Szabolcsi Építők, 1983 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) — Kiemelten kell foglalkozni a készletgazdálkodással, az elő­irányzott készletszintek betartá­sával, a racionális fuvar- és szállítás szervezésével. 1983-ban legalább 40—50 millió forinttal kell csökkenteni a készletszin­tet. Ezt a szétszórt raktárak fel­számolásával, a felesleges elfek­vő készletek folyamatos értéke­sítésével kívánjuk elérni. — A vállalaton belüli érde­keltségi rendszert a központi in­tézkedésekhez, az új gazdasági szabályozókhoz igazítjuk, hogy a testreszabott ösztönzési rend­szer minél hatékonyabb legyen. — A bérfejlesztés mértéke egyértelműen az elérhető jöve­delem függvénye. Minél jobban és gazdaságosabban dolgozunk, annál nagyobb mértékben nö­vekszik a jövedelem. Ezért min­den területen összhangot kell biztosítanunk a teljesítmények és a kifizetett bérek között.­­ Az 1983. évre tervezett 1,2 százalékos bérfejlesztést elsősor­ban azon a területen használ­nánk fel, ahol nagyon feszített a bérezés. Az a javaslatunk, hogy bérfejlesztést április előtt ne hajtsunk végre. A mozgóbért­ viszont az eddigieknél hatéko­nyabban kell alkalmazni már az év elejétől. Ez adjon ösztönzést arra, hogy a feladatokat egyen­letesen végezzük, az év végére ne csúcsosodjanak össze a mun­kák, s eredményesen zárjuk az évet. • Feladataink sikeres megol­dásában nagy szerepe lehet a szocialista verseny- és brigád­mozgalomnak. A mozgalom 25 éves jubileumára azt a célt tűz­zük ki, hogy a brigádok vállalá­saikban, önmagukat megújítva igazodjanak a helyi sajátos fel­adatokhoz, s ne általánosságok­ban fogalmazódjanak meg. A lehetőségek megvalósításá­ban minden dolgozónak megvan a sajátos feladata. Csak együt­tes cselekvéssel van remé­nyünk arra, hogy a vállalat gaz­dálkodási és pénzügyi egyensú­lyát megőrizzük, a társadalom és a megyével szembeni kötele­zettségeinket teljesítsük, és dol­gozóink keresete, ha szerény mértékben is, de emelkedjen. Látjuk a nehézségeket, a to­vább szigorodó működési felté­teleket. Ennek tudatában hoz­zuk meg vezető döntéseinket. Minden területre konkrét intéz­kedési tervet dolgozunk ki. A társadalmi szervezetek közre­működésével tudatosítjuk a je­lenlegi helyzetet, ráirányítva a figyelmet a fokozottabb köve­telményekre, és a tennivalókra. Tovább kell ösztönözni és kész­tetni a különböző szintű vezető­ket és beosztottakat egyaránt, hogy mindenki keresse azokat az eszközöket, módszereket, tarta­lékokat, amelyek révén a ked­vezőtlen hatásokat mérsékel­hetjük, vagy kivédhetjük azo­kat. Erre minden lehetőségünk adott. Bízunk abban, hogy a külön­böző fórumokon elhangzó véle­mények, javaslatok — mint a korábbi években — további ös­­­szefüggésekre és lehetőségekre irányítják a figyelmet. Segíte­nek abban, hogy ez évi tervün­ket a legjobb tudásunk alapján, a külső hatások és a vállalaton belüli tényezők ismeretében, a kölcsönös összefügések figye­­lembevéte­lével és mérlegelésé­vel haározhassuk meg. Ezért az eddigieknél is foko­zottabban szükséges az együtt­­gondolkodás, a közös cselekvés és munkálkodás kitűzött célja­ink elérésére. Hiszen olyan ki­próbált törzsgárda dolgozik vál­lalatunknál, akik mindig úrrá tudnak lenni a nehézségeken, s megújult erővel, alkotó módon járulnak hozzá sikereinkhez. A bizalmiak testületi ülésén tizenegyen szólaltak fel — Ba­logh Antal, Obuczki Béla, Bai József, Hangácsi Mihály, Szabó Gyula, Nuszer Ferenc, Ungvári Mihály, Sarvai János, Molnár István, Kiszely János, Fábián László — akik véleményükkel, új elgondolásokkal járultak hoz­zá a tanácskozás sikeréhez. A bizalmiak testületének ta­nácskozása egyhangúlag elfo­gadta az 1983. évre szóló, módo­sított vállalati tervet és a dol­gozók szociális ellátására vonat­kozó elképzeléseket. A bizalmi küldöttek állásfoglalása Ez év júliusában a jövedelempolitikára szabá­lyozó módosítás jelent meg, mely visszamenőlege­sen január elsejétől lépett életbe. E változást fi­gyelembe véve reálisan 3 százalékos bérszínvonal látszik 1982-ben megvalósíthatónak. A 3 százalékos bérszínvonal-növekedés mindkét állománycsoport­ban egységesen legyen végrehajtva. Az 1983. évi termelési terv az 1982. évi várható tervszámokra épül. A népgazdaság helyzetéből adódó gazdasági problémák megoldására 1983-ban a korábbiaktól szigorúbb szabályozó módosítás lép életbe. Az előterjesztésben 4,7 százalékos termelés- (vo­lumen) bővítés van előirányozva, változatlan áron. A termékösszetétel várható javulása, a rendelke­zésünkre álló eszközállomány és gazdálkodási cél­jaink igénylik a volumenbővülést. A vállalat termelő jellegéből adódóan a műsza­ki megvalósítás a meghatározó. Az 1983. évi ter­vünket figyelembe véve a műszaki megvalósítás­sal párhuzamosan a gazdaságosság váljon megha­tározóvá. A gazdálkodási és a gazdaságossági törekvés le­gyen jellemző a vállalat kollektívájára. Itt java­soljuk, hogy a vállalati általános költségek felül­vizsgálatára, elemzésére a vállalat vezetése a jövő­ben nagyobb figyelmet fordítson. Létszámcsökkentést a vállalat nem tervez, azon­ban javasoljuk, hogy a vállalati létszám elhelyez­kedését, átcsoportosításának lehetőségét a vezetés vizsgálja felül. Ez kedvező hatással lehet a terme­lékenység alakulására, következésképpen a gazdál­kodás hatékonyságára. A termelés, termelékenység, a létszámfoglalkoz­tatás és -gazdálkodás figyelembevételével az 1983. évi tervcélkitűzésekkel egyetértve, az alábbi főbb feladatokat látjuk: — Létesítményeknél a programszerűség és a­ ké­szültségi fokok betartását, ezzel is biztosítva egy­más munkájának megbecsülését, a technológiai fe­gyelem betartását, a minőségi munkavégzést. — A következetesebb feladatmeghatározást, -el­lenőrzést és -számonkérést, melynek alapja az előre kiadott egyösszegű munkautalvány. — Szocialista munkabrigádok részére biztosítani a folyamatos és tervszerű szervezett munkavég­zést. A brigádvállalások az eddigiektől jobban iga­zodjanak az éves vállalati és munkahelyi terme­lési feladatokhoz. A szakszervezetnek, választott tisztségvise­lőknek az előzőekben meghatározóbb feladatot kell vállalniuk, hiszen a kettős funkció gyakorlásának egyik és ma talán legfontosabb feladata a termelés segítése. E feladatnak eleget tenni csak akkor tu­dunk és vagyunk képesek, ha környezetünkben ja­vítjuk a munkafegyelmet, igényeljük a folyamatos, szervezett munkavégzés lehetőségének megterem­tését. Ennek megvalósítását kell segítenünk hatás­körünknek megfelelően a véleményezési, javaslat­tételi, elenőrzési és a képviseleti joggyakorlás eredményesebb végzésével. Az 1983. évi tervünkben 1,2 százalékos bérfej­lesztést terveztünk. Ismerve a feladatokat és az 1983-ban életbe lépő szabályozó