Református Kún-Kollégium, Szászváros, 1909

lálkozik, azért érthető a Nietzsche késhegyig menő küzdelme ezen elvek érvényessége ellen, midőn az a meggyőződése támad, hogy kultúránk alapjában téves elveken nyugszik, — de érthető egyszers­mind az az ellenhatás is, melyet támadása keltett s mely a törté­netileg kifejlődött értékelések higgadt átvizsgálásából és belső igaz­ságuk megállapításából óhajt mértéket nyerni nemcsak a felforga­tott nézeteknek, hanem Nietzsche támadásainak is megítélésére. A kér­­erköcsiséggel szemben ezt a tisztázó munkát egyfelől a vallástudomány, másfelől a filozófia hivatása végezni; amaz a kor. erkölcsi elvek tényleges vonásainak történeti hűségű felderíté­sével, emez egyetemes érvényük megállapításával. S csak a kér. erkölcsiség lényeges vonásait megismerve, kaptuk meg az egyetlen biztos mértéket azon rombolás jogosultságának megállapítására, melyet Nietzsche szükségesnek talált, s az eredmény tisztázására, mely körül ma is folyik a harc. Ezen tisztázás irányának elveit óhajtja ez a dolgozat megvi­­lágitni s az igy elérhető eredményt vázolni. Nem a vádló és vádlott erkölcsi nézeteit állítja szembe, hanem csak azt a módszeres eljá­rást vázolja, amellyel a tisztázás munkája végezhető és az igazsá­gos ítélet remélhető. Ezzel álláspontja és célja is jelezve van: egy objektív kép kialakítása az, s ha igaza van is Nietzschének, hogy a legtárgyilagosabb eljárásunk se mentes az értékelés öntudatlan irányításától, hisszük, hogy az elkerülhetetlen ítéletet nem a „fizi­ológiai követelmény“, hanem az objektív ellenőrzést megengedő megállapítások fogják kimondatni. Egyéb apológiára a keresztyén­­ség érdekében sincs szükségünk, s az egyház férfiai szerint is el­múlt az az idő, midőn „farizeusi hangok elítélték az Istentől elítél­tet“,é­­s a felháborodott kegyesség gyanúsításai helyet adtak a fé­nyes elmét megillető csodálatnak, amely a két­­erkölcsi elvek erejében való bizalom legkitűnőbb jelét abban látja, ha nem féltik a támadástól, és az apológia legjobb módjának a szabad szembe­sítést tartja, amely eldönti, hogy nem lesz-e a támadóból legyőzött. Nietzsche nézeteit kell tehát először fővonásaiban összefog­lalnunk, megpróbálván belső, logikai értéküket megállapítni, azután a kér­ erkölcsiség lényegét, hogy a kettő összevetéséből az ered­ményt levonhassuk. ‘) Weichelt, Christliche Welt 1904. 33. sz.

Next