Református Kún-Kollégium, Szászváros, 1890
A Gymnasium. I. Igazgató tanár tanévet megnyitó beszéde. Mélyen tisztelt Közönség! Kedves Ifjak! A véges emberi elme képtelen lévén kezdet és vég nélkül képzelni a dolgokat, a természet szabályszerű jelenségei és saját foglalkozása szerint szakaszokra osztotta be az idő végtelen folyamatát, s e szakaszokhoz mesgyét állítva: év, nap és óra nevekkel jelölte meg azokat. Valósággal pedig az idő egy végtelen folyam, mely egyenletesen, lassú méltósággal hömpölygeti árjait, az enyészet romjain uj életet keltve mindenütt, majd meg újból megsemmisítve azt, hogy uj szervezetnek válhassék csirájává, építve és rombolva szünet nélkül, folytonos kezdetet és folytonos véget egyesítve magában. A végtelenből jövő és a végtelenbe haladó időnek egy ilyen képzelt határpontján állunk e pilanatban, K. Ifj., midőn a nyár pihenő napjai után testben, lélekben fölfrissülve ez intézet falai között újból megjelentetek: újult erővel folytatni a félbehagyott munkát, a tudomány éltető táplálékával gazdagítani fogékony ifjú lelkeiteket.