módosításokat, nincs más lehetősége a vállalatnak, csak a köz­ponti bérszabályozás igénybevétele. Azonban az 1983—85. évi tervezési, fejlesztési elképzeléseinknél a vállalat gazdasági vezetése keresse annak lehető­ségét, hogy a vállalat jövedelmezőségétől függő bérszabályozást lehessen igénybe venni. A bizalmi küldöttek testülete egyetért a terve­zett bérfejlesztés arányaival és a végrehajtás idő­pontjával. A szociális tervfejezetbe javasoljuk 1983. január 1-el a dolgozók étkezési térítésének 8,50 forintban való meghatározását. E térítési összeg az ide vo­natkozó rendelkezéseknek megfelel. A bizalmiak testületi ülése egyetért azzal, hogy a szociális juttatásban szintentartás legyen tervez­ve, azonban a vállalati vezetés ebben legyen kö­vetkezetes, főleg a határidők tekintetében. Öszefoglalva: az átdolgozott tervjavaslat rövi­den, de lényegre törően tartalmazza azokat a fela­datokat, melyeket 1983-ban, nehezebb körülmények között kell megvalósítani a vállalat kollektívájá­nak. A tervcélkitűzés megvalósítása attól függ, hogy a vezetők, a választott tisztségviselők hogyan tudják maguk mellé állítani, mozgósítani környe­zetüket. Alapvető célunk, hogy teremtsük meg an­nak lehetőségét, hogy a következő években dina­mikusabb, ütemesebb, a dolgozóknak jobban meg­felelő életszínvonalpolitikát, érdekvédelmi tevé­kenységet tudjunk kifejteni. Ez csak közös erőfe­szítéssel, a vezetői színvonal javításával, jobb szer­vezéssel, a feltételek biztosításával érhető el. Kérjük a bizalmi küldött-testület tagjait, válasz­tott tisztségviselőinket, hogy a tervet ismerjék és ismertessék meg a tagsággal, a vállalat kollektí­vájával, a vállalati célkitűzéseknek megfelelően politizáljanak, ezzel is segítsék az abban foglal­tak végrehajtását. Egy igazgatói utasítás margójára Zsebbe (is) vágó téma Ha valaki végiglapozza a vál­lalatunk eredményeit tartalma­zó, negyedévenként megjelenő információs füzetet, számtalan adatot talál benne, amelyek kü­lönböző szemszögből világítják meg azt, hogy hogyan dolgoz­tunk. Termelés, költség, bérszínvo­nal, termelékenység, ered­mény ... még hosszan lehetne sorolni azokat a megnevezése­ket, amelyek a széleskörű ön­vizsgálathoz szükséges mutató­kat jelentik. A tengernyi szám­adat mindegyike meghatározott szabály szerint kezelt, mért alapadatok összesítése alapján jön létre, és konkrétan meg­mutatja azt, hogy az adott te­rületen a mérhető alapadatok szerint milyen eredményt értek el a termelőegységek, illetve ma­ga a vállalat. Ami megbújik A sok mutatón kívül van azonban olyan tényező is, amely nem mutatható ki számokkal, nem lehet szorozni és osztani vele, nincs mértékegysége sem, mégis ott szerepel a kis füzet­ben, láthatatlanul megbújva, szinte minden oldalon, melynek neve: a munkavégzés minősége. Ez a fogalom nemcsak az elké­szített épületszerkezetek minő­ségének kérdését, hanem sokkal többet takar. Gyakran előfordul ugyanis az, hogy rossz minőségű munka ese­tén is I. osztályba sorolható ter­mék születik. De ez csak úgy következhet be, ha a munka­végzés láncolatában, a munka­­folyamatában egy vagy több résztvevő valahol a szükséges­nél nagyobb erőfeszítéssel, több idő- és energiaráfordítással vé­gezte a munkáját, és így ezzel a többlettel pótolta azt a munkát, amit más, mások, vagy esetleg éppen ő maga előzőleg rosszul végzett el, vagy