Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1861
I. Közlemények meglátogatott tanítóképezdékről. Rendkívüli tanártársunk Benka Gyula, külföldön híven szemmel tartva a feladatot, melyet neki a hozzá kimenesztett meghívólevél még taval nyáron kijelölt, a tőle nemsokára itt elfoglalandó oktatói s nevelői hatástérre nemcsak akadémiák termeiben, hanem semináriumok és gymnásiumok szervezetének és működésének autoptikus tanulmányzásával is tesz előkészületeket. Fölkértem őt minap, kedvezzen nekem és tanártársamnak azzal, hogy levelileg közlendi velünk előbb a semináriumokban, majd a gymnásiumokban gyűjtött tapasztalatait. Imhol az elsőbbekről szóló közlemény az alább olvasható levélben, melyet e tanodai tudósítvány élén közzétenni azon meggyőződésben tartom jónak, miszerint e levél tartalma nemcsak azoknak kedves, kikhez íratott, hanem nagy érdekkel fog szólani a nevelés vagy minden esetre e tanoda barátainak tágabb köréhez is. És a tartalom ily közhasznúságára vetett tekintetnél fogva merek, — ámbár a férfi, ki a hazai felsőbb tanpályát már évek előtt végezte, majd huzamos ideig méltánylás közt nevelősködött, és tavai ilyenkor —■ a békési esperességtől cunctis suffragiis tanárrá választatott, szereti az ő szellemének messzebb célra igyekvését azon szerénységgel jelzeni, hogy neve alá folyvást oda írja a „tanuló“ címet,— merek, mondom, a közlés által sértett szerénység részéről bocsánatra számolni. Szarvason, jun. 11. 1862. T. I .Berlin, jun. 6. 1862. Tisztelt Igazgató Ur! A lelkesedést, mellyel legutóbbi levelemben az általam fölkeresett külföldi tanintézetekről általában szóltam, megkülönböztető figyelmére méltatta Igazgató Ur, midőn minap felszólított, hogy ez intézetekről tüzetesebb ismertetéssel szolgáljak. Örömest engedek e felszólításnak, — mely rám nézve megtisztelő bizalom tanújele, — habár igen jól érzem, miszerint több szakavatottságra kellene fektetnem e téren gyűjtött tapasztalatimat, hogy ezek inkább egyetemes mint egyéni érdekűek lehessenek. — Tudom, hogy a nevelés terén a puszta elmélet mily kevés, — a helyes elmélettel párosított gyakorlat mily roppant jelentőséggel bir, — s ha tapasztalatgyűjtésem a gyakorlat emberei előtt hiányosnak látszanék, mentsen ki azon körülmény, hogy eddig leginkább a nevelés elméletével foglalkoztam, mert meggyőződésem, hogy e téren is csak az elmélet lehet célszerű gyakorlatnak helyes alapja.1 *