Református Kún-Kollégium, Szászváros, 1906

A­ Gimnázium. I. Emlékezés a Rákóczi—Thököly korszakra. Irta és az 1906. október 29-ikén tartott Rákóczi—Thököly ünnepélyen felolvasta dr. Kristóf György tanár. Mélyen Tisztelt Közönség! Az egyes embernek valamint a nemzeteknek a célhoz való közeledésben, a hivatásszerű feladat betöltésében roppant erkölcsi erőt jelent a nyugalom, a megnyugvás érzete. Csak akkor végzünk, csak akkor végezhetünk derekas munkát, hogyha zavartalanul fejt­hetjük ki egész erőnket. A magyar nemzet, a magyar állam hosz­­szú évszázadok óta nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy erejét akadálytalanul kifejthese. Hosszú évszázadok óta járja a magyarság azt az utat, a­melyiken minden lépésnél testet és lel­ket próbára kényszerítő akadályok meredeznek. Nekünk, a magyar államnak szellemi és anyagi fegyvertárunkból a legtűzállóbbat kell kemény marokkal megforgatnunk a létért való küzdelem minden pillanatában. Különös helyzetünknél fogva nem szabad egyetlen hibát se elkövetnünk, mert nyomban ott a súlyos kérdés: vajon nyílik alkalom a javításra. De a szemközt felbukkanó akadálynál, az arcban támadó ellenségnél sokkal veszedelmesebb a belőlünk előtörő akadály, a hátban támadó ellen. Az elölről jövő akadály még több erély s bátorság forrása; a benső baj emészt és senyveszt. Ha szemünk ellőtt az ellenség, szászszorozva vágyunk diadalra. De ha hátban ér a támadás, a legtöbbb, mit elérni remélhetünk, a visszavonulás. S a magyar nemzetnek az arcban jelentkező tömérdek óriási akadályok mellett mennyi ilyen hát mögötti, mennyi ilyen észrevét­lenül támadó bajjal kellett s kell megküzdenie nap nap után ! Más államok életében is előfordulnak a társadalom fejlődésével s a nem­zet háztartásával szorosan egybefüggő újabb és újabb bajok. Ám a magyar állam testét eme természetszerű bajok mellett régmúltból származó nehéz sebek is pusztítják. Először 1703. június 7-én

Next