elmulasztott el­végezni. Ha a határidő nem sürget, ak­kor van lehetőség a mulasztások pótlására, a szükséges többlet­­munka elvégzésére, de ha nincs idő, akkor rendszerint megin­dul egy megállíthatatlan láncre­akció. A hibák egymásra hal­mozódnak, egyikből következik a másik, azokból ismét újak stb. A végeredmény pedig a hiány­­pótlási munkákban, szavatossá­gi javításokban, és nemegyszer a vállalatnak súlyos költségeket jelentő perekben testesül meg. Természetesen nem minden esetben és nem mindig ilyen drasztikusan, legtöbbször csak a munkák mérőszámaiba beépül­ve, azonban érezhetően elég fi­gyelmeztetően ahhoz, hogy en­­n­ek megelőzése a vállalatunk kollektívájának legfontosabb fel­adatai között szerepeljen. Lehet, hogy sokan arra gon­dolnak most a cím olvasásakor, hogy vajon miért kell újból ezt a „szakállas” témát emlegetni? Hallhattunk eddig is róla eleget, most már tenni is kellene vala­mit! Ez igaz is, azonban az 1982. szeptember 1-i igazgatói utasítás — amely a szavatossági és kár­térítési perekből származó bel­ső felelősségre vonás rendjéről szól — az eddigiektől teljesen eltérő megvilágításba hozta a minőségi munkavégzést. Ezért úgy vélem, hogy érdemes végig­gondolni ennek az utasításnak a jelentőségét. Nagyon sok termelési tanács­kozás és más fórum is foglalko­zott már a minőséggel, a minő­ségi bérezéssel, a munkák minő­ségének ellenőrzésével stb. Tu­dom, hogy ezeken a megbeszélé­seken valamennyien jól el tud­juk mondani azt, hogy — rend­szerint — mások mit tettek rosszul, ami miatt a saját mun­kánk nem sikerülhetett jól. Te­hát a minőség, pontosabban a rossz minőség okának kutatása közben lehet igazán felfedezni azokat a tényezőket, amelyeknek összességét a cikk elején emlí­tett „munkavégzés minősége” fokmérőjének lehetne nevezni. Kibogozhatatlannak látszó szövevénybe botlik az, aki egy épület-meghibásodás vizsgálata közben a hiba műszaki jellegű feltárásán túl a keletkezésének körülményeit, az esetleges hibát elkövetők személyét is kutatja. Arról, hogy milyen összetett dolog a felelősség megállapítása, az alábbi két korábbi példa alapján nyerhetünk képet. Mind a két esetben az átadást követő­en rendszeresen beáztak az épü­letek a tetőn keresztül. Tetőbe­ázásról volt szó, de előre meg­mondom, hogy a tetőszigetelők jól dolgoztak. Az egyik épület­nél váratlan anyagellátási zavar miatt, építés közben kellett mó­dosítani a tetőszigetelés anya­gát. Kényszerű vezetői döntés született, hogy az eredetileg lej­tésmentes felületet igénylő mű­­anyaglemez-szigetelés helyett bitumenes szigetelés készüljön a szükséges lejtés kialakításával. A tetőfelület el is készült, azon­ban a szigetelés széleinek bá­dogszegélyezését lehetetlen volt az előírások szerint jól elkészí­teni, mert a lejtős kialakítás kö­vetkeztében megemelkedett a tető síkja és a már korábban el­készített felülvilágító szerkezet alsó pereme­ alatt mindössze 8—10 cm maradt az eredeti terv szerinti 30 cm helyett. Ez okoz­ta a rendszeres beázásokat. A másik helyen NEOACID szi­getelésű tető készült fémszerke­zetű felülvilágítókkal. A vizs­gálatkor sok apró foltszerű javí­tási hely volt található a tető­­szigetelésen, legtöbb a felülvi­lágítók közelében. Ezek az át­adás előtti hajrá maradandó nyomai voltak. Az eseményeket többnyire csak az építési nap­lóból­ lehetett