Szabadsajtó, 1936. július-szeptember (68. évfolyam, 148-225. szám)

1936-08-01 / 175. szám

IT SATU-MARE, 64. (175) szám. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR SZOMBAT, 1936. VIIL 1. Import-kultúra Irta: Hegedűs Nándor A Hacsek és Sajó vendégszereplés után nálunk is időszerű ez a pompás cikk, amelyet Hegedűs Nándor volt enagyfé­rpárti képviselő, az ismert és kitűnő közíró írt. Miután jót nevettünk „a tömeghatás erejénél lógva“ Hacsek és Sajó arak selejtes tréfáin, fanyar kedvtelenség ize kavargott bennünk. Ez volna a ma­gyar kultúra, amit végre országhatárokon át megkap­tunk? Természetesen nem akarjuk sérteni „Hacsek és Sajó“ urakat, bár bánt egy kissé, hogy szinte szándé­kosan válogatták ki azokat a darabjaikat és smoncái­­kat, amelyekben a jóizlést trágársággal kacérkodó út­­széli humor váltotta fel. Nem tagadjuk, hogy ennek is megvan a maga létjogosultsága és például Budapesten beletartozik a nagyvárosi szellemi világba, mert ha valaki kiélvezte a Nemzeti Színházat, Vígszínházát és egy este elmegy Hacsek és Sajó kabaréjába, mondta­­lanul elmulat pár órát és igazán nem bánja meg. Ahol módom van megnézni a „Néma leventét“, vagy meg­hallgatni Németh Máriát, ott miért ne válthatnék, ha kedvem szottyan, egy jegyet ..Hacsek és Se jóhoz“ is... ? De az sehogy sincs ínyünkre, hogy nekünk a ma­gyar színpadi termelésből közvetlenül semmi egyéb ne jusson, mint ők és a magyar irodalmat élőszóval senki más ne reprezentálhassa, mint „Hacsek és Sajó“. Ha elgondoljuk, hogy a télen Babits Mihály ezer örömmel jött volna Târgu-Mures-re és nem állott módjában ez a látogatás, ellenben Hacsek és Sajó ellen ugyanazok­nak, akiktől Babits Mihály előadása függött, semmi kifogásuk sem volt (igen helyesen), akkor egészen más gondolatokat ébreszt fel bennünk az a kultúr­ésé­re, amit ez a nyári vendégszereplés reprezentál. „Hacsek és Sajó“ urakat legfeljebb azért rójjuk meg, hogy ennyire alpárinak minősítenek bennünket, hogy termelésük pelyváját dobták elénk. Nem tudjuk, ki dönt afelett, hogy kik és mivel jöhetnek ide hozzánk a határon túlról, de „Hacsek és Sajó“ uraknak kacagó estje aktualitást adnak ismét arra, hogy ezt a kulturkuszáltságot rendezzük. Már a múlt hetekben sokat gondoltunk erre, amikor Buda­pesten remek előadásokat és­ vitákat provokált „Szellemi Együttműködés Bizottsága“, amely tudva­a levőleg a Népszövetség mél­yezete alatt töri a fejét rajta, miként lehetne a különféle nemzetek között a szellemi értékek és kultúrmozgalmak keringését ele­venebbé tenni és a béke eszméjének terjedését ezzel is szolgálni. Thomas Mann és Paul Valéry vezetésével hullámoztak ezek a viták és ebben a magyar irodalmi és tudományos élet vezetői éppen olyan lelkesen vet­tek rész), mint ahogy az utódállamok fiai osztoztak a harmónia felé világító utak kifürkészésében és Vaca­­rescu Helen számára a konferenciák éppolyan tért nyitottak tapsra, mint bárki másnak. Éppen a hetekben tartottak kisebbségi ankétot Bu­dapesten a különböző államokban élő magyarság kultúrcseréje kérdésében. Itt is megállapították, mint ahogy azt a modern kisebbségi tudomány már régen leszögezte, hogy a művelődés és nemzeti kiélés nem lehet határokhoz kötve. Ha a nemzeti kultúra csak ál­lami hatalom birtokában volna elképzelhető, akkor a lengyel vagy cseh kultúrának régen ki kellett volna halnia, és Mistral sohasem írta volna meg a „Mireio“-t. Mindezek azonban tisztára elméletek, mindaddig, amíg sehol nem keresik konkrét eszközökkel, miként kellene a