Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)

1899-06-01 / 44. szám

találékonysággal olyan táplálékot, a­milyet akar, mert elvégre is mindenik árut meg­vizsgálni lehetetlenség. Kívánatos dolog, hogy a Gazdasági Egyesület által tervbe vett tejszövetkezet mielőbb létesüljön. Ez lesz hivatva arra első­sorban, hogy a tejkészletek minőségét szak­szerűen ellenőrizze s a minőség rovására fejlődött piaczi konkurrencziát ellensúlyozza. Szinte csodálkozni lehet azon, hogy egy ily népszerű s a közönség részéről bizonyára erős támogatásban részesülendő szövetkezet még idáig sem tudott létesülni. Veteménypiacz dolgában sem állunk elől. Azon városokban, hol a szerbek és bolgárok bámulatos szorgalma és ügyessége népünket is rendszeresebb veteményműve­­lésre serkentette, az egészséges verseny kö­vetkeztében mindenütt kedvezőbben alakul­tak az árviszonyok is. A mi piaczunk e téren is a régi nyomokon és alig észreve­hető módon halad előre valamit. Az élelmi viszonyokra tett emez észre­vételek egyelőre csak általánosak, de annyi bizonyos, hogy a közvélemény forrásából vannak merítve s ideje, hogy ezzel az illeté­kes hatóságok is tüzetesebben foglalkozza­nak. Mindnyájunknak is pedig azon kell lennünk, hogy városunk élelmi viszonyai ne csak valahogyan tűrhetők, de a lakosság jóllétének előmozdítására szolgáljanak, mert a jelenben — sajnos — e téren is az ellen­kezőt kell tapasztalnunk. Szeszgyárosok figyelmébe. Hivatalos közlönyünk április 27-iki 34-ik számában volt szerencsénk felhívni a figyelmet az 1881. évi XLIV., valamint az 1890. évi XIII. t. cz. értelmében mezőgazdasági szeszgyárak ré­szére kormányhatóságilag megadott kedvezmé­nyeknek a f. 1899-ik év folyamán való érvé­­nyesitése tárgyában a p. ü. minisztérium 99. évi 24800 sz. körrendeletére; e körrendelet a követ­kező : Körrendelet valamennyi m. kir. p. n. igazgatósághoz és a fő- és székvárosi m. kir. adófelügyelő helyette­sekhez. A földmivelésügyi és a kereskedelemügyi m. kir. miniszter urakkal egyetértőleg az 1898. április 3-án 25.418 sz. alatt kiadott körrendele­j­­emmel kapcsolatban felhatalmazom a czimet, hogy az 1881. XLIV., valamint az 1890. XIII. t.-cz. alapján a működési kerületében levő me­zőgazdasági szeszfőzdék részére kormányható­ságilag engedélyezett azokat az állami kedvez­ményeket, melyeknek hatálya kormányhatósági rendelettel, avagy a fentebb említett körrende­letek­ értelmében (czim) által 1898. év végéig meghosszabbittatott, úgyszintén az 1890.­ XIII. törvényczikkben meghatározott s kormányható­sági rendelettel eredetileg már 1898. év végéig engedélyezett állami kedvezményeket a szóban levő kedvezmények kormányhatósági engedélye­zésénél a további kedvezményezést illetőleg a gyár berendezésére vonatkozó kikötéseknek azon­ban megfelelő figyelembe vételével az alábbi fel­tételek fenforgása esetében a saját hatásköré­ben hivatalból vagyis tekintet nélkül arra: ada­tott-e be kérvény ez iránt, vagy nem, az 1899. év végéig még meghosszabbíthassa. állami jelen felhatalmazásom alapján a szóban levő kedvezményeket a (Czim) csak akkor hosszabbíthatja meg: 1. ha a mezőgazdasági jelleg az 1898/99. termelési időszakra is elismertetett, illetőleg el­ismertetik, 2 ha a szeszfőzde tulajdononosának, vagy bérlőjének az illető kormányhatósági rendelet­ben megnevezett személyében változás nem ál­lott be, 3. ha nem fér kétség ahhoz, hogy az illető szeszfőzde az eredetileg engedélyezett állami kedvezményeket, mely naptól kezdve, mely napig élvezte és végül, 4. ha a kedvezményeknek 1899. év végéig való meghosszabbítása folytán a kedvezményes összidőtartama az 1890: XIII. t. ez. 3. § ában megszabott tizenöt (15) évi maximumot meg nem haladja. Minden más esetben az eddigi törvényes gyakorlat lesz irányadó, vagyis a kedvezmények a felek részéről a földmi­velésügyi miniszter úr­­nál kérelmezendők. A most nevezett