Katolikus gimnázium, Szakolca, 1876
Tekintetbe véve a családot, melynek öléből az iskola tanulóit nyeri, az államot, melynek területén a nyilvános iskola létezik, s melynek szabályzó rendeletei értelmében működik, tekintetbe véve továbbá az egyházat, a közönséget s más elemeket, melyektől az iskola élete feltételezve van, nagyon természetes, miszerint nyilvános tanintézet csak akkor virágzásnak indulhat, ha mindezen tényezők az iskolához kedvező viszonyban állanak, és az iskola működését támogatják. Ha körültekintünk azon körben, melyben az iskola kötelességeit teljesítve magasztos feladatának megoldásán fáradozik, kivel találkozik szemünk előbb mint azon szülők reményteljes tekintetével, kik gyermekeiket nevelés és tudományos előkiképeztés végett az iskolára bizzák ? — A boldog atya legdrágább és legkedvesebb kincsét, azaz saját gyermekét, — kiben minden reménye és vigasza központosul, kiben öreg napjaiban támaszát találni véli — a tanév elején elvezeti az iskolába, azon forró óhajjal, hogy fia a tanfolyamot szerencsésen megkezdje, folytassa és végezze. Az iskola feladata ezen atyai kívánságot tiszteletben tartani, és annak teljesítését lehetővé tenni. Az iskola további kötelessége lelkiismeretes buzgalommal oda hatni, hogy a szellemi javak, melyeket rendeltetésénél fogva osztogatnia kell, minden növendékének osztályrészül juthassanak, hogy a tanulóknak szunyadozó szellemi tehetségei felébresztessenek és r megszilárditassanak, hogy a gondos atya ne legyen feljogosítva azon panaszra: ime én fiamat nektek átadtam, hogy őt neveljétek, ismeretekkel ellássátok, és azon foglalkozásokhoz képessé tegyétek, melyek miveltségének és boldogságának fő feltételei. Ti pedig lelkiismeretesen nem jártatok el, mert fiam tudatlan maradt abban, mit megtanulnia kellett volna, ő képtelen lett arra, mi életének jövő boldogságát megalapíthatta volna! — Az iskolai nevelés és oktatás egy átalános és az összes tanulók részére egyenlő elemet képez, de nem minden egyes tanuló bír ugyanazon felfogási szellemi tehetséggel az előadandó tananyag elsajátítására. Az egyik tanuló könnyen fogja fel a tantárgyat és megtartja emlékezetében, a másikban tobzódik bátor és vad erő, melyet fékezni kell, hogy kárára ne váljék ; a harmadik lassú természetű lévén ösztönzés- és buzdításra van szüksége, hogy a kitűzött célt elérje. A nevelés és az oktatás elvben valamennyi tanuló számára ugyanaz, ha nem az eljárás, a bánásmód és a tanítási módszer különböző, és mégis olyannak kell lennie, hogy míg a jobb tehetségűeket haladásukban nem gátolja, a gyengébbek előmenetelét előmozdítsa. Ha a nyilvános iskolák tanítói e nehéz, de háladatos kötelességüket híven teljesítik, akkor bátran szembeszállhatnak a szülőkkel azt mondván az egyiknek: fiadnak vad és szabálytalan erejét megfékeztük, mérsékeltük de meg nem törtük ; a másiknak : fiadnak szél