Szabolcsi Építők, 1985 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Feladataink 1985-ben Az 1984. évi gazdálkodás érez­hetően nagyobb erőfeszítéseket igényelt vállalatunk minden dol­gozójától, mint a korábbi évek­ben. A vállalat feladatai, belső céljai mindig a megye, a nép­gazdaság, s a vállalat belső cél­jainak egyeztetése folytán lettek meghatározva, úgy műszaki, mint gazdasági vonatkozásban. E követelményrendszer 1985. év­ben sem változik, de normái, mértékei, s a vállalatirányítás és -gazdálkodás egész rendszere lé­nyegesen megváltozó gondolko­dásmódot igényel. Megváltozik a jövő években a vállalat irányítási rendszere, s ennek előkészületeit már 1985- ben el kell végezni. Gazdaságilag meg kell teremteni egy újabb érdekeltségi rendszernek az alapjait. A vállalkozáspolitiká­ban, piacpolitikában és a válla­latfejlesztésben figyelembe kell venni a változó igényeket, ezek­hez való rugalmas alkalmazko­dást. Hozá kel­l szoknunk az egy­re jobban kialakuló piaci hely­zethez, versenypozíciókhoz, az igényeknek megfelelő gyorsabb váltásokhoz. A vállalatvezetés ezeket az általános követelmé­nyeket 1985-ben egy nagyon át­gondolt, s munkavállalásokkal már részben kitöltött termelési programmal igyekszik alátá­masztani. Ez ésszerűbb, logiku­­sabb, szervezettebb és egyértel­műbb munkavégzést tesz lehető­vé minden dolgozó számára. Meghatározásra kerülnek janu­ár végére azok a kulcsfontos­ságú feladatok, amelyek kezelé­se alárendel más tevékenysége­ket. Ezek közül kiemelt helyen szerepelnek majd a VI. ötéves terv befejezése miatti tanácsi feladatok végrehajtásai, különös tekintettel a lakás- és kapcso­lódó létesítmények határidőre történő kivitelezésére, továbbá a belföldi munkák közül meg lesz határozva 3—4 kulcsfontosságú létesítmény kivitelezése. A termelési volumenben és ár­bevételben nem lehet vállala­tunknak visszalépni az 1,2 mil­liárdos nagyságról. A termelé­kenységnek csaknem 10 száza­lékos növekedését kell biztosíta­nunk. Létszámcsökkenést az új érdekeltségi rendszernek megfe­lelően erőteljes szelektálással, mintegy 4—5 százalékos mérték­ben nemcsak előirányozni, de végre is kell hajtani valamen­­­nyi területen. A vállalat egye­nes érdekeltsége, hogy azok a dolgozók maradjanak továbbra is a vállalatnál, akik a vállala­ti célokért hajlandóak maga­sabb keresetekért jobb minősé­gű és hatékonyabb munkát vé­gezni. A tervezés, a felelősségválla­lás — nem kis kockázatvállalás­sal — egyre inkább a vállalat belső ügye lesz. Ahhoz, hogy e felelősséget, de egyben lehetősé­geket megvállaljuk, hogy az 1985. évi tervek végrehajtási feladatává tegyük, ahhoz a dol­gozó kollektívák komoly, meg­fontolt tenniakarására és job­bító szándékára van szükség. Meg kell szabadulnunk a válla­lat területén is a helyi érdekek túlhangsúlyozásától, fontosko­dástól és minden olyan tevé­kenységtől, amely nem az alap­vető vállalati célokat szolgálja. Ennek megfelelően szükséges javítani a költséggazdálkodást, minden anyagi kihatású tevé­kenységben, előbbre kell helyez­ni a gazdasági szemléletet, elem­zést, szellemi és fizikai kapaci­tásaink jobb kihasználását. A keresetszabályozás új rendszerében az optimális prog­ramot csak úgy vállalhatja el a vállalat, ha