Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1935

I. 70 ÉV. 1936. június hó 12-én töltötte be főpásztorunk, dr. Raffay Sándor a bányai ág. hitv. evang. egyházkerület érdemekben gazdag Püspöke életének hetvenedik esztendejét. Amikor így — a múlandóság számára is — megteremtett emberi életnek folyásában egy-egy határkőnél megállunk, minél előbbre men­tünk, annál többet tekintünk vissza. Az elmúlt idők, átélt évek — lepergett eseményei — nehéz, küzdelmes, de kedves és boldog napjai is — csodálatosképen — egy nagy tanulsággá fonódnak össze s így engednek előretekinteni és a jövőbe nézni bennünket. A 70. esztendős határkő, amely már az emberi élet átla­gos határát messze túlhaladja, csak a Mindenható végtelen kegyelmének gazdag ajándéka, de ezen belül értékes, ered­ményes és gazdag munkásságra való hivatkozhatás, csak a kiválasztottaknak adatik meg. Dr. Raffay Sándor Püspök az Úr kegyelmének kiválasz­tottja, az emberi testben megformálódott istenes lélek, aki az Úr hívó szavától szólíltatva állott be munkásnak arra a terü­letre, melyen a sátánnal kemény harcot kell megvívni s megterem­teni az Isten képére teremtett emberek között Istennek országát, m­ilyen tanulságokká fonódott múlttal tekint a jövő felé. Dr. Raffay Sándor Püspök e harcot évtizedek óta erős kézzel, bátor lélekkel diadalmasan vívta és vívja meg, akár akkor, amikor intő szava a viharban dübörgött s prédikálta az örök Istennek létezését, a jóknak megjutalmazását és a gonoszok­nak megbüntetését, akár akkor, amikor szélcsendes hullámokon vezette egyháza hajóját s hirdette az Úrnak megbocsátó ke­gyelmét a hívők és megtérők számára. Határokon innen és határokon túl végzett széleskörű egyházias és hazafias vonat­kozású munkájával neve fogalommá vált mindenki előtt. Való­ban igaz püspöktársának az a megállapítása, hogy „az a csoda, amikor Raffay Sándor nem dolgozik“. 1

Next