Szamos, 1925. április-június (57. évfolyam, 74-143. szám)
1925-04-01 / 74. szám
Cenaurtt HBA 4 IEC 8!Ü‘tm"r) *VI-417. évf, 74 agy Vaaár •* 2022 Hajnalodik? »Neamul Românescu, a ]orga lapja, ki* pattantotta a sokat emlegetett csúcsai paktum tartamát. Tudvalevő, hogy ezt a megegyezést a múlt cárcca kötötte meg a Magyar Párt jogával, ■Mat Averescu tábornok megbízottjával, azzal a «éteattal, hogy a Néppárt kormányra jutásával a magyar kisebbség méltóbb elbánásban részesülj«», mint aminőben a liberális kormányzat akör sínylődik. Kiszivárgott annak idején, hogy a Magyar Párt támaszt keresve a Nemzeti Párt által fillban hozott albalmai (gyulafehérvári) habéreatban, első sorban efelé a párt felé kivált orientálódni már csak azért is, mert ez jó rész erdélyi elemekből állván joggal remélte, hogy ezeknél könnyebben találhat megértésre. Remélte, hogy bár az erdélyiek évtizedeken át heves harcokat vívtak a magyar kormányokkal nemzeti jogkörük kiterjesztése iránt, talán éppen tapasztalataikon okulva hajlandóbbak lesznek, mint minden más párt belátni, hogy a FUaránia uralma alá került magyar népet nem rsasságos büntetni a régi Magyarország korályainak sérelmesnek érzett politikai fénykevéseiért. A kísérlet eredménytelensége folytán a Magyar Párt vezetősége, helyesen, a Bratianu kormány legvalóbb szinű örökösével, az Averescupárttal lépett politikai összeköttetésbe és ennek eredaiéye lett a csúcsai megegyezés, amelyről e«klf csak annyit tudtunk, hogy Gogát a 23-iki választáson Szászrégenben magyar szavazatok juttatták a képviselői mandátumhoz. Most már a Neamul Românese közléséből, melyet — tekintve, hogy Jorga személyesen viseli a lapját — hitelesnek kell vennünk, ismerjük a paktum egész tartalmát. Négy pontból áll (Az ötödiket, hogy a magyar többségű megyéknek magyar legyen a prefektusa, Goga nem fogadta el.) Az első szerint a magyarság részére a parlamentben nagyobb számú képviselőhely lesz ftnntariva. A második szerint a magyar többségű községeknek magyar legyen a birája (primar). Harmadszor: hogy a román nyelv tanulása a magyar iskolákban ne legyen kötelező, hanem csak föltételes (fakultatív). A negyedik pont arról szól, hogy a magyar egyházak vagyona körül keletkezett viszályok a magyarok kívánsága szerint legyenek elintézve. Mindezt csak helyeselhetjük. Úgyis, mint a magyar kisebbség elemei, amely kisebbség eddigeié a létező román politikai pártok egyikénél sem észlelt a legkisebb hajlamot sem arra, hogy nyilvánosságra alig juttatható keserves panaszaink iránt együttérzést tanúsítanának és igy a természet ős törvényei szerint oda fordult, ahol bajaiban bármi csekély támogatásra vélt számíthatni. De helyeseljük általános, országos érdekből is, amely minden értelmes ember fölfogása szerint azt parancsolja, hogy a ui Nagy Románia emberséges, az újabb kor lélektani áramlatának megfelelő, szabad fejlődést engedő, békés, sőt szerető bánásmód útján kösse magához a kisebbségeket, amelyek az új impérium hat éve alatt sohasem adtak okot arra, hogy humánus elárás helyett drákói szigorral kezeljék őket és kényszertörvényekkel szorítsák bele az államrendbe, amelynek keretében ők maguk bárányszelidséggel óhajtanak megélni. Nemcsak reméljük, hanem erős meggyőződéssel bízunk is benne, hogy akár a paktumot kötött Néppárt, akár bármelyik más fogja követni a kormányon Bratianuéket, a kisebbségek sorsában, ha nem is valami jelentékeny fordulat, de bizonyára érezhető könnyebbedésnek kell bekövetkeznie. Annyi világosfejű, fennkölt gondolkodású, nemes érzésű, sokat tanult és haladó szellemű románt tanultunk már ismerni (amióta a nyelvüket érteni kezdtük), hogy bizakodásunkat nem kívülről jövő befolyásokba gyökereztetjük, hanem hisszük, hogy a honi talajból sarjadzik ki rövidesen az a politikai szellem, amely rabláncok helyett virágtüzérrel fogja Romániához kapcsolni a ma úgynevezett »idegenek”-et. Honnan merítjük ezt a hitet? A minden irányban, kormánnyal és valamennyi ellenzéki párttal szemben független Adeverul legfrissebb számának vezércikke következőképp kommentálja a csúcsai megegyezés négy pontját. Ad 1. Ha a magyar képviselők számának szaporítása úgy értendő, hogy a magyar többségi választókerületekben a kormány nem átll ellenjelöltet, anélkül azonban, hogy a magyar jelöltek támogatására a közigazgatás belavatkozását kilátásba helyezné, úgy