miniszter úrhoz utasítandók az érdekeltek akkor is, ha a (Czim) részéről a fentiek értelmében 1899. év végéig meghosszabbított kedvezmények lejártá­val további kedvezményezésért esetleg a (Czim­­hez) fordulnának. A fentiekhez képest a (Czim) részéről az 1899. év végéig meghosszabbított, illetőleg ér­vényesített állami kedvezményekről az érdekel­tek ezúttal is végzésileg értesitendők az 1897. évi 10,570. sz. alatt kelt körrendeletemmel lea­dott minta szerinti kimutatás pedig az eddig kívánt négy példány helyett ezúttal hat pél­dányban teljes pontossággal kitöltve terjesztendő késedelem nélkül ide fel. A mennyiben pedig e jelen körrendeletem alapján a (Czim) részéről intézkedés szüksége nem forgott fenn, nemleges jelentés teendő. Végül ezúttal is annak a várakozásom­­­nak adok kifejezést, hogy a (Czim) a jelen fel­hatalmazásom alapján nyert ügykörben a leg­nagyobb pontossággal és körültekintéssel fog eljárni. Budapesten, 1899. évi márczius hó 27. A miniszter helyett : Gränzenstein s k. államtitkár. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovat vezető: Poszvék Nándor. Mezőhegyesi tanulmányi kirándulás. A földművelésügyi miniszter úr a tavaly rendezett­­ kis­gazdák tanulmányi kirándulásait korlátolt számban az idén is engedélyezte, s ezekből egy terminust, Egyletünk vehet igénybe. Jóllehet már eddig nagy a jelentkezők száma, mégis a további jelentkezéseknek is tért óhajtunk nyitni, akkor, midőn jelen felhívásban felszólítjuk mindazokat, kik az alábbi feltételek­­ mellett a kirándulásban részt akarnak venni, hogy ez iránt mielőbb, de legkésőbb június 6-ig Egye­sületünk titkári hivatalához forduljanak. A csoportban 50 olyan kis­gazda vehet részt, ki az előbb rendezett kirándulások ked­vezményében nem részesült, s szerény anyagi helyzete a saját költségén teendő kirándulás­­ terhét nem bírja meg. Csakis oly kis gazdák jelentkezzenek, kik Egyesületünk által rendezett­­ téli gazdasági előadásokat szorgalmasan látogat­­­­ták s különben is jelét adták annak, hogy ta­nulni, haladni akarnak. A jelentkezésben e felhívás feltételeinek megfelelőleg a következő adatok legyenek közölve : A résztvenni óhajtó foglalkozása, anyagi h­ely­­­­zetére vonatkozó adatok rövid érintése, a télen át hány, mikor hol és ki által tartott gazdasági­­ előadáson volt jelen, tagja-e a Szatmármegyei Gazdasági Egyesületnek, vett e már ily kirndu­­láson részt és mikor? A jelentkezők közül össze­állítandó cso­­­­port névsorát hivatalos közlönyünk jövő csütör­töki számában fogjuk közölni, külön értesítésre­­ azonban senki igényt nem tarthat. A június ^-ig be nem érkező jelentkezések nem fognak­­ tekintetbe vétetni, a kirándulók vasúti utazása, ottani elszálásolása, valamint élelmezése költség­­mentes lesz, előforduló mellékes kiadások, ottani borravalók stb. fedezésére tartozik azonban minden kiránduló vissza­számolás mellett a csoport ve­zetője kezeihez 1­artot előlegesen lefizetni. A kirándulás programmja a következő : A­­ kirándulók folyó június hó 13-án délután 5 óráig a szatmári vasút­állomáson összegyűlni tartoznak. Este 7 órai vonattal indulva Mező­hegyesre érkeznek 14-én reggel. A mezőhegyesi uradalom megtekintése után ott meghalva, 15-én reggel indulnak vissza és Szatmárra érkeznek 15-én este, mondta, hogy Kölcsey égi szellemének fényes­sége előtt meghajolva, magasröptű lelkének ihlető erejét csodálva helyezzük koszorúnkat a a hallhatatlan ember síremlékére. Kölcsey­ fé­nyes jelző oszlop a világ önzésének, az alacsony szenvedélyek sodró örvényeinek, az érdek har­­czainak, az egyformaság sivárságának közepette. Messzire világitó tornya az emberiség rendelte­tésének. Lángelme, mely isteni sugalatnak kö­szöni létét, melynek kincsei az emberiséget soha cserben nem hagyhatják. Nekünk magya­roknak százszoros kötelességünk, hogy az ellen­séges napócziánok hullámverései között leborul­junk