Katolikus gimnázium, Szakolca, 1879
6 szerint négy pythagoreus említtetik s ezek közt egy Echekrates is, kétségen kívül az, kivel Platon tartózkodása alkalmával Nagy-Görögországban ismerkedett meg s kinek párbeszédünkben hallgatónak s közbeszólónak szerepét osztotta ki. Pythagorast tartották annak, ki a halhatatlanság hitét, mely körül párbeszédünk tudományos része forog, bölcsészeti alapra fektetni iparkodott. Platon azonkívül maga is megismerkedett utazásai alkalmával Nagy-Görögországban és Siciliában pythagoreusok bölcsészetével s azért az ő nézeteik is átlengik e párbeszédet. Épen azért Kebes és Simraias a párbeszédben előforduló személyek között azok, kik különösen s majdnem kizárólag Sokratessel vezetik a párbeszéd tudományos részét. Mind a kettő Thebaeből származik, hol az Alsó-Italiából jött Philolaos által Pythagoras tanaival megismerkedtek *), s későbben tudásvágyukat kielégítendők, Athenaebe Sokrateshez jöttek. Itt Sokrates legbuzgóbb tanítványai lettek, s Xenophon a bölcsnek azon híveihez számítja őket, kik nem, mint Kritias és Alkibiades, külső politikai indokok következtében, hanem hogy tanai által derék és jó emberek legyenek, vonzódtak hozzá és életmódjukkal is tanainak jóságáról és igazságáról legjobb tanúbizonyságot adtak. Sokrates maga azon tanítványai közé sorolja őket, kik mintegy varázseszközökkel vannak hozzá láncolva s őt elhagyni nem tudják. E vonzalmukat, illetőleg barátságukat, későbben az által bizonyítottak be, hogy a börtönből való megszabadítására neki vagyonukat ajánlották fel. 2). Mind a kettő irodalmilag is működött, de irataik elvesztek 3). Valamint Kebes úgy Simmias is Platon által mint éleseszű, igazságra törekvő s dialektikában igen jártas férfiú említtetik. Kriton Sokrates benső barátja és kortársa fiával Kleobulussal együtt jelen van és Kebes valamint Simmias után a párbeszédben a legtöbbet beszélő személyek egyike. Beszédjei azonban nem annyira a fejtegetés tulajdonképeni tárgyára, mint inkább csak mellékdolgokra vonatkoznak. Kriton magasabbra törekvő férfiú volt, a bölcsészetet s annak ápolóit tisztelte, ámbár maga annak mivelésére kevésbé alkalmas volt. Ő nem annyira vizsgálódó, mint inkább oly férfiú, ki a közönséges észhez mért tanoknak barátja. Kiváló jószívűsége által, mely jellemének fővonása, igen tiszteletre méltó egyéniség. Ő Platon-, Apollodoros- és Kleobulus fiával Sokratesnek tanácsolá, hogy vétségét egy mina helyett harminc minára becsülje s ezért a bíráknál kezességet is akart elvállalni). Ő vala az, ki tanítóját, mikor már majdnem börtönben vala, vagyonának és életének feláldozása által iparkodott kiszabadítani s kinek nevéről Platon azon párbeszédet elnevezte, melyben közte és Sokrates közt erről folyt beszédjét közli. A szóban lévő párbeszédben jó — és lágyszívűsége által: 1) Phaed. 61 D—E.; 2) Xen. Mem. I. 2. 48; III. 11,17. és Krit. 45 B. 8) Diog. Laert. 124 és 125. 4) Ápol. 38 B és Phaed. 115 D.