szervezettségében, hatékonyságában, előrelátásában nemcsak 1985-ben, de 86-ban és 87-ben is meg tudja tartani nö­vekvő eredményességét. Nagyon lényeges ennek érdekében a vállalat kapcsolati rendszerét, piacpolitikáját oly mértékben szervezni, hogy a folyamatos és logikus kapacitáskitöltés min­den időszakban összhangban le­gyen a munkaerők, a dolgozók elvárhatóan fokozódó aktivitásá­nak mértékével. Dr. Béres Géza gazdasági igazgatóhelyettes Vállalati tanács alakul A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése 1985-től a vál­lalatok irányítási formáit is lé­nyegesen megváltoztatja. Külö­nösen a nagyvállalatoknál lesz ez a változás jelentős, így a ki­vitelező építőiparban is. Válla­latunk — eddig még el nem döntött időponttól kezdve, de legkésőbb 1986-tól — a vállala­ti tanács által irányított válla­latvezetési formában fog mű­ködni. Már az is szélesíti a demok­ratikus vezetést, hogy a vállalati tanács létrehozása az előkészí­tő bizottság tevékenysége foly­tán széles, közvetlen munkahe­lyi demokratikus fórumok véle­ménye alapján kerül megválasz­tásra. A vállalati tanács széles körű, de 50-nél nem nagyobb létszámú vezetői testület. Tag­jai: az igazgató, a vállalatveze­tés képviselői és a dolgozók vá­lasztott küldöttei, akiknek a száma a vállalati tanács létszá­mának legalább a fele lesz. A dolgozók küldöttei a vállalat minden jelentős területéről lesz­nek megválasztva. Az előkészítő munkát a szakszervezeti testüle­tek bevonásával kell elvégezni, illetve külön jelölő bizottságokat kell létrehozni. Az igazgatói tanács működé­se, felelőssége a vállalat legje­lentősebb kérdéseiben meghatá­rozó lesz a jövőben; ilyenek a vállalati gazdaságpolitika, jöve­delempolitika, vállalkozáspoliti­ka, piacpolitika, beruházáspoli­tika kérdései, szociális, szerve­zeti és egyéb jelentős döntések Vállalatunk kisvárdai betonkeverő üzemében a lakosság megrende­lésére is gyártunk betont Új találmány Megrendelték a sörtebetont Remény van arra, hogy 1985 elejétől sorozatban gyárt­ják a sörtebetont. Vállalati és népgazdasági szempontból egyaránt nagy jelentősége lesz a gyártásnak. A SZÁÉV mér­nökének, Kalocsai Istvánnak a találmánya ez a nagy szilárd­ságú beton. A feltaláló a népi hagyományokat, a régi techno­lógiákat és a mai gazdasági, műszaki elvárásokat is figyelem­be vette az eljárás kidolgozásánál. A kivitelezés és az alkal­mazás természetesen kollektív munka eredménye. Elméleti meggondolás alap­ján az alaki tényezők javítása maga után vonta a hátrányok megszüntetését. Az elvégzett kí­sérlet eredménnyel járt. A lé­nyeg: az elemi acélszálak spirál nyomórugó alakzatúak lettek. A szálak alakjának helyes megvá­lasztásával, menetemelkedés-be­állításával a kész beton vala­mennyi műszaki paramétere lé­nyegesen javult. Nőtt a beton nyomó, húzó, nyíró és hajlító szilárdsága. Ezek közül legjelen­tősebb a húzó és hajlító szilárd­ság, mert ezek előnyeiből eredő­en a vasbetonszerkezetek ke­resztmetszeti méretei csökkent­hetőkké váltak. A sörterugó alkalmazásával karcsú, anyagtakarékos vasbe­­ton-héjszerkezetek állíthatók elő. A sörterugó gyártásánál és a betonozási technológiánál is kedvező jelenségek következtek be. A gyártásnál a spirálrugók előállítása új anyagból pászma­sodrással termelékennyé