Szabolcsi Építők, 1980 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

VILÁG .PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!" A SZABOLCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ÉS PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAW, XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 1,50 FT 1980. JANUÁR HŐ Öt építőipari vállalat között Munkamegosztás — együttműködés Öt kelet-magyarországi ki­vitelező vállalat társasági szer­ződéséről. 1978. május 2-án Debrecenben tartotta első igazgatói ülését a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat, a Hajdú megyei Taná­csi Építőipari Vállalat, a Kelet­magyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat, va­lamint a Szabolcs-Szatmár me­gyei Építő és Szerelő Vállalat együttműködési tanácsa. Felismerve a lehetőséget­ ­ Az egy földrajzi körzetben mű­ködő vállalatok, felismerve a te­rületi munkamegosztásból, az egymást kiegészítő tevékenység igénybevételéből, az eszközök koordinált, gazdaságosabb ki­használásából adódó lehetősége­ket, elhatározták, hogy a körzet­ben jelentkező építési igények, valamint a meglévő építőipari kapacitások közötti összhang elő­segítése, a minőségi színvonal emelése, az építés korszerűségé­nek fokozása, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tása, a készletgazdálkodás éssze­rűsítése, s mindezek által a vál­lalatok gazdálkodási eredmé­nyeinek javítása érdekében a továbbiakban szorosabb együtt­működést fognak megvalósítani. Az azóta eltelt több mint másfél év alatt más együttmű­ködő szervezetek tapasztalatait is figyelembe véve tudatosan bon­takoztatták ki a vállalatok az együttműködés lehetőségeit, szakirányait, feladatait. Ma már konkrét eredményekről is lehet beszámolni annak ellenére, hogy a végleges társasági szerződés csak a kísérleti együttműködés után, 1979. december 13-án ke­rült aláírásra. Ez az okmány már kötelezi is a célként meg­határozott témákban a vállalato­kat egymás működési körülmé­nyeinek figyelembevételére, se­gítésére valamennyi területen gazdasági döntéseiknél. A mun­kamegosztás elsősorban a nem egyidőben jelentkező, csúcsigé­nyek egymás által is segített ki­elégítésén, munkaerők, gépek, termelési eljárások kölcsönös rendelkezésre adásán és haszno­sításán alapulnak. Elkészített programok Az elmúlt időszakban többnyi­re vezetői szintű egyeztetések, programmeghatározások és dön­tések születtek. Az együttműkö­dő vállalatok igazgatói 8 esetben, igazgatóhelyettesek 5, gépesítési osztályok vezetői 4, az anyagosz­tályok vezetői 3, személyzeti osz­tályok vezetői 3, munkaügyi osztályok vezetői 1 alkalommal egyeztették terveiket, munka­megoldásaikat, és adtak kölcsö­nös segítséget egymás munkájá­hoz. 1979. május 10-én már konkrét együttműködési program készült a gépesítés, szállítás területére, mely elsősorban az építő gépek és alkatrészek cseréjére, a sze­mélyszállítás negyedéves egyez­tetéseire, a téliesítési tervek köl­csönös egyeztetésére, a gép sza­bad kapacitások egymás részére történő rendszeres megküldésére, a távolsági fuvarok egymás ré­szére történő jelzésére, a föld­­munkagépek cseréjére, közös tmk- és gépjavító bázis létreho­zására készülő tanulmány elké­szítésére, a gépészeti dolgozók bérezési rendszerének egysége­sítésére, az ÉPGÉP-pel és az ÉGV-vel kialakított kapcsolatok közös rendezésére stb. vonat­koztak. Célként tűzték ki a vállalatok egy budapesti közös tranzittelep, illetve egy kihelyezett ÉPTEK- telep létrehozását. Ezek az anyagellátásban, egymás készle­teinek időszakonkénti igénybevé­telével, s elsősorban a biztonsági készletek csökkenthetőségével és ésszerűbb készletfinanszírozással járna. E kérdésben a Hajdú me­gyei Állami Építőipari Vállalat megoldásában már konkrét elő­relépések is történtek. Nagy je­lentőségű együttműködési terület van a­­ létszá­mcserékkel kapcso­latosan kialakítható munkacsú­csok levezetésének lehetőségé­ben. Oktatási központ létrehozása Az elmúlt évben már több esetben egyeztették a vállalatok a korábban párhuzamosan folyó oktatást, továbbképzést, s folya­matban van az öt vállalat gon­dozásában egy kihelyezett okta­tási központ létrehozása. Az ok­tatási programokat az együttmű­ködő