Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1861

I. Közlemények meglátogatott tanítóképezdékről. Rendkívüli tanártársunk Benka Gyula, külföldön híven szemmel tartva a felada­tot, melyet neki a hozzá kimenesztett meghívólevél még taval nyáron kijelölt, a tő­le nem­sokára itt elfoglalandó oktatói s nevelői hatástérre nemcsak akadémiák termeiben, hanem semináriumok és gymnásiumok szervezetének és működésének autoptikus tanulmány­zá­sával is tesz előkészületeket. Fölkértem őt minap, kedvezzen nekem és tanártársamnak azzal, hogy levelileg közlendi velünk előbb a semináriumokban, majd a gymnásiumokban gyűjtött tapasztalatait. Im­hol az elsőbbekről szóló közlemény az alább olvasható levélben, melyet e tanodai tudósítvány élén közzétenni azon meggyőződésben tartom jónak, misze­rint e levél tartalma nemcsak azoknak kedves, kikhez íratott, hanem nagy érdekkel fog szólani a nevelés vagy minden esetre e tanoda barátainak tágabb köréhez is. És a tarta­lom ily közhasznúságára vetett tekintetnél fogva merek, — ámbár a férfi, ki a hazai fel­sőbb tanpályát már évek előtt végezte, majd huzamos­ ideig méltánylás közt nevelőskö­­dött, és tavai ilyenkor —■ a békési esperességtől cunctis suffragiis tanárrá választatott, szereti az ő szellemének messzebb célra igyekvését azon szerénységgel jelzeni, hogy neve alá folyvást oda írja a „tanuló“ címet,— merek, mondom, a közlés által sértett szerény­ség részéről bocsánatra számolni. Szarvason, jun. 11. 1862. T. I .Berlin, jun. 6. 1862. Tisztelt Igazgató Ur! A lelkesedést, mellyel legutóbbi levelemben az általam föl­keresett külföldi tanintézetekről általában szóltam, megkülönböztető figyelmére méltatta Igazgató Ur, midőn minap felszólított, hogy ez intézetekről tüzetesebb ismertetéssel szol­gáljak. Örömest engedek e felszólításnak, — mely rám nézve megtisztelő bizalom tanújele, — habár igen jól érzem, miszerint több szakavatottságra kellene fektetnem e téren gyűj­tött tapasztalatimat, hogy ezek inkább egyetemes mint egyéni érdekűek lehessenek. — Tudom, hogy a nevelés terén a puszta elmélet mily kevés, — a helyes elmélettel párosí­tott gyakorlat mily roppant jelentőséggel bir, — s ha tapasztalatgyűjtésem a gyakorlat emberei előtt hiányosnak látszanék, mentsen ki azon körülmény, hogy eddig leginkább a nevelés elméletével foglalkoztam, mert meggyőződésem, hogy e téren is csak az elmélet lehet célszerű gyakorlatnak helyes alapja.1 *

Next