Szabolcsi Húsipar, 1991 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
SZABOLCS HÚSIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 FORINT 1991. JANUÁR / Göncz Árpád köszöntője Göncz Árpád köztársasági elnök újévi köszöntőt mondott a televízióban és a rádióban. Az alábbiakban ismertetjük a beszédet. Honfitársaim! Alig néhány perce, hogy elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden polgárának, s hazánk határain túl minden magyarnak az új esztendőre erőt, egészséget. Könnyű évet magunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendeje ígérkezik. Ne áltassuk magunkat, amiben eddig éltünk, s amit sokan jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk által annyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülkerekedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jogszabályokból, törvényekből, parlamentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézmény falait, attól az épület még nem válik lakásossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — márpedig biztos, hogy eljutunk —, meg kell tanulnunk békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll, ehhez mástól — kívülről — hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben. Sültgalambot senkitől nem várhatunk. .A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, tárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalni a tulajdon jövője érdekében. S kinek mekkorát. Mert, ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység egyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teherbírása arányában, igazságosan fizesse. Mert a nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolnunk évekbe telik. De emberekről lemondanunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos és minden politikai döntést átható értékválasztás kérdése. A Nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-Közép-Európa keserves jelenén könnyít. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük: amit ők tesznek Európa valóságos egysége érdekében, azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is, hiszen nemcsak a politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elvárnunk: társadalmi méretű együttérzést és együttműködést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénységet is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítő szándék segít átvészelni. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik — nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk —, igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást. Azt hiszem, ami volt, az végérvényesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mindannyiunkban, a gondolkozásunkban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vagyok, derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismerem az országot, tudom, hogy a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépítenünk, s nem világhatalmakkal állunk szemben, csak a magunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit, ha könnyen nem is, de föl lehet oldani. gén: 1991 embert próbáló és emberséget próbáló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő — s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, anyagi és erkölcsi megbecsüléshez. Minden olvasónknak Boldog Új Évet kívánunk! A Szerkesztőbizottság Boldogságot Az új év köszöntésével, az elkövetkező esztendőhöz fűződő jókívánságok mindig tükrözik az éppen eluralkodó hangulatot, és azt a szemléletet, mellyel a jövő elé tekintünk. Gondolataimat formálgatva, terelgetve, makacsul visszatér a boldog új esztendő hagyományos és általam legszebbnek tűnő kifejezése. Vajon a boldogságot lehet-e erősen akarni vagy csupán hiú ábránd, elképzelt közhely marad-e a kifejezés? Nagy gondolkodók rendre ott kötnek ki filozófiájukban, hogy az ember azért született, hogy boldog lehessen! A munkáját készséggel végző ember erőfeszítései következtében fizikailag, szellemileg elfáradhat, de lelkileg mindig készen áll a megpróbáltatások elviselése után a boldogság befogadására. Tamási Áron írja valahol, hogy az egyén, a család, a nemzet szükséges megújulása csak úgy következhet be, ha ennek igénye belülről fakad. Miért ne vegyük kölcsön ezt a gondolatot munkahelyi közösségünkre vonatkoztatva... Nap mint nap tapasztalom, hogy a továbbhaladás érdekében serénykedő munkatársaim nem elsősorban a múlton merengenek, nem a jelen problémáin rágódnak, hanem egy jobb jövő alapjainak lerakásán, a kibontakozás lehetőségein fáradoznak. Vallom, hogy ezekben a nehéz napokban is bizakodhatunk, mert okunk, tehetségünk, képességünk megvan a sikeres munkához. Megérdemli vállalatunk lelkiismerete, nagy szakmai hozzáértést tanúsító kollektívája, hogy