Szabolcsi Építők, 1989 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

A SZABOLCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ÉS PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM X. SZÁMÁRA: 2,30 Ft 1989. JANUÁR HÓ Jól halad a gumigyári építkezésünk. Jókívánságok helyett Egyre nyilvánvalóbbá válik — számunkra — az átlagember számára annak az időszaknak a sok-sok fogyatékossága, amikor jelszavak hatásai alatt éltük életünket. Ezért hamar szeretném tisztázni azt, hogy a címet nem valami jelszóvá akarom „magasztalni". Szeretném, ha figyelemfelkeltő lenne, mert úgy gondolom, hogy napjainkban ránk fér egy kis „áramütés", ami a szívritmusunkat helyrehozza, és visszatereli a szabályos ütem felvételéhez. Szükségét érezzük ennek, mert a közelmúlt hónapjai olyan lökésekkel hatottak ránk és hatnak napjainkban is, melynek ellensúlyozásához tudatos higgadtságra van nagy-nagy igény. Mi az amitől rázkódtunk az elmúlt hónapokban, az elmúlt évben? Mindenekelőtt az, hogy a jövőnkbe vetett hitünk ingott meg. A megszokott „jó kis rendünk" felborulását ismertük fel a gazdálkodási körülmények változásában, a demokrácia tényleges gyakorlásának a lehetőségeiben. Vállalatunk életében 1988 egy nagy megrázkódtatással kezdődött, mert a piaci pozíciónk nehezen elért visszaszerzése mellett a pénz nélkül gazdálkodás kényszerével kellett szembenéznünk. A korábbi évtizedekben természetesnek megszokott gazdálkodási hitel felvételére hiába kopogtattunk, a zárt ajtók nem nyíltak ki. Példa nélküli a vállalat évtizedekre visszanyúló történetében, hogy az első gazdálkodási hitelünket csak a IV. hónapban tudtuk felvenni. Ezt megelőzően végre kellett hajtani a bérek bruttósítását, amely egészen szokatlan volt. A 88 január 1-jétől életbelépő bruttósított bér rendszere szokatlan jelenségeket produkált. Bebizonyosodott a múlt évben, hogy kevesen vagyunk a vállalatnál bizonyos vonatkozásban. Nem a létszámunk kevés, hanem a feladatainkhoz nem illeszkedett a szakmai összetétel. A korábban jellemző helyzet az volt, hogy egy-két szakma hiánya volt kényes egy -egy év során. Ez úgy változott meg, hogy ma 3—4 szakma hiányáról beszélhetünk. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy a hiányszakmák az alaptevékenységet jelentő feladatoknál — az építőmesteri területen — jelentkeznek. Nagy hatást gyakorolt és gyakorol ma is a vállalatra környezetünk — megyénk — szakember összetétele. Fizikai és nem fizikai dolgozókra egyaránt igaz, hogy kis mértékű szándéknyilatkozat — vagy még annak hiánya — esetén is ajánlatok között válogathatnak, hogy hová menjenek talán könnyebb munkáért, nagyobb — sőt lényegesen nagyobb — jövedelem reményében dolgozni. Mindezek mellett most erősödött fel az épületek tervezőiben és megrendelőben az a szándék, hogy az én épületem aztán igazán „szembetűnő" legyen. Ennek eredménye az, hogy most már szinte csak magastetőben tudnak gondolkodni. Csak törtvonalú alaprajzok méltóak hozzájuk. Ha magastető, akkor tegyünk csak rá kis tornyokat is stb. Ezek a megvalósítást kicsikaró szándékok nem csak valami eszmei küzdőteret jelentenek a vállalat számára melyre ha tetszik, ha nem ki kell állnunk, hanem nagyon nehéz szervezési és gazdasági következményeket is magukban hordoznak. Ez lehetővé teszi azt, hogy az 1989-et- a vállalat tovább épülés évének tekinthessük. Természetesen nem azzal a vezérgondolattal, hogy most már mindenünk rendben van. E pillanatban még csak a lehetőségeink adottak. A megvalósulás sok ütközést fog tőlünk megkövetelni. Mindannyiunk verejtékére van szükség, hogy 1989. bővebb termést hozzon számunkra mint az 1988. Ezért kell egymásnak elmondanunk, hogy fel a fejjel. A