Szamos, 1926. január-március (58. évfolyam, 2-73. szám)

1926-01-03 / 2. szám

Alkudjunk! van! Az első okos szó: alkudjunk! Úgy A politika — minden ellenkező állásponttal szemben ez az igazság — a megegyezések tudománya. Egyezzünk meg, helyes. Nincsen ennek semmi értelme, ennek a szembeállásnak, ennek­­ a fogvicsorgatásnak, ennek az ökölrázoga­­tásnak. Drágos Teofil ajánlja és ezért nem is lealázó. Ő nyújt békejobbot, nem mi mentünk siránkozni. Téretessék elég mindazoknak is, akik a formák miként­jéből presztízs­kérdést csinálnak. Itt csak a lényeg a fontos: vásárt kell csinálni, mielőtt a vásárt megkötnénk, tart­sunk gyorsan terepszemlét. Őszintén, gyorsan, férfimódra. A megyeszékhely Bányának sok, még nekünk is az. Kettőnknek éppen elég. jog szerint a mienk, mi vagyunk a nagyobbak, a forgalmasabbak, a ráter­mettebbek és ha a közigazgatási bölcses­ 3 természetes kiválasztás volna az alapja, nekünk ítélte volna a kormány a ezt a csemegét. A politikában azonban befolyás súlymértékével billentik a serpenyőt. Az itt nagyon magyar és nagyon határváros és nemzetipárti szint vallott legutóbb és lüktet benne amúgy is az élet, ezzel »Beschreibung«-gal a mai politika elv­ek mellett előnyöket kapni nem lehet. Bányát »nyomták« — mint ahogyan a gyenge diákot hajdan a protekció segítette — és igy, ebben a harcban Bánya nyilváníttatott érettnek. Hát jó, csak igy, ahogyan Drágos Teofil proponálja, igy megosztottan, igy ötven százalékra. Valahogyan úgy kép­zeljük a megbékélést, ahogyan a mai társak garasaikat kettéosztják. Ami eddig sem volt a mienk, az lehet a tied, ami ezelőtt a mienk volt, az maradjon továbbra is a mienk. A megyeháza, meg a pénzügyigazga­tóság — ez a károlyi zsákmány — le­gyen a tietek és hol a kezed, csapjak bele, nosza rajta igyuk meg az ál­domást. Ha igy gondo­ja Drágos Teofil, azt hisszük, Szatmár állja az síkot. És ha így gondolja Drágos Teofil és ha meg tudta szerezni a székhely jogát Bánya részére, meg fogja tudni szerezni a szék­hely megosztásának jogát is, vissza tudja törvényesíteni önálló törvényhatósági jo­gunk nélkülözhetetlen feltételeit is. És az orvos uraknak, polgári életünk politikusainak, csak ez lehet egyetlen kö­telességük. Mindkét város fél és szenved, egyiknek sem kell az egész, mindkettő elvérzik, minden nélkül. Hol a pallos, amelyiket Salamon a vitás gyereket ketté­vágta? Hol a mi kis Locarnónk, ahol a békés élhntés határait egymás számára kölcsönösen biztosítani fogjuk. Az iskolában, az evangéliumban, a megértő értelem hazájában úgy tanítják:­­ a zöld asztal mellett. Le kell ülni. A közeledő akarat már­is béke és a béke, az átmeneti és rövid időre szóló is, többet ér, mint a harc, ámenben — alig a minap láttuk óriási méretekben! — mindenki, vérzik és te­met és sorvad. Temessünk mi is : temessük el Athén és Spárta szomorú véget ért polgárhábo­rújának miniatűr kópiáját. A kétezer év­vel vénebb ember okosabb legyen, mint voltak a régiek, a nyakasak, a kemények, a mustak távlatában égig nőtt görögök — és kössön vásárt a polgári élet lehető­ségeiért. Ei? eil Seon Szafcip Iiin­áási fi királyi líái tasish­ aefiliets előIeleSről is Mondott janu­ár negyedikére Összehívták a nemzeti képviseletet (Január 2. Hivatalos jelentés a sajtó részére.) Károly trónörökös lemondásával kapcsolatban a sajtó részére illetékes helyről az alábbi információt és jelentést adták ki: Károly trónörököst az angol anyakirályné temetésére küldték ki Londonba, ahol Ferdinánd királyt is képviselte. Londonból Párisba, majd onnan Velencébe utazott. Ferdinánd király többizben sürgette Károly trónörökös visszatérését, majd Misu ud­vari miniszter személyesen utazott Velencébe azzal a megbízatással, hogy a trónörö­köst sürgős visszatérésreHinrje.