kivilágítva a járműve. — Ó, bocsánat, nem is tudom, hogy lehettem ilyen feledékeny — magyarázkodott a hölgy — most indultam el innét az üzlettől. — Hajlandó helyszíni bírságot fizetni? — Maga aztán nagyon szigorú! Különben nem ismer meg? — Honnét kellene ismernem? — Tudja, a múltkor nálam vásárolt banánt, én vagyok az üzletvezető abban a boltban. — Igen, igen... Már emlékszem, a gyerekek még aznap este mind felfalták. Köszönöm még egyszer a kedvességét. De úgy emlékszem, kifizettem az árát, és nem tartozom semmivel. — Ugyan, mire gondol! Természetesen sőt még én maradtam adós húsz fillérrel. — Szóra sem érdemes az a húsz fillér, de ez a szabálysértés egy százasba kerül — mondja a rendőr olyan hangsúllyal, amely további vitára nem ad okot, és már nyújtja is át a helyszíni bírságról szóló nyugtát. — Köszönöm a múltkori banánt, jó utat! Gépkocsivezetők, figyelem! A rendőr és a banán Melyik szakmát válasszam? Az általános iskola 8. osztályosai számára elérkezett a félév, a pályaválasztási döntés ideje. Ebben a rövid írásban szeretnénk vállalatunk dolgozóinak tájékoztatást nyújtani gyermekeik esetleges szakmaválasztásához, továbbtanulásához. Vállalatunk évente 10—12 szakmában képez tanulókat. Szeretnénk, ha az itt dolgozó szülők a törzsgárda kialakítását, utánpótlását figyelembe véve gyermekük szakmatanulásának helyéül vállalatunkat választanák. Az 1979 80-as tanévben a következő szakmákban tervezünk tanulóképzést: — ács-állványozó, — épületasztalos, — hegesztő, — kőműves, — központifűtés-szerelő, — műköves, — üvegező, — szobafestő-mázoló, — vasbetonszerelő, — vas- és fémszerkezeti lakatos, — villanyszerelő, — víz-gázszerelő. A tanulók elméleti oktatása a szakmunkásképző intézeteknél, gyakorlati képzésük pedig a vállalat tanműhelyeiben és a munkahelyeken történik. A beiskolázás feltétele a 8. osztály elvégzése, sikeres felvételi vizsga tétele. A tanulóknak nyújtott juttatások, kedvezmények: — a három év tanulóidő beszámít a vállalati törzsgárdatagságba, — a szakmai képzés ideje alatt a tanulóknak a munkaruha, szerszám, tisztítószer ellátásáról a vállalat gondoskodik, — ebédet 1 forint térítési díj ellenében kapnak, — a II—III. éves szakmunkástanulóknak ösztöndíjat fizetünk, amely — a tanulmányi eredménytől függően — 190 forinttól 800 forintig terjedhet, — a jó tanulmányi eredményt elérő fiatalok a III. évfolyam második félévétől teljesítménybérben dolgozhatnak, keresetük havonta meghaladja az 1400 forintot. Abban az esetben, ha a fenti kedvezmények mérlegelése után sikerül a szakmaválasztás, a részletekről további felvilágosítást kaphatnak a vállalat szakoktatási csoportjától: Nyíregyháza, Széchenyi u. 43. Telefon: 10-011 198-as mellék. Szakoktatási csoport A Szamuely téri munkahelyen Ez évben 750 lakás összeszerelése Erős faggyal, szélviharokkal köszöntött be hazánkban is az új esztendő. A hideg a továbbiakban sem lankadt. Ilyen komisz időben kezdték meg munkájukat az új évben a 3. számú főépítés-vezetőség munkaterületén az építők, a Szamuely téri lakásépítkezésen. A hideg ellenére is 110 ember munkája hangolódik egybe. — Ami az időjárást illeti, bizony nem nagyon kedvez a munkának — mondja Biró László építésvezető. —■ De a hideg ellenére is mindent el kell követnünk, hogy a lakások alapjait elkészítsük, a házgyári elemeket szereljük. Ha most a kezdet kezdetén elcsúszunk ... No, de erről ne is beszéljünk. — Mennyi lakás épül itt? — Az előzetes tervek alapján 840 lakást kell a Szamuely téren felépíteni. Aztán ez a későbbiekben folytatódik. Igaz, ez még távolabbi jövő. Számunkra most az a lényeg, hogy ebben az évben szerkezetileg 750 lakás elkészüljön. — Milyen lakások épülnek? — öt- és tízszintesek, házgyári elemekből. A cudar időben egy kissé fázósan járjuk a munkaterületet. Az emberek is szaporábban mozognak, hogy a forró tea elfogyasztása mellett ne gémberedjenek meg a végtagok. — A dolgozók védőfelszereléssel való ellátása megoldott — mondja Raska László, a szakszervezet munkahelyi bizottságának titkára. — Meleg ételt a MÁV konyhájáról biztosítjuk. A minőség jó, de a mennyiség kevés. Reméljük, rövidesen elkészül a saját ebédlőnk, így ebben is változás lesz. — Téli védőfelszerelés valóban van — veszi át a szót Biró László —, de nem jó a minősége. Például, ha a kesztyű a hótól elázik, hamar szétmegy. Viszont a téli sisak kitűnő, szívesen hordják az emberek. Az 1. jelű épületnél megállunk. Magyar János szerelőbrigádja a harmadik szint panelének beemelésén fáradozik. A hidegben lassabban és figyelmesebben helyezik a panelokat a helyére, a majdani lakástulajdonos otthonának szobájába. Csillan a hegesztőív, stabilan áll a panel. Valószínű, nem fognak arra gondolni, milyen hidegben és erőfeszítéssel készült el a lakásuk. Nincs idő eltűnődni a látványon, mert egy teherautó eltessékel az útból. Tekintetünk a 90 lakásos tömb folytatásának első szintű építésére tapad. Itt Zsignár Mihály ácsbrigádja birkózik a hideg idővel és a zsaluzással. — Nyáron könnyebben megy — szólok Miska bácsi felé. — Nehéz ez akkor is, meg most is a magunkfajta embereknek — mondja, miközben jót húz a forró teából. — Miska bácsi, a jóból is megárt a sok — tréfálkozik az egyik vasbetonszerelő. — Tudom, tudom mi a bajod — replikázik az öreg — mindjárt kész lesz a zsalu, csak bírja a csupasz kezed a hidegben a drótot tekerni. — Igen, a vasbetonszerelők még a legnagyobb hidegben is csupasz kézzel szerelik, kötik össze egymáshoz a vastag betonacélt. — Nem fáznak az ujjai? — érdeklődöm az egyiktől. — Már megszoktuk, meg másképp nem is lehet — volt a tömör válasz. Pomázi Pál az örökmozgó kubikosbrigád-vezető gyorsan intézkedik, hogy embereivel a tátongó gödörben megkezdje a munkát. Az történt, hogy az éjjel befagyott a talajvízszint-süllyesztők egyik csöve, hiába ment a gép, a víz befagyva ellepte a munkagödröt. Bodnár János a talajvizesektől gyorsan ott terem, gázolajos rongyot meggyújt. Néhány perc múlva kienged a cső, aztán a szivattyú a jég alól szemlátomást elszippantja a vizet. —• Ezt hamarább is megtehette volna — élcelődik a kubikosbrigád-vezető. — Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát — adja vissza a kölcsönt Bodnár János. Mindennapi közjáték ez. Hol komolyan, hol tréfásan buzdítják egymást, hogy az időjárás viszontagságait feledve végezzék a munkájukat az építők. A hideg időben is folyik a panel szerelése