Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1867
érteni : a békési egyházmegye esperese, ez intézet több mint 11 éven általi tanácselnöke, a szarvasi egyház szeretett lelkésze Haviár Dánielnek. Az ő keblében ez intézetről egy kép élt, melyet ha csak halvány színekkel sikerül is kifestenem, kell hogy ennek barátját lelkesülésre buzdítsa, s ha volna ellene, azt elhallgattassa; mert a nagyszerű, ez időszerinti kivitellenségében is, benyomást gyakorol minden érző szívre. Aki Isten segedelme mellett önerejével lett azzá, a minek tiszteltük, lehetlen, hogy tanulságos például ne szolgáljon az életküzdelmeivel még ismeretlen, de minden nemesre fogékony ifjú lelkének. A lelki fölény termékenyítő áldássá, a működés tartalmi s alaki tökélye példánnyá magasul, az öntudatosság függetlenséget nemz azokban, kik a nemes irányt felfogni s méltányolni képesek, mert, az önérdek e korszakában, az önmagát szeretetben föláldozó jellem eszményétől áthatottan saját életüknek is magasztosabb célt tűznek. Ily szempontból kívánom fölmutatni a férfiút, kinek halála minden jóktól fájlaltatik, de életének legdicsőbb emléke épen az újjáteremteni segített szarvasi főiskola. Ne szóljon azonban más mint a sokat mondó élet. Haviár Dániel született Nógrád megye Losonc-Tugár városában 1816. okt. 27-én. Atyja szegény iparos volt; maga is folytonos nélkülözéssel és szegénységgel küzdve, fiának nem nyújthatott semmi más segélyt, minthogy közölte vele az Istenben vetett bizalmat és munkásságot, melyek a boldogultalak mindvégig szép vonásai maradnak. Az elemi és legalsó gymnasiumi osztályokat Losoncon látogató az általa sokszor kegyelettel felemlegetett Korcsok Vilmos vezetése alatt. E lelkes nevelő fölismerte nemcsak az észtehetséget, de a szorgalomban kitűnő határozott akaratot is , s azért a losonci tanfolyam végeztével beállott válságban, a derék ifjút a tudományos pályának megmenteni volt leghőbb igyekezete. Egy időre azonban az apai aggodalmasság és jog győzött a gyermek hivatásérzete és Korcsek tanácsa felett. Az apa szabóságra kárhoztató jeles fiát, csakhamar azonban a kerengő gyermek s a sürgető tanítónak egyesített küzdelme a tanulói pályát újból megnyitó. A korához képest érett ifjú minden anyagi segély nélkül, nevelőjének egy ajánló levele kíséretében elindult Rozsnyóra, hogy az akkor híres Farkas András tanár alatt folytassa tanulmányait. Tudta hogy reá sok nélkülözés vár, de e tudattól nem engedte magasra törő szellemét nyűgözni. Itt ízlelte meg a hellén és római classicusokat, kiknek humanistikus befolyása alatt mindenekfelett emberré kelle lennie. Itró azonban nem tanult meddőn az iskolának, hanem a jelenkori életnek is, s ehez a német nyelv ismeretét szükségkép elsajátítandónak érezte. Lőcsére ment ez érdekből, hol is egy évi tartózkodás alatt célt érvén, a szegény ifjak már akkor is jótékony menhelyére, Selmecre igyekezett. Kiérdemelve tanárainak osztatlan becsülését, magántanítgatás által némileg kedvezőbb helyzetet teremtett magának, s midőn a Róth-Teleki ösztöndíjt elnyerő, a két philosophiai tanév befejeztével, elhatározta Pozsonyba menni s itt magát a theologiai szakban kiművelni. Pozsonnyal befejezd, honunk határain belől, az iskolai életet, de ki nem elégitheté vágyait az, mit a hazai tanintézetek nyújtottak; feljebb vágyott és kikivánkozott a reformatió bölcsőjéhez. Ez útjára a terbelédi Benicky családnál egy évig töltött nevelősködése, ösztöndíjak és némi magánsegedelmeztetés szerezték meg az eszközöket, s hogy nehezen gyűjtött filléreit megkímélje, Bécsen, Cseh- és Szászországokon keresztül gyalog vándorolt Németországba. Itt 1838-ban Jéna, 1839-ben Halle volt tanulásának színhelye. Hol nemcsak a tisztán theologiai tudományoknak volt Hases Baumgarten-Crusius, Wegscheider és Tholuck alatt hallgatója, de a philologiai tanulmányoknak is nekifeküdt Eichstädt vezetése alatt.