Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1881
Nevelni csak az képes, ki az önnevelés munkájában nem lankad, nem csügged s nem alkudozik. De hogy az ifjú önmagának nevelője lehessen, arra sokoldalú képzettség, az érzületnek nem csekély fejlettsége s személyiségünk szabályozására irányuló gyakorlott akarati erő szükségesek. Mindezen szellemi előnyök és szerzett erények pedig lelkes és alapos munka mellett is sok időt, éveket feltételeznek, s azért az életpálya választása jó ha a leendő tanítónál is későre halasztatik, legalább is akkorra, midőn az elégséges bizonyítványa alapján jogot nyerne a VI. osztályból a VII-be föllépni, így a Tatay Petz-féle tanítási tervezet alapján a gymnasium VII. osztályába föllépni jogosultak s önkényt a tanítói pályára térők kielégítő bizonyítvány föltétele mellett vétettek föl a szarvasi tanítóképzőbe eleinte s itt a latin és görög nyelv tanulása alól fölmentetvén, de a többi gymnasialis tantárgyakat a gymnasiumbeli ifjakkal megfelelő osztályaikban együtt tanulván, heti 10—12 tanórán át e vidék élő nyelveiben (tehát az eddig folytonosan űzött s kellőleg tudott magyar mellett a tótban s németben) a zenében, éneklésben, neveléstanban, tanítástanban, módszertanban, iskolaismében különleg taníttattak, úgy, hogy mire volt osztálytársaikkal a VIII-kat végezték, s a neveléstaniakban kellőleg tájékozva lévén elméleti ismereteiket még egy évi iskolai gyakorlattal megerősítők, kor, képzettség és jellem tekintetében hasznavehető tanítókká beváltak. Ezen a gymnasium fölé helyezett harmadik tanfolyam azonban, melynek tehát feladatát a már előbb szerzett elméleti tájékozottság alapján nyugvó gyakorlati ügyesítés képezte volna, mindjárt a képző intézet működésének első éveiben alig mutatkozott kivihetőnek, mert részint úgy tűnt fel a növendékek előtt, kik a gymnasiumbeliekkel ugyanazon vezetés és fegyelem alatt állottak, mint a gymnasiumhoz csatolt IX. osztály, mely méltatlanul megnehezíti kiadásokban és időbeli áldozatban a tanítóságra készülők életsorsát, részint az esperesség területén levő népiskol