Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1924

tett olaszországi tanulmányi útja következtében. A rendes iskolai munkán kívül nagy tevékenységet fejtett ki a tanári kar a rendkí­vüli tantárgyak tanításával és a különböző ifjúsági körök vezetésé­vel; itt úgyszólván minden tanerőnek ideje és szolgálata igény­be volt véve. Növelte több tanár munkáját, hogy akár nemes am­bíciótól sarkalva, akár anyagi helyzetük miatt kényszerítve az isko­lán kívül is munkásságot fejtettek ki magánzórák adásával, más intézeteknél órák vállalásával, egyházi tisztségek viselésével, haza­fias s kulturális ünnepélyeken való közreműködéssel s egyéb tár­sadalmi érdekek szolgálatában. Tanulmányi állapot. A VKM. 65903/1924-V. sz. rendelete uj korszakot nyitott a magyar középiskolák történetében. Intézetünk megmaradt humanisztikus gimnáziumnak, a kultuszkormány ez irányú döntésére befolyt iskolánknak több mint százéves tradiciós múltja s egyházi főhatóságunknak kifejezett kívánsága. Az uj tan­terv keresztülvitele, mivel csak az I. s részben az V. osztályban volt kötelező, nem járt nagyobb nehézségekkel Evvel kapcsolat­ban felemlitésre méltó még azon uyitás, hogy az egyetemes fel­ügyelő urnak a minisztérium által is jóváhagyott rendelkezése ér­telmében a német nyelvet már az I. osztályban is tanítottuk heti 1 órában. Mindez eddig nem szolgált komoly akadályul a tantes­tület azon kötelességszerű buzgó igyekezetének, hogy tanítási s nevelési munkája minél gyümölcsözőbb legyen. S mégis a tanulá­si sikerről szólva csak nagyon csekély haladás észlelhető. A tanári karnak állandóan sok külső és belső közreható ok ellen kell küzdenie, amelyek az utolsó évtizedben halmozódtak össze s ha ezen kártékony befolyások közül egyik-másik meg is szűnik, helyébe lép, sajnos egy másik, új. Hivatásunk parancsszava az, hogy az ifjúságot lassan kit visszavezessük a maga érzelmi világá­hoz, amelyből a világháború és következményei teljesen kizökken­tették, s hogy kötelességtudó, munkabíró, erős jövő nemzedéket neveljünk. Nagyon nehéz az első feladat s sikeres megoldása nem is következhetik be rövid időn belül. Ma, mikor a meggaz­dagodás, a jólét a vágyak tárgya, amikor sokan meg nem érde­melten minden földi jóban duskálkodnak, mások szorgalmuk ellené­re gondokkal küzdenek, amikor a gyermekeket úgy kezelik, mint felnőtteket, amikor túl korán kereseti pályára kényszerítik őket: ma már igen sok gyermek nem élheti át úgy életkorát, mint hajdanra. Korán elveszti lelki egyensúlyát s kivész lényéből az idealizmus­nak a csirája is. Hosszú idő fog lefolyni még, meg kell változnia előbb a korszellemnek, míg a gyermek a maga, neki megfelelő, ártatlan érzelemvilágában lesz nevelhető. — A kötelességérzet

Next