Szabadsajtó, 1936. július-szeptember (68. évfolyam, 148-225. szám)
1936-08-01 / 175. szám
IT SATU-MARE, 64. (175) szám. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: DÉNES SÁNDOR SZOMBAT, 1936. VIIL 1. Import-kultúra Irta: Hegedűs Nándor A Hacsek és Sajó vendégszereplés után nálunk is időszerű ez a pompás cikk, amelyet Hegedűs Nándor volt enagyférpárti képviselő, az ismert és kitűnő közíró írt. Miután jót nevettünk „a tömeghatás erejénél lógva“ Hacsek és Sajó arak selejtes tréfáin, fanyar kedvtelenség ize kavargott bennünk. Ez volna a magyar kultúra, amit végre országhatárokon át megkaptunk? Természetesen nem akarjuk sérteni „Hacsek és Sajó“ urakat, bár bánt egy kissé, hogy szinte szándékosan válogatták ki azokat a darabjaikat és smoncáikat, amelyekben a jóizlést trágársággal kacérkodó útszéli humor váltotta fel. Nem tagadjuk, hogy ennek is megvan a maga létjogosultsága és például Budapesten beletartozik a nagyvárosi szellemi világba, mert ha valaki kiélvezte a Nemzeti Színházat, Vígszínházát és egy este elmegy Hacsek és Sajó kabaréjába, mondtalanul elmulat pár órát és igazán nem bánja meg. Ahol módom van megnézni a „Néma leventét“, vagy meghallgatni Németh Máriát, ott miért ne válthatnék, ha kedvem szottyan, egy jegyet ..Hacsek és Se jóhoz“ is... ? De az sehogy sincs ínyünkre, hogy nekünk a magyar színpadi termelésből közvetlenül semmi egyéb ne jusson, mint ők és a magyar irodalmat élőszóval senki más ne reprezentálhassa, mint „Hacsek és Sajó“. Ha elgondoljuk, hogy a télen Babits Mihály ezer örömmel jött volna Târgu-Mures-re és nem állott módjában ez a látogatás, ellenben Hacsek és Sajó ellen ugyanazoknak, akiktől Babits Mihály előadása függött, semmi kifogásuk sem volt (igen helyesen), akkor egészen más gondolatokat ébreszt fel bennünk az a kultúrésére, amit ez a nyári vendégszereplés reprezentál. „Hacsek és Sajó“ urakat legfeljebb azért rójjuk meg, hogy ennyire alpárinak minősítenek bennünket, hogy termelésük pelyváját dobták elénk. Nem tudjuk, ki dönt afelett, hogy kik és mivel jöhetnek ide hozzánk a határon túlról, de „Hacsek és Sajó“ uraknak kacagó estje aktualitást adnak ismét arra, hogy ezt a kulturkuszáltságot rendezzük. Már a múlt hetekben sokat gondoltunk erre, amikor Budapesten remek előadásokat és vitákat provokált „Szellemi Együttműködés Bizottsága“, amely tudvaa levőleg a Népszövetség mélyezete alatt töri a fejét rajta, miként lehetne a különféle nemzetek között a szellemi értékek és kultúrmozgalmak keringését elevenebbé tenni és a béke eszméjének terjedését ezzel is szolgálni. Thomas Mann és Paul Valéry vezetésével hullámoztak ezek a viták és ebben a magyar irodalmi és tudományos élet vezetői éppen olyan lelkesen vettek rész), mint ahogy az utódállamok fiai osztoztak a harmónia felé világító utak kifürkészésében és Vacarescu Helen számára a konferenciák éppolyan tért nyitottak tapsra, mint bárki másnak. Éppen a hetekben tartottak kisebbségi ankétot Budapesten a különböző államokban élő magyarság kultúrcseréje kérdésében. Itt is megállapították, mint ahogy azt a modern kisebbségi tudomány már régen leszögezte, hogy a művelődés és nemzeti kiélés nem lehet határokhoz kötve. Ha a nemzeti kultúra csak állami hatalom birtokában volna elképzelhető, akkor a lengyel vagy cseh kultúrának régen ki kellett volna halnia, és Mistral sohasem írta volna meg a „Mireio“-t. Mindezek azonban tisztára elméletek, mindaddig, amíg sehol nem keresik konkrét