Szabolcsi Építők, 1986 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Tájékoztatott a miniszterhelyettes Az építőipar jelenlegi helyze­téről és a soron következő fel­adatokról tartott sajtótájékoz­tatót decemberben az ÉVM- ben Szűcs Endre miniszterhe­lyettes. A tájékoztatón üzemi lapunk szerkesztője is részt vett. A tájékoztatóból kiderült, hogy a kivitelező építőipar ter­melése 1985-ben nyolc száza­lékkal csökkent. A VI. ötéves tervre a csökkenés volt a jel­lemző, az iparágban dolgozók létszáma hatvanötezerrel csök­kent. Ettől függetlenül az épí­tőipar teljesítette alapvető fel­adatait, főleg azért, mert a vártnál is nagyobb arányban nőtt a kislakásépítések száma. Országosan elterjedt a ver­senytárgyalások rendszere, ezen a téren egyelőre nem várható jogszabály-módosítás. Az utób­bi egy-két évben javult az épí­tőanyag-ipar helyzete, s a kö­vetkező 3-4 évben cserépből és téglából jó lesz az ellátás. A vállalatokat és a szövetkezete­ket 1986-tól érdekeltebbé te­szik a lakásépítésben — jelen­tette be a miniszterhelyettes. Ettől az évtől a kivitelezők la­kásonként 20 ezer forint adó­­kedvezményt kapnak. A tárcához tartozó öt válla­latnál nem választották újra az igazgatót. Több vállalat kedve­zőtlenül zárta 1985-öt. A mész, a cement- és cserépgyártó vál­­zetlenül zárta 1985-öt. A mész-, falatok helyzete 1986-ban köz­ponti támogatással tovább sta­bilizálódik. A kő- és a kavics­­ipar viszont nehéz helyzetben van az elavult gépek és az ala­csony bérszint miatt. A miniszterhelyettes végül a kimagasló eredmények és a jó példák népszerűsítését kérte az újságíróktól. Tízezrek újítóknak December 4-én vállalatunk Toldi utcai központjában élénk érdeklődés és magas rész­vételi arány mellett megrende­zésre került a hagyományosnak mondható újítók fóruma. Tömöri Lászlóné iparjogvé­delmi főelőadó megnyitója után Seres Antal, műszaki igazgató­­helyettes vette át a szót és is­mertette a vállalat 1985. évi újítói tevékenységét. A beszá­molóból többek között megtud­hattuk, hogy az év folyamán ötvenöt újítás került benyúj­tásra, melyek közül harminc lett hasznosításra, hat pedig kísérletre elfogadva. Tizenki­lenc újítási javaslatot eluta­sítottak. Az újítások száztizen­három javaslattevőtől származ­nak, közülük hetvenhárom fi­zikai, negyven nem fizikai, a fiatalok közül harminchárom újító került ki. Az újítások gaz­dasági hasznát illetően meg­tudhattuk, hogy mintegy négy­millió-négyszázezer forint meg­takarítás származik alkalmazá­sukból. Az év folyamán kifize­tett újítói díj összege közel négyszáznyolcvanhétezer fo­rint, az egy főre eső átlagos újítói díj pedig mintegy tízezer forint. Az elmúlt évre vonatkozó számadatok ismertetése után Seres Antal áttekintette az újí­tómozgalom éves tevékenysé­gének egyéb kérdéseit. Említést tett többek között az újítási feladatterv iránti érdeklődés elégtelenségéről, továbbá az ún. „negatív újítási területekről”. Ennek kapcsán a szerelőipari és a szakipari főépítés-vezetőség újítási kedvének gyengeségéről beszélt. A beadott újítások szá­mában való jelentős részesedé­sért a gép- és járműjavító üzem, a kazánház, valamint a vállalati központ dolgozói kap­tak elismerő szavakat. Az