Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1868
4 achte Patrioten, im Jahre 1807. von Jahr 1722. bis 1790.( melynek azonban — fájdalom — csak cime maradt fen műveinek lajstromában; de a mű maga elveszett). Pedig a cim után ítélve e mű rendkívüli érdekkel birna Szarvasnak nemcsak gazdászati, hanem minden belviszonyaira nézve is. Azonban bármily kevés adat áll is rendelkezésemre, s bármily csekély fényt deríthetnek is azok a nép társadalmi, erkölcsi és értelmi állapotára, mi nézetem szerint minden történelemnél a leglényegesebb lenne : megkísértem mégis összeállítani azt, amit a régi Szarvasra vonatkozólag lelkiismeretes utánnézés folytán sikerült összegyüjtenem. Állításaimat, gyantásaimat és az említett írókétól eltérő nézeteimet, igyekezni fogok, teremhez mért rövidséggel, hiteles adatokkal támogatni. Szarvas neve egykorú a magyarok honfoglalásával. Hogy mint helység vagy erősség mikor és ki által lett megalapítva, s minő volt első lakossága, azt az eddig napfényre hozott adatok hiányossága miatt még mindig beláthatatlan homály fedi. Arra nézve, hogy a mai Szarvas helyén, mely legvalószinűebben az e vidéken tartózkodni szokott szarvasoktól vette nevét), a honfoglalástól egész az újabb korig létezett egy halom, mely Szarvas-halomnak neveztetett, elég biztos adataink vannak. Először is Béla király névtelen jegyzőjénél fordul elő az, hogy „midőn Árpád Mén-Marót bihari fejedelem ellen Öcsöd és Velek vezérlete alatt sereget küldött, a székelyek hozzájok csatlakoztak s a Körös vizét a szarvasi halomnál úsztatták át(3). Annak azonban hogy volt-e ott falu, nyoma sincs történelmi emlékeinkben; s csakis valószínűség szerint tapogatózom midőn állítom, hogy Szarvas — ha ugyan létezett — 1241-ben a tatárok irtózatos pusztításainak lett áldozatává, és hogy IV. Béla király hazajövetele után csak a kunok idetelepítése által nyert ismét némi jelentőséget. Hogy e vidéken hajdan kúnok laktak, az kétséget nem szenved. Az 1279-ki országgyűlés a Duna és Tisza vidékét, a Körös partjait, a Maros és Temes közti földet a kunoknak rendeli lakásul. Kún László királyunk, kiről tudva van, hogy a pogány kunok sátoraiban mennyire merült a bűnös élvezetek fertőjébe, egy ideig a szarvasi halmon tartózkodott, s onnét adta ki némely rendeleteit), mely körülményből meglehetős biztossággal következtetjük, hogy e hely fekvésénél fogi) Nem lehet eléggé sajnálni, hogy Tessediknek 135-re menő kisebb-nagyobb, részint nyomtatásban megjelent, részint kéziratban maradt műveiből a szarvasi főiskolai könyvtár éppen semmit sem örökölt. Nagy hálára kötelezné a főiskolát, ki a sokat dolgozott Megboldogultnak netán meglevő bármely kéziratát beküldeni szíveskednék. ") Nemcsak a hagyomány, hanem újabb bizonyságok szerint is sok szarvas tartózkodott itt a Körös mentében. Kugyela János az uj Szarvasnak első bírája (1723-ban) maga beszélte Markovics Mátyás lelkésznek, hogy az ő fiatal korában egész csapatok ügettek el néha a vár alatt. 3) Béla király névtelen jegyzője, ford. Szabó Károly 74. 1. A nevezett halom többé nem létezik, mit Szabó a jegyzetben hibásan állít. Széthordatott az még a város újabb rendezése előtt. De hogy létezett, s a mostani nagy utca helyén feküdt körülbelül a gr. Mitrovszky-féle kastély táján, arról öregebbjeinek még tanúskodhatnak. — Jászay Pál úgy látszik a „Mons Cervinust“ Cserhalomnak fordítja; a „Magyar nemzet napjai“ 216-ik lapján így ír: „elől menvén Ménmarót ellen kezdtek lovagolni, a Körös folyót Cserhalomál átúszták.“ Tudtommal a Körös mellett Cserhalom nincs. A kúnok megveretéséről híressé lett s Vörösmarty által megénekelt „diadalnak büszke tetője“ Doboka vármegyében a Szamosba szakadó Sajó mellett volt, hol most Kerlés (Kyrileis, oláhul Tyirales vagy Tykralis) nevű falu fekszik. * Ilyenek az 1284. okt. 16. és 1285. dec. 14-én kelt rendeletek. Lásd Ráth Károly: A magyar királyok és erdélyi fejedelmek hadjárati, utazási és tartózkodási helyei. I. k. 29. 1.