Református Kún-Kollégium, Szászváros, 1895

A­ Gimnázium. I. Ünnepi beszéd. (Elraondoltott az 1896. május 9-ikén tartott kollégiumi millennáris ünnepélyen). Mélyen Tisztelt Közönség! Kedves Ifjúság! »Hullatja levelét az idő vén fája, Terítve hatalmas rétegben alája...« Az idők vén fájának egy hatalmas, terebélyes hajtása e magyar haza is ,ugy, a mint azt ezer évvel ezelőtt nagy és dicső őseink külömböző idegen népektől elfoglalták, s azt utódaik számára nyugalmas, békés otthonul megala­pították. És e haza áll épen és sértetlenül a századok viharai után is hajdani dicsőségének fényében úgy, a mint a honszerző ősök azt ezer évvel ezelőtt megalapították. Lombkoszorúzott bércei, melyeknek aljában a honszerző ősök egykor megpihentek, magasan emelkednek ma is a kékellő ég felé, aranykalászt ringató rónái, melyek fölött a honszerző ősök egykor örömtől sugárzó arccal tekintenek a végtelenbe, ma is bőséges áldással jutalmazzák a munkában fáradozó kezet, s a négy folyam és a hármas bérc honában bájos magyar szó hangzik ma is Kárpátoktól Adriáig úgy, a­mint az 1000 évvel ezelőtt megcsendült a Kárpátok !.

Next