Tessedik Sámuel középfokú gazdasági tanintézet, Szarvas, 1935
Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen . . . I. Az elővetemény és a trágyázás szerepe az alföldi javított szikes talajok vízgazdálkodásában. A mezőgazdasági termelésnek régen ismert törvénye, hogy növényeink termésének nagyságát mindig a minimumba jutó termelési tényező (pl. növényi táplálék, víz, levegő, meleg, világosság stb.) szabályozza. Amilyen régi és fontos ez a megállapítás, oly kevéssé látjuk a gyakorlati életben ezeknek a törvényszerűségeknek a lehető legtökéletesebb kihasználását. A minimumtörvény a gyakorlatban talán a talajerő fenntartása tekintetében a legjobban kimerített. A többi hasonlóan fontos tényezőnél azonban eléggé elhanyagolt maradt, sokszor azzal az indokolással, hogy a hiány pótlása, a hátrány kiküszöbölése a gazda részéről úgy is lehetetlenségekbe ütközik. Hazánk száraz természetű vidékein a termések nagyságát legtöbb esetben a rendelkezésre álló víz mennyisége, mint a legtöbbször minimumba kerülő termelési tényező szabályozza. Ennek a tételnek az igazságát siratja ma is, a két legutolsó, kegyetlenül száraz esztendő pusztítása után a magyar róna gazdatársadalma. Ezeknek az éveknek szomorú tapasztalatai eredményezték, hogy ma mind többet hallunk az öntözésről, mint az alföldi gyakori vízhiányt, mostoha csapadékeloszlást enyhítő egyetlen, biztos lehetőségről. A ma már divatossá váló jelszó nyomán sok helyen életre kelő öntözéses gazdálkodás kétségtelenül mérhetetlen értékeket menthet meg a pusztulástól. Föltehető azonban rögtön az a kérdés is, hogy Alföldünkön, ahol legfájóbb a vízhiány, vájjon milyen nagy terület öntözhető ma még kisebb tőkebefektetésekkel ? Ha elővesszük hazánk térképét, láthat -1.