ez ellen semmi észrevételnek nincs helye. Ad 2. Hogy a magyar többségű községekben magyar legyen a primar, ezt a Nemzeti Párt is helyeselte úgy Alba Júliában, mint későbbi alkalmakkor is. Ad 3. A román nyelv tanulása tekintetében, hogy t i ez ne legyen kötelező, az elemi iskolákra vonatkozólag nem lehet semmi kifogás. Ennek az ellenkezője, amit Apponyi a háború előtt, Anghelescu pedig a háború után tett, igazságtalan és embertelen. A középiskolákban természetes, hogy a román nyelv kötelező legyen, de csak mint tantárgy, de nem igazság, hogy bizonyos tantárgyaknak tanulmányi nyelve legyen (az az, hogy bizonyos tantárgyakat román nyelven kelljen tanulni), amint Anghelescu követeli. Ezt elismerte Maniu, Ghita Pop pedig, a Nemzeti Párt legkiválóbb tagjainak egyike, csak a napokban mutatott rá egy cikkében, hogy Apponyi kevésbbé követeld volt, mint Anghelescu. Kifejtette, hogy Magyarországon a román gimnáziumokban úgy tanították a magyar nyelvet, mint az ókirályságban a franciát és hogy csak a 7.-ik és 8.-ik osztályban kellett a tanulóknak a magyar irodalomtörténetből magyarul felelni. Anghelescu azonban azt követeli, hogy a magyar tanulók az első osztályban román nyelven tanulják a történelmet és földrajzot, elfeledvén, hogy — ha ennek meg akarnak felelni — egész idejüket a román nyelv elsajátítására kell vesztegetőtök nem jutván belőle semmi a tulajdonképpeni tantárgyakra. Ebből az látszik, hogy a Nemzeti Párt programmjában is benne van a tankötelesség könnyítése, amelyet Anghelescu apponyista rendszer szerint kezel. Ad 4. A magyar egyházak vagyonára vonatkozólag Goga által tett ígéretek általánosságuknál fogva semmit sem jelentenek. Ezeket már nem kisebbségi forrásból merítjük, hanem tekintélyes bucurești lapból, amely nézeteit viszont elsőrendű pártpolitikusok meggyőződésére alapítja. Avagy ezek mindannyian »vándufi mahiarilor«? (Magyar bérencek). Mert jól tudjuk, a nacionalizmus álarca alatt szenteskedő, világrontó hazafiak azokat, akik őszintén és nemesen meg okosan dolgoznak a nemzet felvirágoztatásán és testvérkezet nyújtanak mindenkinek, aki részt óhajt venni a munkájukban, bérenceknek kiáltják ki. Szerencsére azt is tudjuk, hogy kiáltásuk maholnap a pusztában fog elhangzani. Mert közeledik a jók egymást megértése s nemsokára elveszti a »kisebbség” szó azt a rettentő értelmét, ami ma még benne rejlik. Hajnalodig . . . A kereskedők a miniszterelnöknél Bratianu Ionel biztatja a kereskedőket (Bukarest, márc. 31. A Rador jelentése.) Az ország sokezer kereskedője szivszorongva várja napok óta, hogy a boltbérletek dolgában meghozza a kormány a meghosszabbítást elrendelő határozatot és ehelyett a hírszolgálat mindennap csak halasztásról, botrányokról küld jelentést. Bukarestben a permanerdában levő kereskedők nagy csapata az Erzsébet bulevardon szembetalálkozott a háztulajdonosok tüntető felvonulásával. A két csoport összeverekedett és a rendőrség alig tudta szétválasztani a harcoló csapatokat. Arról már beszámoltunk, hogy a hétfői minisztertanács, melyen a boltbérletek ügyében dönteni kellett volna, elmaradt a miniszterelnök gyöngélkedése miatt. Erre négyszáztagú kereskedői küldöttség indult a miniszterelnökségre, de a rendőrség útközben szétzavarta a kereskedők küldöttségét. Bratianu Jones miniszterelnök mára jobban lett és fogadta is a Sfatul Negustorese permanenciában levő Reputációját, amelynek kijelentette, hogy bízhatnak a kormány intervenciójában. Közölte Bratianu, hogy a minisztertanács holnap, szerdán foglalkozik a boltbérletek meghosszabbításának ügyével és arra kérte a kereskedőket, hogy legyenek türelemmel és nézzenek bizalommal a kormány döntése elé. — Változások a Keleti Újség szerkesztőségében. A Keleti Újság mai száma közli, hogy dr. Zágori István, a lapnak felelős szerkesztője, aki hat év óta látja el ezt az állást nagy körültekintéssel, kivétő újságírói kvalitással, most megválik a laptól. Vele együtt kilép a lap szerkesztőségéből az erdélyi újságíró gárdának egyik igen tehetséges és népszerű tagja, Nyirő József és Kacsó Sándor, akinek írásait az olvasóközönség mindig nagy érdeklődéssel olvasta. A három újságíró dr. Paál Árpáddal együtt átveszi az Újság című kolozsvári lap szerkesztését. A Keleti Újság új felelős szerkesztője Szász Endre lesz, aki megválik az Ellenzéknél viselt hasonló állásától.