gyakorlatban lehetővé tenni, hogy ne csak a szabad szellemi érintkezés lehetőségeit, hanem első­­­­sorban az egy és ugyanazon nemzetek komoly iro­­­­dalma, színházi és művészi hullámzása jusson el oda,­­ ahol ennek a nemzetnek a fiai élnek. Mi több, keresni ■ kell az anyagi kölcsönös segítségnyújtás módozatait. ■ Programm­szerű nyílt és bátor felkarolását. * Ara: 2 Lel I Az a statisztika, amelyet a londoni Reuter Ügynökség tegnap tett közé a spanyol polgár­­háború állásáról, azt mutatja, hogy az utóbbi napokban a felkelők hódítottak teret. Amíg a legutóbbi jelentés azt mondotta, hogy a felke­lők mindössze kilenc tartományt tartanak meg­szállva, addig a tegnapi jelentés már úgy tudja, hogy amíg a kormány hús­z ideienc tartomány ura, addig a felkelők húsz tartományi Sevillai jelentés szerint Perer Harras tá­bornok, a katalán milícia vezére az Ebro völ­gyében súlyos vereséget szenvedett a felkelők­től. A vereség oka az volt, hogy a tábornok nem gondoskodott hadserege két szárnyának védelméről és azok egy szorosban húsz gép­fegyver pergőtüzébe kerültek. A felkelők sor­­tüze a szárnyakat megsemmisítette úgy, hogy Harras kénytelen volt visszavonulni. San Sebastian környékén viszont a felke­tartanak megszállva és birtokukban vannak az összes gyarmatok is. A felkelők tegnap huszadmagával elfogták Carasco tábornokot, San Sabestian volt kor­mányzóját és lelőtték a madridi kormány egyik repülőgépét, amelyről kiderült, hogy moszkvai gyártmány. Madridtól északra Mola tábornok megro­­hanásra készül. Malagáért elkeseredett harcok folynak, s ők szenvedtek nagy vereséget a kormánycsa­patoktól. Londoni jelentés szerint Anglia, Francia­­ország, Olaszország és Portugália a közeli na­pokban tárgyalásokra ülnek össze és együtte­sen fogják kérni, hogy a spanyol hadihajók hagyják el Tanger környékét. Római jelentés közli, hogy a spanyol vi­zekről érkezett olasz hadihajók több menekült magyar állampolgárt hoztak Spanyolországból. A spanyol dráma: San Sebastiannál a komán­y csapatok az Ebro völgyében a felkelők győztek Az ország nagy részében a kormány ura a helyzetnek Váltakozó győzelmek Az olaszok és németek hadirepülőgépekkel segítik a felkelőket A L‘ Intrensigeant jelentése szerint Te­­tuanba három motoros hajón tizenkilenc né­met gyártmányú Junker-gép és húsz Caproni­­gyártmányú olasz gép érkezett, azonkívül na­gyobb olasz és német lőszerszállítmány van útban az ellenforradalmárok felsegítésére. A párisi lap szerint Berlin és Róma ezzel válaszolnak a franciák által a népfronti kor­mánynak nyújtott segítségre. Ezek a jelek már önmagukban is bizonyít­ják, amit Franco tábornok egy nyilatkozatá­ban maga is igyekszik kihangsúlyozni: — A spanyol polgárháború túlnőtt a spa­nyol határokon — mondotta Franco — és ami körülöttünk folyik, az két világszemlélet há­borúskodása. Az egyikben a destrukció fogó­zott az anarchiával, a másikban a rend és a­­ szabadság vette fel a harcot. Jogot a nőknek! A francia kamara másodszor is megszavazta a nők szavazati jogát (Paris.) A fra­ncia kamarában tegnap az el­­­­szavazott javaslatból? A kamara ugyanis egy az el­lenzék javaslatot nyújtott be a nők szavazati jo­­g már elfogadta ezt a javaslatot, de a szenátus­sának elismeréséről. A kamara a javaslatot azon­­­ visszautasította. Politikai körökben nem hiszik, nal le is tárgyalta és 288 szavazattal egy ellene­ j hogy azóta a szenátus véleménye megváltozót­­ben elfogadta. > volna. ..y._ i . — | Kérdés azonban, hogy lesz-e törvény a meg- -------

Next