Református Kún-Kollégium, Szászváros, 1903
4 is huszonkét könyvből állt. Az utóbbiak azonban elvesztek. A fennmaradt 124 levelet Seneca éltes korában irta, olyan időben, amikor a közügyektől teljesen visszavonult s idejét irodalmi munkásságnak szentelte. A szélső dátumok 62—64. K. u., kevéssel halála előtt. Az azonban nem valószínű, hogy a leveleket tényleg elküldötte volna Luciliusnak, mert ezek legnagyobb része nem tekinthető egyébnek, mint levél formájában írt erkölcsi elmélkedésnek. Hogy a leveleket mai alakjukban ki rendezte, ki állította egyes kötetekbe, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy S. valamennyit közzétételre szánta. Megjegyzendő, hogy a három első könyv egy bizonyos egészet képez, s ezt maga az író jelzi több helyen. Mind ugyanazon gondolatkörben mozog: buzdítás a filozófia tanulmányozására. A 3-ik könyv végén maga S. kijelenti, hogy műve véget ér. Hogy e 3 könyvet ő maga közzétételre szánta, kitűnik a 21. levélből, melyben az utódok előtt halhatatlansággal kecsegteti magát. Hasonló módon próbálták egyes tudósok a hátralévő 17 könyvet ilyen nagyobb csoportokba foglalni, de minden elfogadható belső, avagy külső érv nélkül. Lehet, hogy Seneca egyes nagyobb csoportokban írta leveleit, de ezekben e tekintetben semmi bizonyítékot nem találunk. Az időrend nagyjából meg van tartva, de egyes helyeken e tekintetben is apróbb következetlenségekkel találkozunk. Valószínű az is, hogy rendezés közben a valódi Luciliushoz irt levelek közé a filozófus egyéb iratai is kerültek, melyek levélalakban voltak ugyan írva, de különben önálló erkölcsi értekezések voltak. Ezek a gyűjtemény vége felé mindinkább növekednek. Néhány levél nincs is egész gondosan kidolgozva. Valószínű tehát, hogy az erkölcsi levelek mai alakjukban csak az iró halála után tétettek közzé. Senecának több levélgyűjteménye forgott közkézen az ókorban, de ezekről csak egyes irók följegyzéseiből van tudomásunk. Ellenben fennmaradt néhány levél, melyet a római bölcselő állítólag kortársához, Pál apostolhoz irt volna. Ezek az egész középkoron át megdöntetlen tekintélyben állottak s nem kevéssé hatottak Seneca népszerűségére, iratai fennmaradására. A Pál apostolhoz irt levelek azonban a tudomány világa mellett egyszerű, gyarló hamisítványoknak tűntek ki, melyeket a IV. században költött egy ismeretlen író, valószínűleg azzal a célzattal, hogy a nagy pogány filozófus keresztyénnek való feltüntetésével a keresztyénséget a tudósok körében is népszerűvé tegye.