­­Károly trónörökös ekkor kijelentette, hogy nem tehet eleget a visszatérésre vo­natkozó felszólításnak és indokait Őfelségével levélben fogja közölni. A levél rövidesen megérkezett és abban mindössze annyi állott, hogy lemond a trónöröklési jogáról és mindazon jogokról is, amelyek, mint a királyi ház tagját megilletnék. Ferdinánd király ekkor hívta össze a koronatanácsot, amelyre meghívást kaptak az ellenzéki pártok vezérei, köztük Maniu, Iorga, Avarescu, Michalache és Vajda- Voevod volt miniszterelnök is. Stere Constantin, mint a román közjog egyik legala­posabb ismerője külön kihallgatáson jelent meg a király előtt. A koronatanács úgy döntött, hogy tudomásul veszik Károly lemondását és Mihály főherceget trónörökössé proklamálják. Ebből a célból január negyedikére összehívták a nemzeti képviseletet. ! jSB s*sr­i Hupp Párt nini liiyiéig «r Melegen ünnepelték Ugrón Istvánt, a párt elnökét.­­■ Eszmékért és fogókért küzdünk. (Cluj—Kolozsvár. A Szamos er, tud.) Újév­­ napjának délelőttjén díszgyülés zajlott le a Magyar Párt kolozsvári központjában. Az ös­­­szejövetelen részt vettek a vidéki tagozatok és magyar kulturális intézmények delegátusai is. A gyűlés egyetlen pontja Ugron István ünneplése volt. A jelen lévők meleg és szívé­lyes üdvözlésben részesítették a párt elnökét, akinek személyében a hosszas nehézség és munka árán megalkotott magyar egység szim­­bolizálódik. A pártvezetőség megbízásából dr. Paál Árpád üdvözölte Ugrón Istvánt. Hosszú beszéd­ben aposztrofálta Ugrón személyét, akinek az erdélyi magyarság nem csak a külső, hanem a lelki egység megteremtését is köszönheti. — Az erdélyi magyarság — mondotta Paál Árpád — elszakadhatott a magyarság törzsétől, de nem szakadhat el attól az ezeréves tradíciótól, amely fentmaradását, nyelvi és kulturális egységét biztosíthatja. Ugrón István meghatva mondott köszöne­tet az üdvözlésért, majd hosszasan foglalkozott azokkal az eredményekkel, amelyeket a párt­nak a brassói nagy­gyűlés óta sikerült elérnie. Ennek a sikernek titka abban van, hogy sike­rült a párt egységét megteremteni és ezzel politikai súlyt adni a Magyar Pártnak, így érthető az is, hogy amíg nemrégen Tatarescu miniszter még a tárgyalási kísérleteket is vis­­­szautasította, ma már a román pártok, köztük a liberális párt is forszírozza a megbékülést és együtműködést. A liberális párttal folytatott tárgyalásokról szintén említést tett, de az érdemleges nyilatk­o­­zatot m­ég nem tartotta időszerűnek, miután — mint mondotta — ezek a tárgyalások még nem fejeződtek be. Rövidesen meglesz azonban az elhalasztott nagygyűlés, amelyen ismertetni fog­ják a többi pártokkal folytatott tárgyalások ér­demleges anyagát is. — Ebben a pillanatban — fejezte be nagy figyelem­mel hallgatott előadását Ugron István — nem lehet más feladat, mint a legteljesebb összetartás, fe­gyelem és tömörülés. Mi eszmé­kért és fogakért küzdünk, etről az útról és ettől a céltól semmi­féle eszközzel sem leh­et ben­nünket eltántorítani. Él­jen a Magyar Párt! A jelenlévők percekig tartó ovációban ré­szesítették a párt közszeretetben álló elnökét.

Next