Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-08-15 / 33. szám
Tizenhatodik évfolyam. 33-ik szám. SZATHAR MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . 3 frt. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 , 50 kr. Egyes számára. . . Községek, községi jegyzők és néptanítók részére „ egész évre 2 frt. Szatmár, 1899. augusztus . VIDÉKE. TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. SZERKESZTőS ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá 11 előfizetések és* hirdetések is küldendők. Morvai János könyvnyomdája EISMSz-ulcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19- k szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyi'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Városi közgyűlés. Nagy ideje annak, hogy ilyen érdekes közgyűlésünk volt. Fontos kérdések voltak napirenden, s bár választás is fordult elő, a városatyákat most az egyszer nem ez hozta oly szép számban össze, amit leginkább igazol, hogy hét órakor, mikor a Vigadó építésére szavaztak, még 58-an voltak jelen, tehát csak 10 hiányzott azok közül, akik a választásban részt vettek. Az érdeklődést teljesen a villamvilágitási vállalat zárszámadása és a városi szálloda és Vigadó építése foglalta le. A közgyűlés nagy figyelemmel hallgatta a villamvilágitási bizottság jelentését, mely bizalmatlanságát fejezte ki Farkas Béla villamvilágítási igazgató működése iránt, minek folytán javasolta, hogy a vállalat vezetése . másra bízassák, illetve fogadja el közgyűlés az igazgató lemondását oly formán azonban, hogy részére adja ki a nyugdíjalapba tett befizetéseket, egyéb igényével pedig, mint amelyhez törvényes joga nincsen, utasítsa el. Vita fejlődött ki arra nézve, hogy a vállalat kezelése azonnal vagy pedig majd csak akkor vétessék el tőle, ha a helye betöltetik, amely vita aztán azzal végződött, hogy közgyűlés elfogadta a villamvilágítási bizottság javaslatát, de egyben utasította a tanácsot, hogy a bizottság meghallgatásával haladéktalanul intézkedjék, miszerint a telep az igazgatótól átvétessék, miután annak vezetése a kimondott bizalmatlanság folytán nála többé a dolog természeténél fogva nem maradhat. Egy kínos ügy nyer ezzel befejezést, ha ugyan nyer, mert a jelek azt mutatják, hogy a villamvilágítással illetve annak most tárgyalt részével még találkozni fogunk, de a közönség minden esetre meg lesz nyugtatva a személyváltozással, hogy legalább nem fognak ismétlődni azok a kedélyes állapotok, amelyekről városszerte még a verebek is csiripelnak. Sokkal nagyobb hullámokat vert fel a városi szálloda és Vigadó építése, melyet már a polgármester havi jelentésében is érintett, ahol valóságos dicséneket zengett azon fényes kilátásokról, mik az építés folytán várhatók. Az építészeti és gazdasági bizottságok javasolták, hogy a közgyűlés az építést 230 ezer frt építési tőke mellett mondja ki. Ez összeg kölcsön útján nyer fedezetet, amely kölcsön évi törlesztési részletei a 12 évre biztosított évi 13 ezer frt bérösszegből fizetődnének. A bizottság javaslatával szemben Csomay Imre azt indítványozta, hogy az építés kérdése vétessék le a napirendről. Miután névszerinti szavazás követett, s hosszas disputa után „az eltávozott főispán helyett elnöklő polgármester a szavazást elrendelte, s eredménye a következő. Igennel szavaztak (azok, akik az építést akarják): Antal Dániel, Antal Kristóf, Freund Ezekiel, ifj. Hármán István, Keresztes András, Kovács Leo, Markusz Márton, Schwarcz Albert, dr. Török István, Bölönyi László, Böszörményi Károly, dr. Farkas Antal, dr. Kelemen Samu, dr. Kölcsey Ferencz, Morgenthál Antal, Pap Lajos, Szentiványi Károly, dr. Biró Elemér, Hármán Mihály, Békéssy Géza, Kőrösmezei Antal, Pethő György, Tankóczy Gmila, Vári Antal, Szőllősy Lajos, Erdélyi István, dr. Vajay Károly, Novák Lajos, Kertészffy Gábor és Raáb Sándor, tehát 30-an. Nemmel szavaztak (akik az építést nem akarják): Bakó Lajos, Boszin József, dr. Keresztszeghy, Jankovics János, Kolozsváry Károly, Korányi János, Lengyel Endre, Sz. Török János, Rosenfeld Miksa, Uray Géza, Vallon Lajos, Boronkai József, Csomay Imre, Debreczenyi Károly, dr. Fejes István, Félegyházi Ferencz, Gábriel József, Gyulai Lajos, Kató Antal, Mátray Lajos, Páskus Imre, Ruprecht Antal, Seres