rekonstruálni. NEOACID-szigetelést készítet­tek plusz 5 Celsius-fok hőmér­séklet alatt, amit a technológiai előírások szerint nem lett volna szabad csinálni, mert ilyen ala­csony hőmérsékleten nem tudja a lemezeket egymáshoz rögzítő anyag a hatását kifejteni. Ezt követően készült a felülvilágító, tehát a kész műanyag szigetelé­sen kellett a hegesztést, üvege­zést elvégezni. Nem nehéz kita­lálni, hogy ezek milyen hatással lehettek a szigetelésre. Hogy miért kellett hideg­ben szigetelni a tetőt, vagy miért csak a szigetelés után je­lentek meg a lakatosok a felül­világító készítéséhez? Választ mindenki tudott adni: csúszott az építési ütem, más építkezésre kellett irányítani a létszámot, mert annak az átadása fontos volt, nem érkezett meg időben a jelzett határidőre az anyag stb., stb. Valamennyiünk számára ismerős válaszok ezek. Minden­kinek van valamilyen érve és biztos vagyok bene, hogy ezek többsége igaz és elfogadható is. De ugyanakkor ez az egész együtt elfogadhatatlan. Az igazgatói utasítás kemé­nyen intézkedik a vállalatnak igen nagy anyagi és erkölcsi veszteséget okozó szavatossági, kártérítési perek megszüntetésé­nek, a minőségi munkavégzés javításának érdekében. Olyan témát érint, amelyhez szinte ki­vétel nélkül valamennyi válla­lati dolgozónak köze van, még akkor is, ha sokan úgy gondol­ják, hogy ez rájuk nem vonat­kozik. Ezért nagy jelentőségű ez az utasítás. Valamennyiünket egy­szerre késztet megmozdulásra annak érdekében, hogy az előbb elfogadhatatlannak leírt példák ne ismétlődjenek. Átgondolt, előre látó intézkedéseket köve­tel meg a vezetőktől és pontos, jó minőségű végrehajtást min­den érdekelt dolgozótól, hiszen minőségi munkavégzésről csak a két tényező együttes jelenléte esetén lehet beszélni. Hasznos gondolatok Szerintem mindenkinek van ezzel kapcsolatban hasznos gon­dolata, ezért még időben módot és lehetőséget kell teremteni ar­ra, hogy ezek érvényre juthas­sanak, és ne csak akkor kerülje­nek meghallgatásra, amikor már a „zsebbe nyúlás” miatti kese­rűséggel jönnek a felszínre. Fe­lelősséggel át kell gondolni min­denkinek a rendvalóit, meg kell akadályozni az egymásra muto­gatás lehetőségét. A munkák kézben tartásával, szigorú szá­monkérésével már az elején meg kell akadályozni a hibák keletkezését, a láncreakció be­indulását. Természetesen nem egyszerű feladat ez. Nem megy egyik napról a másikra, de a sürgető tényezőket nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Egy újságcikk nem oldhatja meg a gondokat. Legfeljebb va­lamire felhívhatja a figyelmet, javasolhat, egy véleményt te­het közzé. Ezzel az írással első­sorban a figyelmet szerettem volna ráirányítani egy mindan­­­nyiunkat érintő témára. Bízom benne, hogy elolvasva, mások­nak is születik olyan gondolata, amelyet hasznosnak, esetleg ta­nulságosnak éreznek. Úgy gon­dolom, hogy mindenkihez eljutó vállalati újság megfelelő lehet arra, hogy az egymástól való ta­nulás egyik fórumává váljon, ezért a többiek nevében is ké­rem azokat, akiknek ilyen gon­dolata van, hogy ne sajnálják a fáradtságot papírra vetni azo­kat. A vélemények jobbító szándé­kú kinyilvánítása, azok meg­hallgatása, komolyan vétele — ami egyébként az üzemi demok­rácia leglényegesebb eleme — egy közösség fejlődésének alap­vető záloga. Javaslom, éljünk vele mindannyian. Hegedűs Attila főtechnológus

Next