Szabolcsi Vízmű, 1989 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI VÍZ- ÉS CSATORNAMŰ VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1989. JANUÁR A vagyonmegállapító leltár eredménye 1988. október 15-i fordulónappal számbavettük raktári készleteinket és egész évben folyamatos leltárfelvétellel az állóeszközeink meghatározott körét. A készletek leltározását 16 bizottság végezte. 79 897 ezer forint könyv szerinti készlettel szemben 79 931 ezer forint leltározott raktári készletet vettünk számba. A leltáreltérésből 65 ezer forint a hiány és 99 ezer forint a többlet. Leltárfelelősség megállapítása miatt a kompenzálások és igazoló jelentések felülvizsgálata utáni hiány 20 ezer forint, többlet 54 ezer forint. A munkahelyre kiadott fogyóeszközök közül csak a raktárak törzsszámán nyilvántartott eszközöket leltároztuk. Az ezer forinton felüli fogyóeszközök eltérés nélkül megvoltak, 6 210 ezer forint értékben. A leltározás általános tapasztalatai mutatják, hogy sok nehézséget okozott all pozíciós cikkszámrendszerre való átállás. A cikkszámok gyakori felcserélése, a nem körültekintő bizonylatolás, az ÉGSZI adatrögzítési hibái az elsődlegesen kimutatott leltáreltéréseket módosították. A leltárelőkészület egy-két kivétellel minden raktárnál rendben történt. A leltárfelvételt minden bizottság határidőre elvégezte. A leltárbizonylatok kitöltése már több esetben hibás, hiányos, pontatlan volt. Az állóeszközök közül leltároztuk a le nem alapozott gépeket, berendezéseket, a változó munkahelyen lévő állóeszközöket, a közúti gépjárműveket. Ezek könyv szerinti bruttó értéke: 423 946 ezer forint. Nyilvántartási pontatlanság miatt 522 ezer forint hiányt mutattunk ki. A keletkezett többlet 120 ezer forint. A folyamatos leltárfelvétel tapasztalatai jók. A szervezeti egységek felkészülése sokat javult az elmúlt évhez képest. A jó leltár feltétele, hogy egész évben előírásoknak körültekintően, az megfelelően kiállított bizonylatok kísérjék az eszközök mozgását, beépítését. A jó gazda gondossága eredményes leltárt jelenthet. Bodnárné Hárságyi Klára Vagyonmegállapító leltározás a Tó utcai 022-es számú raktárban. A képen az ott dolgozók és a leltározók. Egy ellenőrzés tanulságai 1988. november 22-től december 22-ig pénzügyi-gazdasági ellenőrzést tartott vállalatunknál az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzésre két évenként kerül sor, és mindig nagy várakozás, izgalom előzi meg, pénzügyi-gazdasági mert bár a vonalon dolgozók igyekeznek mindent a jogszabályoknak megfelelően, helyesen elszámolni, az erre kiképzett revizorok mégis találhatnak hibát. Az egy hónapos ellenőrzés időtartama alatt két főrevizor vizsgálta felül az 1986—87. évek gazdálkodását. 1986. évben nem találtak számottevő hibát, 1987. évre viszont tettek néhány, megszívlelendő megállapítást. Így például probléma volt a beruházás és állóeszköz fenntartás elhatárolása — bár az erre vonatkozó írásos állásfoglalást nem tették közzé —, a telefonszámlák elszámolása, az egyéb támogatásnál adótöbblet jelentkezése. Végül az 1987. évi eredmény 542 ezer forintos növekedése került kimutatásra, mely az eredeti, 70 557 ezer forint eredményének mindössze 0,7 " %-a A szabályszerűség általános értékelése során megállapították, hogy a vállalatnál a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés során tett megállapítások száma és nagyságrendje jelentősen csökkent, ismétlődő nem tapasztalhatók. hiányosságok A mérlegben kimutatott eredményhez képest a megállapítások nagyságrendje nem jelentős. A vállalat számviteli-bizonylati rendje jó színvonalúnak minősíthető, több területen jóval a megyei átlag fölötti. Mindez a pénzügyi-gazdasági területen dolgozók jól szervezett, hatékony munkájának eredménye. Reméljük, e megállapítások érvénye hosszú időre szól, és mint erkölcsi elismerés, még jobb munkára ösztönöz. Szabó Istvánná télen sem pihennek az MTZ árokásó gépek, csakhogy ezúttal őket mozgatják — javítják — a karbantartók, hogy tavasszal új erővel lássanak majd munkához. A képen: Németh Dezső javítás köz ben. /b tblw Az újító mozgalomról lehet, hogy sokaknak fel sem tűnt, hogy a szokásos decemberi újítási ankét ezúttal elmaradt, így javasolta az újítási előadó, egyetértve a munkaverseny vállalati felelősével. Egyszerűen azért, mert az ez évben benyújtott újításokkal produkált vállalati eredmény messze a sokéves vállalati átlag alatt maradt. Már a benyújtott javaslatok száma is a fele volt az elmúlt évinek, összesen 33 darab, ebből is kilencet más vállalat dolgozói készítettek. A hasznosított saját újítás mindössze 4 darab, 176 ezer forint