István, dr. Tanódy Márton, Uray Gáspár, Veréczy Antal, Virág András és Zabari Ferencz, tehát 28-án. A polgármester a szavazás eredményéhez képest kimondta a határozatot, hogy a közgyűlés a bizottsági jelentést fogadta el s így a Vigadó építését elrendeli. E határozat ellen a másik párt tiltakozott, mert Markusz Márton érdekelt fél lévén, sem ő, sem pedig veje dr. Biró Elemér, nem szavazhat Qtt, miután az „elnök, csak akkor szavazhat, ha a szavazatok egyenlők, Herman Mihály polgármester szavazata sem érvényes, az igennel szavazók tehát e szerint csak 27-en, míg a nemmel szavazók 28-án lévén, a törvényes határozat igenis az, hogy közgyűlés a Vigadó építését a napirendről levette. Ez alapon fog az ellenzék a kihirdetett határozat ellen felebbezni. Nyolcz óra körül járt az idő, mikor a közgyűlés véget ért s kifáradva hazamentek azok, akik elejétől végig kitartottak, abban az időben szigorúan tiszta volt városunkban.. Figyelmeztették is, hogy megbünteti Sztanaczky kapitány, de ő nyugodtan azt felelte: nekem szabadi Később megismerkedett a kapitánnyal és azután az utczán is szabadon pipázhatott volna, de önként felhagyott vele. Volt Pap Endrééknél egy Kati nevű szobalány, ki azelőtt valamely színésztrupp tagja volt. Petőfi persze mindjárt rokonszenvezett vele s bárki volt is jelen a vendégjárta háznál, ő még az asztaltól is szóba állott Katival, az elhagyott színészéletről beszélgetve. A ház úrnője figyelmeztette is, hogy legalább akkor ne társalogjon a szobalánnyal, mikor vendégek vannnak. Petőfi épp úgy nem sokat adott e figyelmeztetésre, mint általában a mások véleményére. Különben e szobalány ügyelt rá, hogy Petőfi, ki a külsőségre nem sokat adott, legalább akkor csinosítsa ki magát, ha lányos házhoz megy. Petőfi a jó barát vendégszerető házánál nagyon otthonosan érezte magát. A figyelmes háziasszony, bár sokszor komoly oka volt haragudni Petőfire, férjével együtt igyekezett kedvében járni s tűrte szeszélyeit. Mindig megkérdezte tőle : mi legyen az ebéd? s igy.sokszor Petőfi állapította meg az étlapot. Legkedveltebb étele a gulyás és túrós csusza volt. Sokszor még reggelire is gulyást főzetett. De azért a kávét is megitta, az aludt tejet pedig nagyon szerette. Szendrei apai szive rettegett a gondolattól, hogy leánya sorsát Petőfihez, e szilaj természetű emberhez kösse. Kétségbeesve kérte barátait: beszéljék rá Petőfit, hogy szakítson Júliával. Próbálták is ka inin r Érdektársaimhoz. Akik ugyan ez ideig az érdektelenségbe voltak társak, illetve társaim, aminek egyszerű oka az volt, hogy sem nem kaptak semmit, sem pedig ez ideig tényleg nem fizettek semmit, pedig ezen érdektelenséggel kapcsolatos mulasztás folytán már eddig is vagyoni hátrányt szenvedtek. Az ecsedi-láp lecsapoló stb. társulat legutóbbi közgyűlésén — ahol a szamosi érdekeltség legnagyobb része távollétével tündökölt, — megállapíttatott az ideiglenes kirovási kulcs, még pedig a Il ik ártéri főosztályba tartozó u. n. alsó szamosi érdekeltek hátrányára — igazságtalanul. A fenti társulat megalakulásának egyik fő akadályát az képezte, a legnagyobb nehézsége abban kulminált, hogy a szénégetőt a mosónéval akarták egy lakásba egy kalap alá beszorítani, vagyis a teljesen külön álló, külön érdekkel bíró műszakilag is önállóan egy egészet képező szamosmenti árteret, illetve azok birtokosait egy közös társulatba akarták vonni, a vele vízi érdekek szempontjából teljesen független, önálló lápterület,illetve azok birtokosait. A dolog úgy állott, hogy az u. n. ecsedi láp lecsapolási munkálat eredmé^vét biztosítani Csak úgy lehetett, ha a Tápterülete a Szamos esetleges kiöntésétől feltétlenül biztosittatik, mig a Szamos balparti érdekeltség az ármentesitést önállóan minden más érdek kizárásával, tehát tekintet nélkül a lápra — foganatosíthatta, — ámbár neki elegendő védelmet nyújtott addigi vedtöltése, s tudvalevő volt előtte, hogy a tervbe vett munkálatok költségei egyáltalán nem állandóak arányban az ezen munkálat végrehajtásával elérendő nagyobb biztonsággal. A láp lecsapolását czélul kitűző érdekeltség önállóan megalakulni nem mert, tartván attól, hogy a szamosi érdekeltség külön társulattá megalakulni nem fog, az eddigi védtöltései pedig nem nyújtottak paczitálni, de ő egyre azt hajtogatta: „Enyémnek kell lennie ! Ha nem adják ide szépen, az ablakon át viszem el.