éves munka eredményei között ke­rült számbavételre a sikeres újítói vándorkiállítás, az újí­tási katalógus megjelenése, a kísérleti üzem létrejötte, és nem utolsósorban az újítások jó eladhatósága. Az elhangzot­tak összefoglalásaként Seres Antal megállapította, hogy 1985-ben a gondok mellett szá­mos eredményt könyvelhettünk el, így az éves újítói munka jó­nak mondható. Az elhangzott beszámolót követően a vállalati szakszer­vezeti bizottság újítási bizottsá­gának vezetője, Paládi Gyula kapott szót, aki ismertette az elmúlt évben benyújtott felleb­bezések sorsát, elbírálását, to­vábbá említést tett arról, hogy egy esetben a vita házon belü­li rendezése nem sikerült, az újítók polgári bírósághoz for­dultak panaszuk orvoslására. A továbbiakban munkahelyi vezetők ismertették a saját munkaterületükön folyó újítá­si tevékenységet. Dr. Kovács Istvánná főépítés-vezető a 3. számú főépítés-vezetőség terü­letén az utóbbi időben beveze­tett újítások közül kiemelte a hegesztőgépek védelmét szolgá­ló konténert, a házgyári cso­mópontok zsaluzására született új megoldást, a javító- és ab­laktisztító állványt, a házgyári szerelésnél alkalmazott telesz­kópos védőkorlátot, a házgyári épületek szélfogóihoz szükséges alapok előregyártott változatát, a liftaknalezárásra született újítást, valamint a mozdonyka­zánra alapozott energiatakaré­kos fűtési megoldást. Takács László osztályvezető a munka­­védelmi újításokról tartott is­mertetőt. Felhívta a figyelmet arra, hogy jó néhány újítás fe­ledésbe merül, illetve nem ke­rül általános felhasználásra, amin sürgősen változtatni kell. Lakatos Tibor, a vállalati FMKT vezetője ismertette a fi­atal műszakiak és közgazdászok tanácsának azt a törekvését, mellyel elsősorban a fizikai dol­gozók újításainak kidolgozását, dokumentálását kívánja segíte­ni. Baráth Károly művezető a kísérleti üzem eddigi tevékeny­ségéről, működéséről számolt be. Az elhangzottakból kiderült, hogy az üzem elsődlegesen ,, az újítások megvalósításával fog­lalkozik, melléktevékenységet csak szabad kapacitás esetén végez. Fényes György üzemve­zető elmondta, hogy a tmk te­rületén tíz-tizenkét fős rendsze­resen újító csoport működik. Az újítások szerkezetét ille­tően egy rész munkavédelmi jellegű, az újítások azonban nagyrészt a napi problémákra adnak választ. A további évek­ben a gépbeszerzések korláto­zottsága miatt az ilyen célú újítások várhatóan még fonto­sabb szerephez jutnak. A mun­kahelyi vezetők felszólalásá­nak sorát Batta Ferenc üzem­vezető beszámolója zárta. Is­mertetőjében a sörtebeton gyár­tási technológiájának alapvető részét képező sörterugógyártás gondjairól, a gyártási technoló­gia fejlesztése terén elért ered­ményekről számolt be. Utalt azokra a részproblémákra, me­lyek csak a gyártás folyamán derültek ki, és megoldásuk ru­galmasságot, állandó odafigye­lést igényelt. Az elhangzottak után továb­bi hozzászólások következtek. Szabó János szaktárs, Pál Fe­renc szaktárs felvetéseit Kalo­csai István többszörös újító és feltaláló, valamint Fekete And­rás csoportvezető szavai követ­ték. Az elhangzott kérdésekre Tömöri Lászlóné iparjogvédelmi főelőadó adott választ, a kiala­kult heves vita Seres