vállalatok rendszeresen kölcsönösen megküldik egymás­nak. Elhatározás született arra vo­natkozóan, hogy a szabad kapa­citásokat egymás részére a vál­lalatok felajánlják és egyeztetik különböző területeken a vállal­kozási munkavégzési nehézsége­ket, figyelembe véve az egyes vállalatok szakmai felkészültsé­gét, s profilfejlesztési szándékát. Egységesíteni szándékoznak az együttműködő vállalatok a szer­ződés mechanizmusát, különös tekintettel az alvállalkozói igé­nyekre. A társasági szerződés az együtt­működés továbbfejlesztése érde­kében már szervezeti formát is meghatároz, melyben a koordi­nátori csoport működtetése biz­tosítja a feladatok megoldására szervezendő állandó, illetve eseti munkabizottságok összehangolá­sát. Az együttműködési társaság legmagasabb szerve az igazgatói tanács, amelyben minden együtt­működő vállalatot egyenlő szava­zati jog illet meg. A vállalatok közötti együtt­működésnek a kezdeti lépéseit indította el az 1979. év végén aláírt együttműködési társasági szerződés. A jövőben e koordi­nációs munkára a szigorodó gaz­dálkodási körülmények között fokozott szükség van. Kölcsönös érdekünk az, hogy a munkameg­osztásban, az együttműködésben rejlő eredményeket saját ma­gunk, és egymás hasznára is ki­aknázzuk. Ehhez viszont az szükséges, hogy bármely szakté­mában a vállalat minden szerve­zete, személye is a kezdeménye­ző, a kölcsönös körülményeket figyelembe vevő megoldásokat szervezzen még akkor is, ha az a megszokott munkamódszertől eltérő, vagy nagyobb egyéni ál­dozatokat kíván. Dr. Béres Géza gazdasági igazgatóhelyettes 1979 előzetes eredménye Sikeres évet zártunk Előrehozott értékeléssel — bár még nem mérlegbeszámoló pontossággal — készült el az a számvetés, melynek eredmé­nyeképpen kimondhatjuk, hogy vállalatunk 1979. év végével si­keres gazdasági évet zárt le. A feszített tervek ellenére mara­déktalanul eleget tett a vállalat minden szerződéses kötelezett­ségnek. A kiemelt feladatok jó minőségben és határidőben let­tek végrehajtva — a beruházó­ink megelégedésére. Nemcsak hazai, de nemzetközi elismerést is jelentett az ungvári szálloda átadása. A budapesti építési kö­telezettségeinknek a kitűzött céloknak megfelelően tettünk eleget és jelentős a lakásépítés helyzete is. A múlt évhez viszo­nyítva 122,8 százalékos a lakás­átadás, a tervezett 1004 lakás helyett 1072 lakást adott át a vállalat. Nyolc hónapos építési átfutási idővel átadtuk a nagyon korszerű, több mint 30 millió forint értékráfordítással készült lakatosüzemünket. Körülbelül 1 milliárd 216 mil­lió forintos árbevételt értünk el. Az építés-szerelési saját terme­lési érték vonatkozásában ter­vünket túlteljesítettük. Az építés-szerelés a múlt év­hez viszonyítva 8,4 százalékos volumennövekedést jelent. Je­lentős a segédüzemi termelés­nek 115 százalékra történő nö­vekedése — a lakatosüzem át­adása és emiatt kiesett munka­idő ellenére is. Termelési feladatainkat 98,4 százalékos vállalati létszámfel­használással oldottuk meg, melynek következtében az egy teljes munkaidőben foglalkoz­tatottra jutó ÉPSZER saját ter­melési érték 110,1 százalékra növekedett. Nagyon jelentős az egy fő ÉPSZER foglalkoztatott­ra jutó ÉPSZER termelési ér­ték növekedése, a múlt évhez viszonyítva a 462 ezer forintos egy főre jutó értékkel 112,8 szá­zalékra emelkedett. A tervezet­tet meghaladó a bér- és jöve­delemfejlődés, hisz a vállalati bérszínvonalat 5,6 százalékra sikerült emelni. Az 1980-as év előkészítése szervezettebb, alaposabb mun­kát igényelt az egész gazdasági év során. Ennek következtében a jobb készletgazdálkodással, a gépi állóeszközeink színvonalá­nak javításával, a gazdálkodási követelmények szigorodása elle­nére is reális alapokkal indul a vállalat. Az 1979. év eleji készletek az év közbeni készletemelkedések ellenére a szigorúbb készletgaz­dálkodási követelmények és szervezések érvényre juttatá­sa alapján normalizálódtak. A nagyon jelentős termelési fel­adatokat a készletek és a forgó­eszközök változatlan szintje mellett sikerült megvalósítani. Mintegy 5 millió forinttal na­gyobb évzáró befejezetlen állo­mány volt az év végén, mint a nyitó állomány. Ez lehetőséget adott arra, hogy az új munkák