vált és mivel ez a gyártási mód hasonló az acélsodronykötél gyártásá­hoz, fordított műveletként hasz­nált hulladék acélsodronyköte­lek is alkalmassá váltak a spi­rálrugók gyártásához. Mégpedig úgy, hogy az eddig kohókban be­olvasztásra kerülő kilogram­monként 2 forintot érő nyers­anyagvégtermék értéke a húsz­harmincszorosára növekedett. (Egy kilogramm használt anyag „felsörtézve” 40—60 forintot ér.) A sörtegyártás beleillik abba a kormányprogramba, amely ki­emelten támogatja a hulladék­anyagok másodlagos felhaszná­lását. Használt drótkötelek újra­hasznosításáról van szó, hiszen ez a téma kiemelten szerepelt az energiatakarékossági pályá­zatokon. A díjnyertes megoldá­sokat az Alkotó Ifjúság Egyesü­lés menedzseli, ez gyorsította fel a sörtebetongyártás bevezeté­sét. A népi építészetben volt már hasonló szokás, amikor is a pa­­tics vályogfalak felhúzásánál a búzakalász toklászát használták. A barokk díszítőelemekbe gön­dör sertésszőrt, népiesen sörtét kevertek a jobb összetartás, a szilárdság végett. A feltaláló ezért is adta az elnevezést: sör­terugó, sörtebeton. Ezek az el­nevezések már bekerültek a szakirodalomba. A sörtebeton széles körű elterjedésére lehet számítani a már részben emlí­tett előnyök miatt. A sörtebeton nem csomósodik. Betonszivat­­­tyúval szállítható oly módon, hogy a beton egyenletes homo­genitását és konzisztenciáját (képlékenységét) megőrzi. A sörterugó gyártása nem bo­nyolult. Előállítható új anyagból is a következő módon: elemi szálak húzása, sodrása, darabo­lása és zsírtalanítása. Hulladék acélsodronykötélből (ezt alkal­mazzuk) az előállítás a követke­ző: kötélbontás pászmákba, előtolás, pászmák darabolása, zsírtalanítás. A használt anya­gok felhasználása azért is gaz­daságos, mert hazánkban évente kétezer tonna sodronykötél-hul­ladék keletkezik és ebből a mennyiségből optimálisan mini­mum 20 ezer köbméter vasbeton készíthető. Persze csak optimális esetben. A kísérletnek, a bevezetésnek is története van. A találmány el­fogadása után létre kellett hoz­ni a gyártó gépláncot. A géplánc kialakítását vállalatunk számos vezetője és szakembere támogat­ta. A géplánc alapegységeit több nyíregyházi üzem hozta létre. A darabolót a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet produkál­ta. A bontót a Nyíregyházi ME­ZŐGÉP Vállalat központi szer­számműhelyében állították elő. A zsírtalanító a SZÁÉV lakatos­üzemében, illetve tmk-üzemében készült. A géplánc összeállítása, egymáshoz kapcsolása szintén a két utóbbi üzem feladata volt. A Tünde utcán elkészült sör­tét konténerekben szállítják a közmű- és mélyépítő vállalat debreceni betongyárába és e vál­lalat közreműködésével használ­ják fel föld alatti garázsok épí­téséhez, útépítéshez. Várható, hogy később más vállalattól más építkezésekre is érkezik meg­rendelés. A SZÁÉV az Alkotó If­júság­ Egyesüléstől átvette a hasznosítási jogot. Ezzel lehető­ség van a sorozatgyártásra. A ta­lálmányi törvény tavalyelőtti módosítása nyomán a SZÁÉV a sertebetongyártáshoz úgyneve­zett közreműködő csoportokat hozott létre. A csoportok fel­adata volt a kifejlesztés és a ki­vitelezés, a jogi és műszaki fel­tételek megteremtése. Tovább­ra is feladatuk a beszerzés és a karbantartás. A sörtebetonnak a