“ Hogy Julia szivét elidegenittsék, azt is megtették, hogy M.-Szigetről egy levelet küldettek neki, melyben Petőfi árnyoldalait nagyon is kiszínezve mutatták be. Ez a levélküldés állítólag csak tréfából történt s V. Kovách László volt a mestere, ki állandó kísérőjét, Pillingert használta fel e levélírásra. Petőfi megtudván e levél tartalmát, végtelen haragra lobbant és sejtvén, hogy kinek a müve volt a levél, dühösen hangoztatta, hogy azt a kölyköt (Kovách Laczit) megöli. Alig tudták lecsilapitani. Egyszer meg épen akkor ment haza, mikor Szendrei Pap Endrével bizalmasan beszélgetett. Petőfi megtudván, ki van benn, dühösen rontott a szobába, közte és Szendrei közt heves jelenet folyt le. Pap Endre házánál találkozott Petőfi a megye több tekintélyes férfiéval s jó barátságot kötött a berenczei Kováts-testvérekkel: Lajossal, Benczével és Ágostonnal, Kiss Gedeonnal, s a barátai közzül városunkban még élő* Vajai Károlylyal és dr. Fekete Sámuellel; továbbá Luby Zsigmonddal, kit Nagy-Árban meg is látogatott s kihez többek közt 1847. aug. 8-án következő levelet irta: TÁRCZA. Petőfi Szatmáron. Irta s a „Szatmár-Németi iparos ifjak köré“-nek Petöfi-ünnepélyen felolvasta: Deák Kálmán. (Folyt. és vége.) Petőfi Szatmáron tartózkodása alatt igen szívesen látott vendég volt az Olchváry családnál, kik a mostani Rákóczyutczán laktak. A családban két szép leány volt: Lilla és Bertha. Lillát, a ma is élő özv. bér. Kováts Ágostonná úrnőt, a környék legkiválóbb szépségének tartották. Bertha az ifjabb nővér egy 14 éves ábrándos leányka igen kedves teremtés volt. Ennek a gyermekleánynak ,tréfásan, azt találta mondani Petőfi: „Ha Júliámat annyira nem szeretném, a lábaihoz borulnék kegyednek, hogy imádjam“. — Engem éppen nem kell, hogy imádjon ön, mert én magát nem szeretem ; de ha ön olyan nagy költő, írjon nekem egy verset, de most mindjárt szeretném látni, hogy csinálja. Petőfi azonnal Írószert kért s felkérte Bertát, hogy üljön elébe. A bájos leányka mosolyogva engedelmeskedett s Petőfi megírta versét, mely így kezdődik: Szép mulatság téged néznem Szőke kis lány, Te kis bimbó az ifuság Rózsafáján. Elnézném én szemed, ajkad Untalan, Ajkadon szived, s szemedben Lelked van. 1 O. B. k. a. mint Nagy Elek lázári földbirtokos neje halt meg, de e vers kézirata ma is meg van bér. Kováts Jenő ur birtokában, ki azt bizonyára készséggel fogja elhelyezni a Petőfi-házban, Szendrei Julia azon leveleivel együtt, melyeket bizalmas barátnőjéhez, Térey Máriához irt s melyek néh. Kováts Eduárd, mint Térey Mária férje hagyatékában esetleg még feltalálhatok. Ennyi az, mit Petőfi Szatmáron tartózkodásával összefüggő események gyanánt mások feljegyzései után tudunk. S én már be is fejeztem szerény czikkemet, midőn a vágy, hogy ezen feljegyzéseket némileg pótolhassam, arra késztetett, hogy tiszteletemet tegyem Petőfi egykori vendéglátó háziasszonyánál, özv. Pap Endréné úrnőnél, ki már 48 éve viseli az özvegyi fátyolt ifjan elhunyt költő férjéért. A köztiszteletben álló agg úrnő igen szívesen elbeszélgetett Petőfiről, ki két ízben volt hosszabb ideig vendégük. Lakásuk a ma Eötvös-utcza 6. sz. Gőbl Jakab tulajdonát képező házban volt, hol Petőfinek a kapu felé eső külön bejáratú szobát bocsátották rendelkezésére. Petőfi öltözete oly különös volt, hogy a gyermekek az utczán komédiásnak nézve, kisérgették, s a piros hajtókás pitykés spenczert s kámzsás köpenyegét csak később cserélte ki, illetve alakíttatta át. De nyers modorát még női társaságban — ahol szívesen időzött —1 sem mindig vetkőzte le, amiért Pap Endre és Riskó nem egyszer barátilag megintették. De bármely társaság szívesen megbocsátotta neki e hibáját, ha egy-egy költeményének elmondására bírhatták. Az utczán mindig pipázva járt, ami Drága kedves Zsigmond barátom! A teens asszony pedig igen szépen köszönteti velem a baraczkot, vagyis világosabban szólva engem szólított föl, hogy köszönjem meg helyette, amit fölötte sajnál, hogy maga nem tehet, de nagyon el van foglalva a trónörökössel, kinek most .) Azok közül azonban, kik Debreczenben ■ együtt honvédeskedtek Petőfivel közöttünk élnek még: Félegyházi Elek, Kozma Zsigmond ,s Oravecz János.