vállalat igazgatójáig minden embernek szüksége van arra, hogy érezze a társaitól az együtt dolgozásban a lépéseink összehangolásának szándékát. Szükség van arra, hogy a kőműves, az ács, a segédmunkás, az asztalos, a burkoló, a csőszerelő, a gépkocsivezető legyen tisztában azzal, hogy a vállalati közösség csak közösen tudja megoldani feladatait és higgyen abban, hogy úgy tényleg meg tudja oldani. Ezért kell felemelni a fejünket, ezért kell kinyitni a szemünket, a fülünket, és ezért szabad sőt szükséges kinyitni a szánkat. Nincs lehetőségünk meglévő energiánkat tartalékban hagyni. Fokozatosan csatasorba kell állítanunk a könyvelők szorgalmasságát, a vállalkozók erkölcsös raffináltságát, a gazdálkodást irányító vezetők útkeresésre irányuló meg-megújuló energiáját és valamennyi dolgozó becsületes munkaszeretetét. Nagy figyelmet kell arra fordítanunk, hogy a saját dolgainknak a megoldásától ne engedjük elvonni a figyelmünket. Most, amikor a társadalmunkban felerősödtek az osztódási törekvések még nem láthatóak tisztán a szándékok értékei, kimenetelük, vagy megvalósulásuk hasznossága sem, akkor a leghelyesebb magatartás az, hogy a saját dolgaink legyenek elfogadható szinten megoldva. Magatartásunkkal adjuk meg a bizalmat a helyes irányú törekvések megvalósulásának. Mindössze arra szerettem volna a figyelmet felkelteni, hogy munkánkon keresztül vállalatunk sorsa feletti őrködésünkkel tanúsítsunk bizalmat a sorsunkat más szinten irányítók felé, mert ezzel tartozunk nekik is, de saját magunknak is. Így lehet — ha talán nehezebb is — de mégis boldogabb az új évünk. SERES ANTAL igazgató Csak ne legyen nagy hideg februárban... „Biztosított a munkánkat Három fontos témáról tanácskozott decemberi ülésén vállalati pártbizottságunk. A pártbizottságnak Dr. Béres Géza gazdasági igazgató-helyettes számolt be vállalatunk stratégiai lehetőségeiről, az 1989. évi munkaellátottságról, ezt követően Lengyel Miklós a termelési osztály vezetője beszámolt a téli munkavégzésről, végül Bajzáth Gyula szakoktatási főelőadó a szakmunkástanulók helyzetéről tájékoztatta a pártbizottság tagjait. A népgazdaság ellentmondásai, feszültségei az építőipart minden eddigitől nehezebb helyzetbe hozták. A beruházási (építési) fizetőképes kereslet csökkenése ma már nemcsak a gazdaságnövekedés megtorpanásával jár együtt, hanem a kulturális, szociális és lakásellátási színvonal csökkenésével is. A vállalat egész működési jellege e kérdések által erősen determinált helyzetbe került, ugyanis sokkal szigorúbb vállalkozási és kivitelezési feltételek érvényesülnek, erősödött a kivitelező szervezetek közötti konkurencia, ugyanakkor a teljesítőképesség vállalaton belüli és kívüli feltételei romlottak. A nyereségcentrikus működés elve mellett a vállalat egy sor kompromisszumra kényszerül már a vállalkozás időszakában, ez vonatkozik ár, kivitelezési feltételek, határidők, szerkezetek stb. elfogadására, de sokszor a munka elnyerése érdekében a partner megtartását követő — normális piaci körülmények között — logikátlan megoldásba is belekényszerül a vállalat. A hiánypótlási munkaterületeket is figyelembe véve 1989 január végéig kellő nagyságú belső munkaterület áll rendelkezésre ahhoz, hogy a teljes fizikai létszám időjárástól független foglalkoztatása megoldható legyen. Eddig az időpontig akkor kerülhet sor fagyszabadságolásra, ha a közlekedési helyzet, illetve az utak állapota a dolgozók munkába szállítását lehetetlenné, vagy gazdaságtalanná teszi. Ha februárban tartósan nagyon hideg alakul ki, fagyszabadságok elrendelésére kerülhet sor. Az eddigi jelzések alapján energiakorlátozások, illetve energiahordozó beszerzési