Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1886
P. Ovidius Naso élete és munkái. (Főtekintettel Metamorphosisaira.) Rómának eme nagy lyrikusa, ki verselési könnyedsége, gazdag képzelme, s kiváló produktivitása tekintetében a »legnagyobb melléknevet is méltán megérdemli, Sulmóban, a pelignek földén született 4-8 Kr. sz. e. Születése tehát éppen azon mozgalmas időkre esik, melyek Caesar halálát követték, melyekben azonban Ovidius családja, habár egyike volt Róma legősibb, legnemesibb lovagcsaládainak, részt nem vett. Költőnk atyja nagyon gyakorlati érzékű ember volt, s mint ilyen kiváló gondot fordított fiai nevelésére. Publiuson kívül ugyanis még egy fia volt, ki éppen egy évvel volt idősebb öcscsénél, ki azonban korán temeté el atyjának benne vetett, sokat igérő reményeit, amennyiben már húsz éves korában elhalt. Mindkettőjüket kora gyermekségükben vitte atyjuk Rómába, hogy ott a jog- és államtudományban, s a szónoklatban nyervén kiképeztetést, megállhassák és pedig becsülettel megállhassák helyüket egykor a fényes jövővel kecsegtető államszolgálat terén. Egyiküket, az idősebbet, a szónoklat felé, az ifjabbat pedig határozottan a költészet felé vonzották hajlamai, amiről költőnk maga is megemlékszik Trist. IV. 10. 15. o. Korán küldött gondos apánk leképezés végett A városba híres mesterekhez. Szónok lenni bátyám mindjárt forró vágytól égett, A fórumra szinte rátermett ez. Ámde nékem gyermekkortól ég titka volt vágyam.