megfelelő kezdési értékével 1980. I. féléve is hasonlóan olyan ütemes legyen, mint az elmúlt időszak. A vállalati eredmény ponto­sítását a mérlegbeszámoló fog­ja igazolni, de a terven felüli árbevétel és az I—III. negyed­évi, illetve a XI. hó végéig mért költségszintek azt igazolják, hogy a vállalat 1979. évi mű­szaki, gazdálkodási feladatait eredményesen teljesítette. Hit vár az új esztendőtől? Interjú Dancs Miklóssal­ az S-ös főép. vezetőjével Mint minden évben, ez esztendőben is számvetést készítünk. Megvonjuk a mérleget az elmúlt évről, alaposan elemezzük an­nak tapasztalatait, hogy ennek birtokában sikeresebben készül­jünk az új esztendőre. Különösen fontos ez most, amikor lénye­gesen nagyobbak a követelmények a jobb gazdálkodás, a szer­vezettebb és termelékenyebb munka érdekében. Az új év első napjaiban erről folytattunk beszélgetést Háncs Miklóssal, az 5-ös főép. vezetőjével, aki az alábbi válaszokat ad­ta kérdésünkre. — Azzal kezdem, hogy 1979- ben kiszélesedett működési te­rületünk, mivel hozzánk csa­tolták Sátoraljaújhelyt. Így fel­adataink is megnövekedtek. A számszerű gazdasági eredmé­nyeinkkel elégedettek lehetünk. Termelési tervünket 148 millióra teljesítettük, amely 2 százalékos túlteljesítésnek, az árbevételt 149 millióra teljesítettük, ez 3,5 százalékos túlteljesítésnek felel meg. A termelékenység sajnos nem úgy alakult, ahogy elter­veztük, alig haladta meg a 90 százalékot. Ez két tényezőnek tudható be. Egyrészt nem meg­felelően használtuk ki — főleg az első félévben — a meglévő munkaerőket, sok volt a szerve­zetlenség, esetenként a kapko­dás. Másrészt az építésvezetősé­gek között nem volt meg a ru­galmas létszámátcsoportosítás. Bár a második félévben már javult a helyzetünk, tekintélyes célprémiumot fizettünk ki — 200 ezer forintot —, Tiszavas­­váriban összeszereltünk 2x30 lakást, Záhonyban 100 lakást, de a javulás nem volt olyan mér­tékű, mint ez a lehetőségeinkből adódóan joggal elvárható lett volna. Tanulságul szolgál ez az 1980. évben. Az 1979. évre meg­határozott bérfejlesztést meg­valósítottuk. — A főépítésvezetőségnek mi­lyen feladatokat kell megolda­nia 1980-ban? — Az 1980. évi feladataink hasonló nagyságrendűek, mint az elmúlt évben volt. Előzetes tervünk 140 millió forint. Ám ha figyelembe vesszük a szigo­rú termelési és gazdálkodási szabályzókat, a megnövekedett követelményeket, lényegesen nehezebb évünk lesz. Ez évben különösen előtérbe kerül a la­kásépítkezés és a kommunális létesítmények építése. Sátoral­jaújhelyen 60 lakás épül, ugyan­itt még ebben az évben át kell adnunk a Ruházati KTSZ üzem­csarnokát, a kórház szülészeti pavilonját, Záhonyban 131 la­kást, Kisvárdán az oktatási köz­pont keretében óvoda, bölcsőde, szintén Kisvárdán vendéglátó kombinát építése, az Egyesült Izzó konyha és étterem átadá­sa, Ajakon 8 tantermes iskola építése, melyben már ez évben meg kell kezdeni a tanítást. Minden valószínűség szerint megkezdjük a Tisza­vasvári Al­kaloida Vegyészeti Gyár to­vábbi bővítését, de így lehetne sorolni tovább feladatainkat. A fentiekből is látható, olyan lé­tesítményekről van szó, ame­lyeknek időbeni átadása jobb munkát, együttműködést igé­nyel mindenkitől. — A megnövekedett felada­tokat a követelményekhez iga­zodva milyen módszerekkel kí­vánják megoldani? — Mindenekelőtt a meglévő erőink gazdaságosabb kihaszná­lásával, jobb munkaszervezés­sel, a vezetési színvonal emelé­sével, a fegyelem szilárdításá­val. Minden termelőegységnél megköveteljük a jobb gazdál­kodást, a felelősségteljesebb munkát. Más szóval a jó gazda gondosságával kell munkálkod­nunk. Ez érvényes a fő építésve­zetőtől a segédmunkásig. Ehhez persze fel kell számolnunk sa­ját magunknál, minden vezető­nél és dolgozónál a még tapasz­talható nyugalmat, nemtörő­dömséget. Az elmúlt év tapasz­talata tanított meg bennünket arra, hogy az év első napjától az utolsóig egyforma szervezett­séggel, okos előrelátással és teljes intenzitással kell dolgoz­nunk. Aki nem áll be a sorba, legyen az műszaki, alkalmazott, vagy fizikai, attól finoman fo­ (Folytatás a 2. oldalon) — Hogyan zárta az 5-ös fő­ép­ az 1979. évet, milyen tapasz­talatokat adott a következő idő­szakra?

Next