Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1853

I. iH'i n •• ___ P G 1 o § % o i külföldi gyakran megdalolt folyó partjain egy most már nyugalomra ment egyetemi tanár kérdő tőlem : birnak-e önök hona' kilűnöbb emberei önkészitette életrajzokkal? mire úgy felelek: életünk inkább tett lévén mint szemlélődés, úgy tudom, hogy olyan autobiographiákkal s önszemlékkel nem igen bírunk, mint önök. — A kérdés azonban gondolkodóvá tett, s gondolkodva azon eredményre jutottam, hogy gazdag élet későn fejlődő virágja minden monographia, s ki önön életét leírja, annak hosszú munka után nyu­galmas napokra szüksége vagyon, verőfényes biztos magasságra kell hogy emelkedett legyen, melyről a kitompult viharokra néz, melyen tapasztalásait, tévelygéseit, érzeteit s gondolatait elbeszéli.—Hall­gatva figyel szomszéd és rokon egy meglett korának előadására, melyet ünnepek alkalmával önépitette há­zának eresze alatt tart, s megtiszteltetteknek hiszük magunkat, ha jelesek megendik szivök életébe pil­lanthatnunk, ha ők azt, mi titkon vonult keresztül keblükön, őszinte szemle után tudatják velünk, mint­egy mondván s tanácsolván, ne tévelegjetek,hol mi tévelyegtünk, vállainkra állván jussatok tovább, mint nekünk juthatnunk meg volt engedve; láthatjátok a tért, melyet mi csak sejditettünk; megajándékozunk a legjobbal mit bírunk, megajándékozunk benső világunkkal, s ez nem kevésbé csudálatra­ méltó mint ama külső — minden fényével. Monographiát, életrajzt adtunk volna már most — életrajzát egy intézetnek, mely igen termékeny, de a Török által pusztává tett vidéken keletkezett, — vidéken, hol másfél száz évvel ez­előtt lakatlan vagy rit­kán lakott tereken a déli báb egyedül űzte játékait, s messzire terjedő mocsárak ritka vizi madaraknak tanyául szolgáltak. Mivel azonban a mostoha év­i építési szükségletek nem engedik még most se apostoli számmal lehetnünk, vázlatként csak egynéhány pontot kiemelünk azon ígérettel, hogy a terjedelmes mo­nographiát az epochalis évben adandjuk.­­ Báró Haruckern­é Gy. VI. Károly idejében 1720-tól kezdve hegyi lakosokat telepített Békés megyébe nagy kedvezmények mellett „et multi, quorum religio non satis tuta, conditio non satis incolumis esset in hoc sese asylum passim recipiebant.“ Nagyobbára prote­stánsok voltak, kik énekes könyvvel és a bibliával jöttek le a hegyekről. A nagyon népesekké lett helysé­gek nagy templomokat építettek s hatalmas orgonákkal ellátták Schleiermacher elvét követve, mely a Protestantismusé is, és azt tartja, hogy az ur ismerete vezet az egyházhoz, csak­hamar iskolákat neveze­tesen számos népiskolákat alapítottak—hiszen a tanoda a leendő egyház vagy is a fiatal egyház a tanoda. Az ép élet Organismus lévén s fejlődve fejlődni szeretvén, meg nem elégedett a már megnyerttel. Békés lakosai nem tették tétlenül kezeiket keresztbe, hanem tudományos iskolának teremtéséhez fogtak, mellynek helyéül s ápolóul Mező-Berény tűzetett ki. Tudományos intézetek mint olyanok, mind a mellett hogy engedelmességben szolgálnak a mívelt­­ségnek, s a vallás szentségét a fenálló törvények és a felsőbb hatóságok iránti engedelmességet hirdetve hirdetik, még­se lépnek más mint a jónak szolgálatába; oly természetűek, hogy életükre gyöngédséget, ápolást, kedvezményeket szükségesnek, ridegségben elsatnyulnak. Szarvas szép kedvezményeket nyújtott !*

Next