elvtárs zárszavával ért véget. Az újítási fórum utolsó napi­rendi pontjaként jutalmak, ki­tüntetések átadására került sor, ezt követően Hegedűs Tamás, a Kiváló Újító cím arany fokoza­tának egyik újdonsült birtokosa a jv+'',"iazottak nevében — műsoro­n kívül — virágcsokor­ral köszönte meg iparjogvédel­mi főelőadónk segítőkészségét, eredményes munkáját. Végh József mérnök Nem könnyű egyeztetni Egy téli nap a betongyárban Az építkezés egyik legfontosabb alapanyaga a beton. Vállalatunk középvezetői néha panaszkodnak, hogy ez a nélkülözhetetlen anyag késve érkezik, vagy a vártnál keve­sebbet szállítanak belőle. Emiatt persze órákra, esetleg egész napra felborul a munkarend, szervezési és termelési nehéz­ségek adódnak. Betonra még télen is szükség van. Ezért is téliesítik évek óta a Tünde utcai betongyárat. A gyár „gaz­dája” a BVT leányvállalat. Egy téli napon érdeklődünk a betongyártás körülményeiről. Jégcsapok csüngenek a keve­rő közelében. A hatalmas só­derkupacokat vékony hóréteg fedi. Az iparvágány sínét szin­te öntik­ magukból a hideget. A ki­járati kapu előtt törött jég­táblákon haladnak roppant nagy súlyukkal a gépjárművek. Most nem nagy a forgalom, mindössze egy billenős­zil áll a tartály alá. A hosszan kígyó­zó szállítószalag pihen enyhe hótakaró alatt. Egy fürge VOL­VO azonban szaporán forog a sóderhegy és a keverő „etető­je” között. Markolójába egy­szerre egy köbméter sóder fér. Gömöri Attila, a betongyár üzemvezetője arról tájékoztat, hogy tavaly vezettették be a VOLVO rakodását, ez megbíz­ható gép, jobb mint a szállító­­szalag. Ugyancsak tavaly, pon­tosabban az év második felé­ben intézkedtek a jobb össze­köttetés, a jobb munkaszerve­zés érdekében. Persze ehhez a technikát hívták segítségül. Csaknem három éve már mű­ködik CB-rádió a gyár és a nagy értékű, nagy teljesítmé­nyű Stetter betonszivattyú kö­zött. Pár hónappal ezelőtt a SZÁÉV, az anyavállalat né­hány nagyobb munkahelyét is CB-rádióval látták el, így le­het sürgetni az anyagot és per­sze hamarabb érkezik a pótren­delés is. Mint hírlik, a jobb, a gyorsabb összeköttetésre szük­ség is volt, illetve van. Az üzemvezető arról szól, hogy nem könnyű egyeztetni a munkahelyek, sőt a vállala­tok, szövetkeztek, vagyis a kül­ső megrendelők között. Tavaly állandó megrendelő volt a debreceni KÉM és több szabol­csi építőipari szövetkezet. Né­ha a KEMÉV és az ÉPSZER is innen vitte a betonszükségleté­nek egy részét. Gömöri Attila hangsúlyozza, hogy a leányvál­lalat és a betongyár vezetői csúcsforgalom esetén elsőbbsé­get biztosítanak az anyaválla­latnak. De jó partneri kapcso­latot kell tartani a külső meg­rendelőkkel is. Főleg azért, mert a gyár kapacitását csak 40—60 százalékban köti le az anyavállalat. A külső megren­delés persze pénzt is hoz a konyhára. A SZÁÉV középve­zetői miért panaszkodnak még­is? Az üzemvezető szerint né­ha a pontatlan, vagy késve ér­kező megrendelés, vagy műsza­ki hiba okoz kisebb fennaka­dást. Az anyavállalat megren­delése különben is rapszodikus. Van úgy, hogy egyik napra 300 köbméter, a másik­­ napra 70 köbméter anyagot rendel az anyavállalat. Ami a műszaki hibákat illeti: a keverőüzem bő 15 éve működik, de még min­dig