munkájának gyümölcse beérjen, és ki-ki hozzájusson az őt jogosan megillető anyagi és erkölcsi megbecsüléshez. Segítsük egymást a hiányosságok felszámolásában, a jobb, hatékonyabb munka elvégzésében. A lap olvasóinak, minden kedves munkatársamnak boldog új évet kívánok. rTjamái Qmjít iqj iz.q.cdtÁ Bizalmi testületi ülés gondjainkról 1990. december 7-én bizalmi testületi ülés volt vállalatunknál. Az ülés fő napirendje az igazgató tájékoztatója volt, ahol ismertette a vállalat jelenlegi gazdasági helyzetét, gazdálkodásunk problémáit. Vázolta azokat az elképzeléseket, feladatokat, amelyeket a további eredményes gazdálkodásunk „életben maradásunk” érdekében feltétlen meg kell tenni. Végül válaszolt a dolgozókat foglalkoztató kérdésekre, felvetésekre, illetve javaslatokra. A tájékoztatóra egyrészt a korábbi gyakorlat követése, másrészt pedig a dolgozók körében elterjedt bizonytalanság miatt került sor. Mint az ipar egészét, úgy vállalatunkat is foglalkoztatják azok a gondok, amik a dolgozók megélhetésével kapcsolatosak. Lesz-e munkája mindenkinek? Eredményes lesz-e a vállalat? Lesz-e munka a jövőben mindenkinek? Lesz-e elbocsátás a vállalatunknál? Lesz-e fizetésemelés? Mi a vállalat elképzelése a privatizációról, a kft.-k alapításáról? Hogyan érinti ez a vállalatunkat? Lesz-e visszalépés a szociális juttatások területén? Stb. Ezek kapcsán több olyan kérdés merült fel, ami a vállalat gazdálkodását befolyásolják. Ezekre, és ehhez hasonló kérdésekre vártak választ a vállalat vezetőjétől. Tamás Imre a vállalat igazgatója tájékoztatójában elmondta: 25 éve dolgozik a vállalatnál, ebből 11 éve mint igazgató. Eddigi munkájában különös szenzáció nem volt. A munkatársaival mindig szót tudott érteni. Minden eddigi intézkedéseiért vállalja a felelősséget. A jelenlegi bizonytalan helyzetben, amikor a többi húsipari igazgatóval együtt megerősítésük folyamatban van, legszívesebben azt szeretné, hogy tevékenységét a kollektíva értékelje, a bizalmat a kollektívától szerezze meg. Kettőszázmillió sorsa A vállalat ugyan nehéz évet zárt, mert a kormány több, előre nem tervezett intézkedésével több, mint 200 millió forintot vett ki a vállalat zsebéből amit be kellett, kell gazdálkodnunk. Ezek: az export támogatás csökkentése, a tartalék készlet tárolási költségeinek áthárítása, és a kamat, illetve költségek emelése. E nem tervezett kiadások ellensúlyozása nagyon nehéz. Az elmondotakkal együtt a reális lehetőség megvan, hogy a vállalat az évet pozitívan zárja. Ennek megvannak a garanciái. Mínusz eredmény esetén a vállalat tekintélye megbicsaklik. Az eredményt befolyásoló belső gondokkal illetve azok elemzésével nem foglalkozott. A jövőt illetően három fő feladatra kell koncentrálni. Először: a termékeinket olyan piacra kell elhelyezni, ahol a legtöbb haszon származik. Olyan minőségű, és feldolgozott, kiszerelt árut kell előállítani, amely versenyképes belföldön és külföldön egyaránt. Az olcsó árut lehetőség szerint belföldi, a drágább árut külföldi piacon kell értékesíteni. Másodszor szigorú költséggazdálkodási rendszert kell bevezetni, aminek bevezetése folyamatban van, az előkészületi munkák befejeződtek. Szervezeti változásokat! Harmadszor, szervezeti változtatásokra van szükség. Ennek érintenie kell az egész vállalatot. Rendezni kell a Sertéstenyésztő és Hizlaló Leányvállalat, és a Mátészalkai Leányvállalat helyzetét úgy, hogy az eddigi és későbbi ráfordítások megtérüljenek. Az említett feladatok végrehajtásával az esély megvan, hiszen a vállalat vezetése ezekre felkészült, sőt ezek az intézkedések folyamatban vannak. Válságkezelő TEAM létrehozása, költséggazdálkodás előkészítése, stb. Ezen feladatokat nem egyedül, hanem a kollektíva segítségével, a szakszervezet közreműködésével szeretné elérni, amihez a fórumon a dolgozók segítségét kérte. A bevezetőben említett és egyéb kérdésekre elmondta: a vállalat elbocsátásokat nem tervez, de a szociális hálót felül fogja vizsgálni A megnövekedett feladatok miatt a magasabb vezetőkre szükség van ahhoz, hogy a vállalat eredményesen gazdálkodjon. Ellenkező esetben az ezért kitűzött és felvett prémium előleget visszafizetik. Szükség van reklámra A kereskedelmi tevékenység jobbítása miatt szükség van a reklám propagandára, és a kapcsolattartás, piacszerzés miatt a külföldi utakra. Ugyanúgy a vállalat népszerűsítésére. Megígérte, hogy 1991. évben lesz bérfejlesztés, hogy mikor mennyi, az a lehetőségektől és számításoktól függ. Beszélt még az üdülők, s különböző szociális juttatások fontosságáról és lehetőségeiről. Befejezésül úgy ítélte meg, hogy ilyen, és ehhez hasonló tájékoztatókra szükség van, a jövőben pedig ezt rendszeressé kell tenni. Banga Ferenc szb-titkár