nagyjaink sirhalmain, magasztaljuk emlé­kezetüket, föllelkesítsük emlékükkel a csüggedő reményeket, feltüzeljük a tettre kész hagyomá­nyos bátorságot, hogy közös munkával ez a nemzet hatalmassá, nagygyá boldoggá legyen. Lelkünk felmagasztosul, megittasul a nagy sir porából fakadó virágok illatától s a dicsőült szellemhez emelkedik, a ki költő volt, bölcs volt mint Sokrates, szónok mint Demosthenes és Ciceró, hazafi mint Brutus és Cato. Szilárd barátja volt az erénynek, szerette a jogot, igaz­ságot, népek és nemzetek szabadságát. Ez a legnagyobb úgyszólván isteni hivatás. Költészete egy megnemesitett élet, a nemzet szivét hordja kebelében, dala szívből ered, szívhez vagy re­pülni. „Költészetének Géniusza lebeg fölöttünk e pillanatban s midőn emlékét megkoszorúzzuk, midőn áldva imádkozunk porainál, megzendül ajkainkon az ő lantjának hármas jelszava: Isten, Király, Haza! A nagyhatású beszéd után a szónok lelé­pett az emelvényről s rövid jelmondat kíséreté­ben a síremlékre helyezte a Kölcsey-kör szép koszorúját, melynek hatalmas szalagján ez a felírás volt: „A szatmári Kölcsey-kör Kölcsey Ferencznek.“ F. Varga Lajos majtisi ev. ref. lelkész sa­ját szerzeményű gyönyörű ódáját szavalta el ezután, mely szoros eszmelánczolatban, remek nyelvezettel s nem lankadó pathosszal Kölcsey munkásságának minden ágát méltatja s a jónevü költő művei között előkelő helyet érdemel. A nagyszabású költemény e lap hasábjain jele­nik meg. A lelkes ünnepélyt a csekei dalárda fejezte be Kölcsey Himnuszának eléneklésével. A temetői ünnepélyen mindazok részt vettek, a­kik Kölcsey Gábor vendégszerető há­zánál az indulásra összegyűltek. A rokoncsa­ládok e tömeges összetalálkozása egy nemesi kúrián érdekes és szép látvány, kivált ha az összejövetel olyan ritka alkalomból történik, mint a mostani volt. Nem sok nemesi család dicsekedhetik hazánkban olyan nagyszerű előd­del, a­kit a tolla tett nagygyá s viszont nem minden nagynevű és oly megelégedéssel ily nézhet le pantheonjából kiterjedt, ily jelenté­keny pozicziót elfoglaló s a nagybecsű előd nevét oly összetartóan megbecsülő családra, mint a­milyet vasárnap láttunk együtt Kölcsey Gá­­boréknál, majd a sír körül, végül pedig kölcsei Kende Béla orsz. képviselő házának terraszán és vendéglátó asztalánál. Ott voltak Kölcsey Antal és leánya, Kölcsey János és neje, Kölcsey Gábor és neje, Kölcsey Miklós és neje, Kölcsey Zoltán és neje Kölcsey Ferencz és neje Kölcsei Kende Béla és neje, kölcsei Kende Elemér, néhai Kölcsei Kende Lajos és Szuhányi Laura fiai, Kende Zsigmond és neje és leánya. A nemesi törzsfa terebélyes lombozatát, a nemesi korona ágainak csorbítat­lan koszorúját, s a nemzeti pajzsnak tisztán tar­tott fényét valóban jól esik látni, ha rajta a ha­ladás, a tiszta erkölcs, anyagi és szellemi fej­lődés jelszavai vannak felirva. A vendégek közt ott voltak továbbá: Dr. Jékey Sándor a fehérgyarmati járás főszolgabirája Luby Géza, orsz. képviselő, nagyari földbirtokos, Sánta Kálmán, Csoknay Gyula, Komjáthy Pál, özv. Rácz Istvánná és leányai, Króbh Gusztáv, Balika Miklós és neje, özv. Horváth Sándorné és leányai, Vanyek Ferencz csekei és Szalay Sándor beregszászi r. kath. plébánosok stb. Szat­­márról a Kölcsei-kör tagjai mintegy 30-an élü­kön Hármán Mihály polgármester, a társ. szak­osztály elnöke, Böszörményi Emil előadó, a ki­rándulás egyik főrendezője, dr Fechtel János a kör titkára s második főrendezője, Litkő Sándor, neje és leánya, Mariska, s velük Szentiványi Ilonka k. a., dr. Korbay Károly főkapitány stb. Kende Béla és nagymüveltségü, páratlanul szives és figyelmes neje kétféle asztallal fogadta az ünneplő társaságot. Az egyiket megvallom, szerettem volna magammal hozni, inkább a má­sikról le is mondtam volna. Pedig rozoga is pecsétes is, egy kicsit ki is ment a divatból csak egy ódon tintatartó volt összes terítéke. Csak-

Next