jól állja a strapát, kevés a hibája, de a mixerkocsikra sok a panasz. A mixerkocsi-vezetők bri­gádvezetője, Bertalan Péter ezt mondja: „Tizenhárom mixe­rünk van, ma ebből tíz javí­tás alatt állt. Néha sokáig tart a javítás, főleg az alkatrész­­hiányok miatt. Volt egy-két so­főr, aki nem látta el jól felada­tát, őket áthelyezték más be­osztásba. Itt többet kell tudni, mint általában a tehergépkocsi­vezetésnél, a mi helytállásunk­tól is sok függ.” Az anyavállalat mixerei mel­lett az EPFU is szállít a gyár­ból. Velük is kell egyeztetni. Tavaly egyszer a cementgyár hibája és a vasúti kocsik hiá­nya miatt nem volt cement, hogy ne álljon le a gyár, az ÉPFU kocsijaival elmentek a hejőcsabai gyárba és pluszkölt­séget vállalva hoztak cementet. Vitéz Józsefné adminisztrátor számokat közöl. E számok so­kat mondanak. 1984-ben az anyavállalat 22 ezer 155, tavaly 22 ezer 848 köbméter betont rendelt. A közületi eladás ta­valyelőtt 12 ezer 250, tavaly 16 ezer 860 köbméter volt. A BVT leányvállalat igénye is nőtt ta­valy. Idén is lesz munkája bő­ven a betongyárnak. Ennek az üzemnek is nőtt a jelentősége. Az igények és a lehetőségek jobb összehangolásával, a mi­xerek üzemképességének növe­lésével az anyavállalatnál ja­vulhat a betonellátás. N. L: Itt keverik a betont. Sínen érkezik az alapanyag. A közelmúltban a nyíregyhá­zi Váci Mihály megyei Műve­lődési Házban megemlékezést tartottak Váci Mihály költő ha­lálának 15. évfordulója alkal­mából. A színház előtti téren levő Váci-szobor talapzatán több intézmény és üzem dol­gozói koszorút helyeztek el. A koszorúzási ünnepségen a SZÁÉV szocialista brigádjai is képviseltették magukat. A megemlékezés alkalmával dr. Margócsy József irodalomtörté­nész, a tanárképző főiskola nyugdíjas főigazgatója mon­dott beszédet. Egyebek közt elhangzott, hogy az egykori nyíregyházi költő országgyű­lési képviselőként is sokat tett a városért, a megyéért. Váci Mihály volt például a nyíregy­házi papírgyár építésének egyik kezdeményezője. A költő halálának 15. évfor­dulóján rendezett megemléke­zés gondolatokat váltott ki be­lőlem. Eszembe jutott például, hogy másfél-két évtizeddel ez­előtt valóban sokat kellett har­ „angáztam eleget" colni a megye iparosításáért. Képviselők, megyei vezetők és mi munkások is sürgettük az iparosítást, a helyi munkalehe­tőségek megteremtését. Ma már mindnyájan természetesnek vesszük, hogy van a megyében munkalehetőség, biztos megél­hetés. Ez nem volt mindig így. Még az ötvenes években is foggal-körömmel ragaszkodtak munkahelyükhöz azok, akik itt, megyén belül munkához jutot­tak. Igen nagy volt Szabolcsban a munkaerő-fölösleg, így ifjú éveim nagy részében távoli vi­dékekre jártam dolgozni. In­gáztam eleget. Zsúfolt, rosszul ellátott munkásszálláson lak­tam. A „fekete” vonaton több óráig tartott hazáig az út. Volt úgy, hogy szinte egész éjszaka döcögött velünk hazafelé a vo­nat. A hatvanas évek elején már Nyíregyházán is szükség volt a munkáskezekre. A maltert hor­dó lányokra viszont egyre in­kább nem volt szükség, mert jöttek a korszerű vakológépek, a betonszállító turmixkocsik. Szabolcs most is épül, építjük. Ahogy Váci megálmodta. Szabó Zoltán kőműves

Next