eszközökkel, miként kellene a gyakorlatban lehetővé tenni, hogy ne csak a szabad szellemi érintkezés lehetőségeit, hanem elsősorban az egy és ugyanazon nemzetek komoly irodalma, színházi és művészi hullámzása jusson el oda, ahol ennek a nemzetnek a fiai élnek. Mi több, keresni ■ kell az anyagi kölcsönös segítségnyújtás módozatait. ■ Programmszerű nyílt és bátor felkarolását. * Ara: 2 Lel I Az a statisztika, amelyet a londoni Reuter Ügynökség tegnap tett közé a spanyol polgárháború állásáról, azt mutatja, hogy az utóbbi napokban a felkelők hódítottak teret. Amíg a legutóbbi jelentés azt mondotta, hogy a felkelők mindössze kilenc tartományt tartanak megszállva, addig a tegnapi jelentés már úgy tudja, hogy amíg a kormány húsz ideienc tartomány ura, addig a felkelők húsz tartományi Sevillai jelentés szerint Perer Harras tábornok, a katalán milícia vezére az Ebro völgyében súlyos vereséget szenvedett a felkelőktől. A vereség oka az volt, hogy a tábornok nem gondoskodott hadserege két szárnyának védelméről és azok egy szorosban húsz gépfegyver pergőtüzébe kerültek. A felkelők sortüze a szárnyakat megsemmisítette úgy, hogy Harras kénytelen volt visszavonulni. San Sebastian környékén viszont a felketartanak megszállva és birtokukban vannak az összes gyarmatok is. A felkelők tegnap huszadmagával elfogták Carasco tábornokot, San Sabestian volt kormányzóját és lelőtték a madridi kormány egyik repülőgépét, amelyről kiderült, hogy moszkvai gyártmány. Madridtól északra Mola tábornok megrohanásra készül. Malagáért elkeseredett harcok folynak, s ők szenvedtek nagy vereséget a kormánycsapatoktól. Londoni jelentés szerint Anglia, Franciaország, Olaszország és Portugália a közeli napokban tárgyalásokra ülnek össze és együttesen fogják kérni, hogy a spanyol hadihajók hagyják el Tanger környékét. Római jelentés közli, hogy a spanyol vizekről érkezett olasz hadihajók több menekült magyar állampolgárt hoztak Spanyolországból. A spanyol dráma: San Sebastiannál a komány csapatok az Ebro völgyében a felkelők győztek Az ország nagy részében a kormány ura a helyzetnek Váltakozó győzelmek Az olaszok és németek hadirepülőgépekkel segítik a felkelőket A L‘ Intrensigeant jelentése szerint Tetuanba három motoros hajón tizenkilenc német gyártmányú Junker-gép és húsz Capronigyártmányú olasz gép érkezett, azonkívül nagyobb olasz és német lőszerszállítmány van útban az ellenforradalmárok felsegítésére. A párisi lap szerint Berlin és Róma ezzel válaszolnak a franciák által a népfronti kormánynak nyújtott segítségre. Ezek a jelek már önmagukban is bizonyítják, amit Franco tábornok egy nyilatkozatában maga is igyekszik kihangsúlyozni: — A spanyol polgárháború túlnőtt a spanyol határokon — mondotta Franco — és ami körülöttünk folyik, az két világszemlélet háborúskodása. Az egyikben a destrukció fogózott az anarchiával, a másikban a rend és a szabadság vette fel a harcot. Jogot a nőknek! A francia kamara másodszor is megszavazta a nők szavazati jogát (Paris.) A francia kamarában tegnap az elszavazott javaslatból? A kamara ugyanis egy az ellenzék javaslatot nyújtott be a nők szavazati jog már elfogadta ezt a javaslatot, de a szenátussának elismeréséről. A kamara a javaslatot azon visszautasította. Politikai körökben nem hiszik, nal le is tárgyalta és 288 szavazattal egy ellene j hogy azóta a szenátus véleménye megváltozótben elfogadta. > volna. ..y._ i . — | Kérdés azonban, hogy lesz-e törvény a meg- -------