becsült haszonnal és 7800 forint kifizetett újítási díjjal. Az újítási brigádversenyt ilyen körülmények között értékelni nem lett volna értelme. hozzá tartozik az éves munkához azonban az is, hogy több, a korábbi évekből származó újításnak most érett be a gyümölcse. Ezért a statisztikailag figyelembe vehető éves eredmény közel kétmillió-nyolcszázezer forint lesz, amiből a más vállalatoknak történő értékesítés nyolcszázötvenezer forint. A kifizetett újítási díjak összege 396 ezer forint. Ezek közül is kiemelkedő Ember László és Hrenkó István szennyvíztelepi elektroműszerészek — szabadalmaztatásra is bejelentett — újítása: Iszapszint érzékelés infravörös fénnyel, amellyel 1987-ben Alkotó Ifjúság pályázatot nyertek. Ha az idei érdektelenség okait kutatjuk, nem hiszem, hogy alapvető ok lett volna az újítási előadó személyének megváltozása. Kár lenne egy fő okot keresni. Sem az adózás visszafogó hatása, sem a jövedelmezőbb külön munkákra, a pénzkeresésre való nagyobb törekvés, sem az érdektelenség növekedése, vagy éppen a propaganda gyengülése nem alapvető. Itt ki kellene térni arra is, hogy mi a helyzet a szocialista brigádmozgalommal és más munkásmozgalmakkal. Ennek értékelésére, jövőjének megjósolására nem vállalkozom. Bár ha jól meggondoljuk, helyzetük, eredményességük, szorosan összefüggőt eddig, s biztosan így lesz ezután is. Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy jóslás szükséges a munkamozgalmak, így az újítómozgalom jövőjének meghatározásához, hiszen — bizonyára sokaknak feltűnt már — mostanában szinte teljes a csend e kérdésről. Nincs semmiféle új „felsőbb” irányelv, szempont, állásfoglalás, amiből kiindulhatnánk. Még jogilag érvényesek a régi szabályok, elvek, de már nem hatnak. Ami történik, szinte megszokásból történik, csináljuk, mert eddig is csináltuk, így csináljuk, mert még senki nem mondta, hogyan csináljuk másképpen! Pedig, hogy másképpen kellene csinálni, azt már régen tudne 1juk, mindenki tudja! Nem ehhez kell a jóslás. Azt kell eelőre látnunk, mennyire tud megújulni szocialista közgondolkodásunk, mennyire vagyunk képesek szakítani hagyományainkkal azért, hogy magasabb szintre, felsőbb osztályba léphessünk. Aki tehát hivatalos döntésekre, a megújulás konkrét terveire kíváncsi, itt nyugodtan hagyja abba a cikk olvasását, mert egyszerűen nincs ilyen információnk! Ami még itt következik, az csupán jóslás, egyéni vélemény, ajánlás. Talán segít a vállalaton belüli közgondolkodás alakításában! A cél, amit az új módszerekben követnünk kell szerintem az, hogy elsősorban a vállalatnak az érdeke, hogy minél teljesebben hasznosítsa dolgozói tudását, ötleteit, újításait, túl a mindennapi munkájukon. Ha pedig az érdeke, akkor ezután is kell ösztönöznie őket arra, hogy törjék a fejüket a jobb, gazdaságosabb, takarékosabb megoldások kitalálásán. S ha az hasznosítható és eredménye van, fizessen érte jól kikalkulált és ösztönző díjat! (Prémiumot? Jutalmat? Vételárat?) Ezt a jelenlegi kormányrendelettel nem lehet elérni. Azt — meg szerintem — ha a „fontosabb tudnivalókon” túl leszünk, fogják változtatni. Valószínűleg méginkább keretjogszabály jellegű lesz, a vállalati önállóság további fokozásával. A vállalaton belül pedig ajánlatos lesz teljesen újfajta megoldást keresni. A belső újraszabályozással (vagy vezetői iránymutatással) oda kell utalni a döntési, végrehajtási és az ösztönzési jogkört, ahol a legoptimálisabb döntés hozható. A megoldás elemei részben eddig is megvoltak, részben ma is élnek. Egy újítási döntés sem született alapos műszaki és hasznosítási szakvélemény, tapasztalat, ajánlás nélkül. Nem célszerű ugyanis ráerőltetni egy új alkalmazást egy szervezeti egységre sem annak szándéka, meggyőződése ellenére. Nem küszködtünk volna annyit a bevezetéssel, díjazással, ha ehhez mindig tudtunk volna ragaszkodni. Ha viszont felismeri egy vezető,a dolgozók gondolkodásra, ösztönzésben és javaslataik hasznosításában a saját érdekét, zöld útja van a megoldásnak! Ha az alkalmazott újítások tényleges hasznosságáról minden alkalmazó meggyőződik, nem sajnálja, vagy irigyli senki az újítók díjazását. Lehet, hogy ez még sokáig csak álom! Lehet az is, hogy teljesen megvalósíthatatlan, mert emberi kicsinyességbe ütközik. Meggyőződésem, hogy mégis csak ez lehet az újítások „megújításának” módja. Itt sem helye, sem célja e kérdéskör teljes kifejtésének. Meggondolásra, elgondolkodásra ajánlom a leírtakat mindenkinek, újítóknak és vezetőknek, főként pedig azoknak, akik a jövő feladatainak legjobb megoldásait keresik. Közös jövendőnk „megújítóinak”! Erdélyi Tamás műszaki fejlesztési csop.