Szamos, 1926. január-március (58. évfolyam, 2-73. szám)
1926-01-03 / 2. szám
Alkudjunk! van! Az első okos szó: alkudjunk! Úgy A politika — minden ellenkező állásponttal szemben ez az igazság — a megegyezések tudománya. Egyezzünk meg, helyes. Nincsen ennek semmi értelme, ennek a szembeállásnak, ennek a fogvicsorgatásnak, ennek az ökölrázogatásnak. Drágos Teofil ajánlja és ezért nem is lealázó. Ő nyújt békejobbot, nem mi mentünk siránkozni. Téretessék elég mindazoknak is, akik a formák mikéntjéből presztízskérdést csinálnak. Itt csak a lényeg a fontos: vásárt kell csinálni, mielőtt a vásárt megkötnénk, tartsunk gyorsan terepszemlét. Őszintén, gyorsan, férfimódra. A megyeszékhely Bányának sok, még nekünk is az. Kettőnknek éppen elég. jog szerint a mienk, mi vagyunk a nagyobbak, a forgalmasabbak, a rátermettebbek és ha a közigazgatási bölcses 3 természetes kiválasztás volna az alapja, nekünk ítélte volna a kormány a ezt a csemegét. A politikában azonban befolyás súlymértékével billentik a serpenyőt. Az itt nagyon magyar és nagyon határváros és nemzetipárti szint vallott legutóbb és lüktet benne amúgy is az élet, ezzel »Beschreibung«-gal a mai politika elvek mellett előnyöket kapni nem lehet. Bányát »nyomták« — mint ahogyan a gyenge diákot hajdan a protekció segítette — és igy, ebben a harcban Bánya nyilváníttatott érettnek. Hát jó, csak igy, ahogyan Drágos Teofil proponálja, igy megosztottan, igy ötven százalékra. Valahogyan úgy képzeljük a megbékélést, ahogyan a mai társak garasaikat kettéosztják. Ami eddig sem volt a mienk, az lehet a tied, ami ezelőtt a mienk volt, az maradjon továbbra is a mienk. A megyeháza, meg a pénzügyigazgatóság — ez a károlyi zsákmány — legyen a tietek és hol a kezed, csapjak bele, nosza rajta igyuk meg az áldomást. Ha igy gondoja Drágos Teofil, azt hisszük, Szatmár állja az síkot. És ha így gondolja Drágos Teofil és ha meg tudta szerezni a székhely jogát Bánya részére, meg fogja tudni szerezni a székhely megosztásának jogát is, vissza tudja törvényesíteni önálló törvényhatósági jogunk nélkülözhetetlen feltételeit is. És az orvos uraknak, polgári életünk politikusainak, csak ez lehet egyetlen kötelességük. Mindkét város fél és szenved, egyiknek sem kell az egész, mindkettő elvérzik, minden nélkül. Hol a pallos, amelyiket Salamon a vitás gyereket kettévágta? Hol a mi kis Locarnónk, ahol a békés élhntés határait egymás számára kölcsönösen biztosítani fogjuk. Az iskolában, az evangéliumban, a megértő értelem hazájában úgy tanítják: a zöld asztal mellett. Le kell ülni. A közeledő akarat máris béke és a béke, az átmeneti és rövid időre szóló is, többet ér, mint a harc, ámenben — alig a minap láttuk óriási méretekben! — mindenki, vérzik és temet és sorvad. Temessünk mi is : temessük el Athén és Spárta szomorú véget ért polgárháborújának miniatűr kópiáját. A kétezer évvel vénebb ember okosabb legyen, mint voltak a régiek, a nyakasak, a kemények, a mustak távlatában égig nőtt görögök — és kössön vásárt a polgári élet lehetőségeiért. Ei? eil Seon Szafcip Iiináási fi királyi líái tasish aefiliets előIeleSről is Mondott január negyedikére Összehívták a nemzeti képviseletet (Január 2. Hivatalos jelentés a sajtó részére.) Károly trónörökös lemondásával kapcsolatban a sajtó részére illetékes helyről az alábbi információt és jelentést adták ki: Károly trónörököst az angol anyakirályné