szakemberek nagy jövőt „jósol­nak”. A darabolószerszám kipróbálás közben N. L. Új bérezési formák Január 1-től számottevő vál­tozások következtek be a gazda­sági szabályozórendszerben. Szá­mos eddigi jövedelemelvonási forma megszűnt, új adófajtákat vezettek be, a bér- és kereset­­szabályozás is teljesen új ala­pokra lett helyezve. A jövedelemelvonási rendszer módosításai a vállalatok költ­séggazdálkodását, a nyereség­képződés feltételeit nem érintet­ték, így hosszú idő után 1985- ben mondhatjuk először azt, hogy a szabályozóváltozások po­zitívan hatnak a nyereségalaku­lásra. A jövedelemelvonás foko­zása elsősorban a nyereségen ke­resztül valósul meg, s a változá­sok hatására az eddigi 20—25 százalék helyett a nyereség alig 10—15 százaléka marad a válla­latoknál anyagi ösztönzésre, il­letve beruházásokra. Az elvoná­si formák között jelentős mér­tékben nőtt a bérarányos elvo­nások aránya. Lényeges változás történt a vállalati érdekeltségi alapok le­hetséges felhasználási területei tekintetében is. A korábban kü­­lön-külön szabályozott részese­dési és fejlesztési alapot össze­vonták, és így a jövőben a vál­lalatok — mindenkori érdeke­iknek megfelelően — a korábbi előírások szerint anyagi ösztön­zésre fordítható forrásokat fej­lesztési, beruházási célokra hasz­nálhatják, vagy pedig az eddig csak fejlesztésre fordítható for­rásokat, akár az amortizációt is anyagi ösztönzésre, a keresetnö­velés adóterheinek finanszírozá­sára használhatják fel. Három keresetszabályozási forma lesz érvényben: a kereset­ szint-szabályozás, a keresetnö­vekmény-szabályozás és a köz­ponti keresetszabályozás. A vál­lalatok számára ezek közül a keresetszint-szabályozás a leg­előnyösebb, mert ez a forma biz­tosítja gazdálkodásuk számára a legrugalmasabb feltételeket. Ez a szabályozás gyökeresen eltér az eddig alkalmazott formáktól, kü­lönösen abban, hogy nem a ke­resetek adott évi növekményét szabályozzák, teszik függővé va­lamilyen vállalati teljesítmény­mutatótól, hanem a teljes kere­seti összeget, azaz a keresetek szintjét. A rendeletek választási lehe­tőséget is biztosítanak, amen­­­nyiben a vállalat nem tud ele­get tenni a keresetszint-szabá­lyozás feszítettebb nyereségelvá­rásának, választhatja a kereset­növekmény-szabályozást, vagy — alacsony jövedelmezőség ese­tén — a szigorított központi ke­resetszabályozást. Ezek a koráb­ban érvényes szabályozókhoz ha­sonlítanak, az átlagkereset nö­vekménye után kell adózni, al­kalmazásuk esetén 3—6 százalék közötti keresetnövelés valósítha­tó meg, kisebb összegű nyereség elérését igénylik és biztonságot nyújtanak esetleges nyereség­terv-elmaradás esetén is. Vállalatunknál most folynak az 1985. évi tervkészítés munká­latai, amelynek során több vál­tozatos számítások készülnek a választott keresetszabályozási formát illetően. A választás, a döntés a napokban várható, en­nek előkészítésekor széles körű elemzéseket kellett végezni 1985 —87. évekre szólóan a várható nyereség, az érdekeltségi alap forrásai, felhasználási tételei vo­natkozásában. A számítások sze­rint minimum 60—70 millió fo­rint nyereség szükséges ahhoz, hogy a kedvezőbb keresetszint­szabályozás feltételeinek eleget tudjon tenni vállalatunk. Dr. Radics László főkönyvelő

Next