Katolikus gimnázium, Szakolca, 1879

6 szerint négy pythagoreus említtetik s ezek közt egy Echekrates is, két­ségen kívül az, kivel Platon tartózkodása alkalmával Nagy-Görögországban ismerkedett meg s kinek párbeszédünkben hallgatónak s közbeszólónak szerepét osztotta ki. Pythagorast tartották annak, ki a halhatatlanság hitét, mely körül párbeszédünk tudományos része forog, bölcsészeti alapra fektetni iparkodott. Platon azonkívül maga is megismerkedett utazásai alkalmával Nagy-Görögországban és Siciliában pythagoreusok bölcsésze­­tével s azért az ő nézeteik is átlengik e párbeszédet. Épen azért Kebes és Simraias a párbeszédben előforduló személyek között azok, kik különösen s majdnem kizárólag Sokratessel vezetik a pár­beszéd tudományos részét. Mind a kettő Thebaeből származik, hol az Alsó-Italiából jött Philolaos által Pythagoras tanaival megismerkedtek *), s későbben tudásvágyukat kielégítendők, Athenaebe Sokrateshez jöttek. Itt Sokrates legbuzgóbb tanítványai lettek, s Xenophon a bölcsnek azon híveihez számítja őket, kik nem, mint Kritias és Alkibiades, külső poli­tikai indokok következtében, hanem hogy tanai által derék és jó emberek legyenek, vonzódtak hozzá és életmódjukkal is tanainak jóságáról és igaz­ságáról legjobb tanúbizonyságot adtak. Sokrates maga azon tanítványai közé sorolja őket, kik mintegy varázseszközökkel vannak hozzá láncolva s őt elhagyni nem tudják. E vonzalmukat, illetőleg barátságukat, későb­ben az által bizonyítottak be, hogy a börtönből való megszabadítására neki vagyonukat ajánlották fel. 2). Mind a kettő irodalmilag is működött, de irataik elvesztek 3). Valamint Kebes úgy Simmias is Platon által mint éleseszű, igazságra törekvő s dialektikában igen jártas férfiú említtetik. Kriton Sokrates benső barátja és kortársa fiával Kleobulussal együtt jelen van és Kebes valamint Simmias után a párbeszédben a legtöbbet beszélő személyek egyike. Beszédjei azonban nem annyira a fejtegetés tulajdonképeni tárgyára, mint inkább csak mellékdolgokra vonatkoznak. Kriton magasabbra törekvő férfiú volt, a bölcsészetet s annak ápolóit tisztelte, ámbár maga annak mivelésére kevésbé alkalmas volt. Ő nem annyira vizsgálódó, mint inkább oly férfiú, ki a közönséges észhez mért tanoknak barátja. Kiváló jószívűsége által, mely jellemének fővonása, igen tiszteletre méltó egyéniség. Ő Platon-, Apollodoros- és Kleobulus fiával Sokratesnek tanácsolá, hogy vétségét egy mina helyett harminc minára becsülje s ezért a bíráknál kezességet is akart elvállalni­). Ő vala az, ki tanítóját, mikor már majdnem börtönben vala, vagyonának és éle­tének feláldozása által iparkodott kiszabadítani s kinek nevéről Platon azon párbeszédet elnevezte, melyben közte és Sokrates közt erről folyt beszédjét közli. A szóban lévő párbeszédben jó — és lágyszívűsége által: 1) Phaed. 61 D—E.; 2) Xen. Mem. I. 2. 48; III. 11,17. és Krit. 45 B. 8) Diog. Laert. 124 és 125. 4) Ápol. 38 B és Phaed. 115 D.

Next