temetésére küldték ki Londonba, ahol Ferdinánd királyt is képviselte. Londonból Párisba, majd onnan Velencébe utazott. Ferdinánd király többizben sürgette Károly trónörökös visszatérését, majd Misu udvari miniszter személyesen utazott Velencébe azzal a megbízatással, hogy a trónörököst sürgős visszatérésreHinrje.Károly trónörökös ekkor kijelentette, hogy nem tehet eleget a visszatérésre vonatkozó felszólításnak és indokait Őfelségével levélben fogja közölni. A levél rövidesen megérkezett és abban mindössze annyi állott, hogy lemond a trónöröklési jogáról és mindazon jogokról is, amelyek, mint a királyi ház tagját megilletnék. Ferdinánd király ekkor hívta össze a koronatanácsot, amelyre meghívást kaptak az ellenzéki pártok vezérei, köztük Maniu, Iorga, Avarescu, Michalache és Vajda- Voevod volt miniszterelnök is. Stere Constantin, mint a román közjog egyik legalaposabb ismerője külön kihallgatáson jelent meg a király előtt. A koronatanács úgy döntött, hogy tudomásul veszik Károly lemondását és Mihály főherceget trónörökössé proklamálják. Ebből a célból január negyedikére összehívták a nemzeti képviseletet. ! jSB s*sri Hupp Párt nini liiyiéig «r Melegen ünnepelték Ugrón Istvánt, a párt elnökét.■ Eszmékért és fogókért küzdünk. (Cluj—Kolozsvár. A Szamos er, tud.) Újév napjának délelőttjén díszgyülés zajlott le a Magyar Párt kolozsvári központjában. Az összejövetelen részt vettek a vidéki tagozatok és magyar kulturális intézmények delegátusai is. A gyűlés egyetlen pontja Ugron István ünneplése volt. A jelen lévők meleg és szívélyes üdvözlésben részesítették a párt elnökét, akinek személyében a hosszas nehézség és munka árán megalkotott magyar egység szimbolizálódik. A pártvezetőség megbízásából dr. Paál Árpád üdvözölte Ugrón Istvánt. Hosszú beszédben aposztrofálta Ugrón személyét, akinek az erdélyi magyarság nem csak a külső, hanem a lelki egység megteremtését is köszönheti. — Az erdélyi magyarság — mondotta Paál Árpád — elszakadhatott a magyarság törzsétől, de nem szakadhat el attól az ezeréves tradíciótól, amely fentmaradását, nyelvi és kulturális egységét biztosíthatja. Ugrón István meghatva mondott köszönetet az üdvözlésért, majd hosszasan foglalkozott azokkal az eredményekkel, amelyeket a pártnak a brassói nagygyűlés óta sikerült elérnie. Ennek a sikernek titka abban van, hogy sikerült a párt egységét megteremteni és ezzel politikai súlyt adni a Magyar Pártnak, így érthető az is, hogy amíg nemrégen Tatarescu miniszter még a tárgyalási kísérleteket is visszautasította, ma már a román pártok, köztük a liberális párt is forszírozza a megbékülést és együtműködést. A liberális párttal folytatott tárgyalásokról szintén említést tett, de az érdemleges nyilatkozatot még nem tartotta időszerűnek, miután — mint mondotta — ezek a tárgyalások még nem fejeződtek be. Rövidesen meglesz azonban az elhalasztott nagygyűlés, amelyen ismertetni fogják a többi pártokkal folytatott tárgyalások érdemleges anyagát is. — Ebben a pillanatban — fejezte be nagy figyelemmel hallgatott előadását Ugron István — nem lehet más feladat, mint a legteljesebb összetartás, fegyelem és tömörülés. Mi eszmékért és fogakért küzdünk, etről az útról és ettől a céltól semmiféle eszközzel sem lehet bennünket eltántorítani. Éljen a Magyar Párt! A jelenlévők percekig tartó ovációban részesítették a párt közszeretetben álló elnökét.