nehézségekre nem kell számolni. A biztonságos munkavégzési feltételek miatt tüzelőolajból 2—3 hetes készlet tartására rendezkedünk be, annak érdekében, hogy ha rövidebb ellátási zavar mégis kialakulna azt át tudjuk hidalni. Az eltelt időszakban a hőtermelő berendezések kipróbálásra kerültek, tapasztalat szerint 10—12" ,,-uk hibás, pár javítás alatt, a fennmaradó készlet az igényeket fedezni tudja, célszerű vizsgálni újabb 8000 kalóriás készülékek beszerzését. Az ismertetett felkészülés ellenére is számolunk azzal, hogy a téli munkavégzés során nehezebb körülmények között kell dolgoznunk. A téli időszak sok esetben kívánja munkatársaink helytállását, nagyobb odaadását, egyes esetekben áldozatvállalását is. 1989-re vonatkozóan a tervmérsékelt stagnálást, 1—3"n-os csökkenést, létszámban 3" ,,-os mérséklődést irányoznak elő. Számolni lehet egy 8—10's-os árszínvonal változással, melyen belül a lakásépítés árindexe 14 —15%-ra várható — az áthúzódó lakásokat is figyelembe véve. Az új lakások prognosztizált árindexe mintegy 18% lesz. A bér- és jövedelemszabályozásban a korábban meghirdetett „liberalizálás" csak részben fog megvalósulni. Ezeknek a szabályozó módosulásoknak a hatására — összevetve a munkanélküli segély intézményesített rendszerének életbe léptetésével és az új társasági törvény magánvállalkozásokat segítő jellegével, a társasági adó, illetve a várható vagyonarányos osztalék rendszer bevezetésével — az állami vállalatok, ezen belül az építőipari vállalatok további fokozódó működési nehézségeivel lehet számolni. A vállalat munkaellátottsága globálisan 1989-re vonatkozóan is biztosított mintegy 950 millió forint értékben, s mintegy 300— 350 millió forint értékű munkát tartunk nyilván. Ez viszont felveti az árváltozás átháríthatatlanságának problémáit. Teljesen új beruházásokat a vállalat szabad pénzlehetőségeinek hiányában nem tud indítani. A meglévő tevékenységekre viszont az új vállalkozási lehetőségeknek megfelelően jobban be kell kapcsolni az abban részt vevő személyek anyagi, ha szükséges, vagyoni felelősségét és markánsabb érdekeltségét. A vállalat egész tevékenységének piacorientáltabbnak kell lennie, ez viszont azzal is jár, hogy a több irányú piackutatásnak és marketing munkának a vállalat egységes stratégiájába illeszkedő döntésből kell kiindulni. Felújítás a betongyárban Gyorslakóház a leányvállalattól Sikeres évet zárt a BVT Leányvállalatunk. Az idei kilátások is biztatóak — kaptuk a tájékoztatást Molnár László igazgatótól. A múlt évre 91 fős létszámmal 98 milliós termelési értéket tervezett a leányvállalat. Kevesebb létszámmal többet sikerült teljesíteni. A 88 dolgozó — az előzetes számítások szerint — 104 millió forint értéket termelt 1988-ban. Pedig tavaly csökkent az anyavállalat igénye, megrendelése. Külső munkával, piacszerzéssel pótolták a kiesést. Megrendelést kaptak egyebek közt a Kótaji úti kísérleti gazdaságtól és a megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalat megrendelésére egy új ABC-áruház építését kezdték el Nyíregyházán Az elmúlt évet várhatóan hárommillió forint nyereséggel zárja a leányvállalat. Erre az évre 110 milliós termelési értéket terveznek. Idén négymillió forintot fordítanak a betongyár felújítására. Ebből az összegből elsősorban az elevátor-rendszert újítják fel. Minden bizonnyal munkasikerrel és haszonnal jár majd az idén induló gyorslakóház-program. A leányvállalat Betonúp elemekből újfajta családi házakat épít, illetve szerel össze. Ez olcsóbban építhető mint a hagyományos ház és mint az elnevezés is utal rá, az összeszerelésre, az építkezésre nem kell sok idő. Elküldtük Kínába a lakatosüzem utolsó szállítmányát.