Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-06 / 1. szám
Huszadik évfolyam. ■ HU MEGJELEN MINDEN KEDDEN. «»AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: « Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » Egyes számára . 16 . Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. 1-ső szám. Szatmár, 1903. január 6. VIDÉKE: TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők := Morvai János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik oz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 7a. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. & = HIRDETÉSEK == ^ s lep MadéAvatalában a legolcsább árak mellett fűvé tatnak. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal óléra fizetentik. mim A múlt év története. Minden év elején rövid vonásokban be szoktunk számolni az elmúlt esztendő nevezetesebb eseményeiről s dióhéjba szorítva elszoktuk mondani rövid történetét. Jól esik az embernek még egyszer végigtekinteni a közvetlen múltakon, s nyugodt kedéllyel visszagondolni a lezajlott harczokra. Nagy csapás érte a várost Hármán Mihály polgármester halálával. Minél több az olyan férfiú, aki a közérdeket szolgálja, annál biztosabb a a város boldogulása, s bármelyiknek elvesztése veszteség az egészre nézve, mennyivel nagyobb tehát, ha azt veszítjük el, aki a vezéri tisztet töltötte be, és pedig betöltötte buzgósággal, ambiózióval és lelkes odaadással, mindig egy ideált tartván szemei előtt, hogy Szatmárt az ország legelső városai közé emelje. A megüresedett polgármesteri szék körül aztán megindult a harcz és heteken át folyt a leghevesebben, mig »végre a május n-én tartott közgyűlésen Veréczy Antal kir. táblabiróval szemben 5 szótöbbséggel Pap Géza választatott meg polgármesterré, a ki azóta vezeti az ügyeket és igyekszik volt ellenfeleit is meggyőzni arról, hogy érdemes volt a bizalomra. Ha igyekezete továbbra is mindig erre fog irányulni, a város nyert, s más óhajtása nincs és nem is volt senkinek, minthogy ez bekövetkezzék. Két kiemelkedő pont az elmúlt év történetében: az elemi oktatás államosításának és a szatmári határ tagosításának befejezése. Az egyik kulturális, a másik gazdasági téren jelent nagy haladást. Egyöntetű népnevelés és rendszeres gazdálkodás lehetősége az eredménye a két újításnak. Igaz, hogy az iskolai épületek még most készülnek, de az állami oktatás már szeptember 1-én kezdetét vette s az idén már az új iskolákban fog folytatódni. Igaz, hogy a tagosítás befejezését képező rezignáczió még nem történt meg, de az egyes birtokosok már az új állapot szerint vették használatba birtokaikat, a rezignáczió tehát már csak formalitás. A múlt év egészségügyi szempontból nagyon rossz emlékű marad. Soha annyi járványos betegség nem fordult még elő, mint a múlt évben, s emiatt nagyon sokszor és huzamos időn át be voltak zárva az iskolák, ami a kisebb iskolákban való oktatásnak óriási kárára szolgált .Hogy az így van, annak legfőbb oka a tisztaság hiánya, amit eklatánsul igazol azon körülmény, hogy amikor 1893-ban a kolera fellépésekor a kiküldött vészbizottság alaposan kitakaríttatta az összes udvarokat a piszoktól, a rákövetkező időszakban a járványos betegségek teljesen szüneteltek. A főkapitány és főorvos tehát helyesen cselekednének, ha egy újabb takarítást rendeznének. Sokáig emlékezetben marad múlt évi nagy árvíz, különösen azok a előtt, akik kárt szenvedtek. Napokon át rettegésben volt a város, mert az áradás folyton emelkedőben volt és oly magas fokot ért, aminő évtizedek óta elő nem fordult. A hullámtérbeli földeket két ízben elöntötte a viz s júniusban lévén, az összes terményeket megsemmisítette. A városi villamvilágítás élére a múlt évben ismét új igazgató került, akinek eddigi működése után bizalommal tekintünk a városnak ezen állandóan veszteséggel működő vállalatára, hogy a jövőben be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket és belőle a városnak nem kára, mint eddig volt, de haszna lesz. A múlt évnek egyik nevezetes eseménye marad a rendőri hivatalnál történt szabálytalanság, amelynek következménye volt, hogy a főkapitány és a rendőrfogalmazó, akik ellen a ^fegyelmi eljárást is megindították, állásukról lemondtak. Ezek a lemondások ugyan még hivatalosan elfogadva nincsenek, de rövid pár nap alatt nemcsak elfogadva lesznek, hanem ki lesz nevezve az új főkapitány is. A múlt évben nyílt meg az új városi szálloda, vagyis a ma már egyértelműleg úgynevezett Pannónia, amelyet úgy a vidéki, mint a városi közönség annyira felkapott, hogy jövője egészen biztosnak látszik. Kávéháza, ebédlője, tánczterme oly sikerült, hogy a fővárosba is beillenek. gyár A múlt évben cserélte ki a maállamvasutak igazgatósága a Szamos folyón a régi vashidat a mostani pompás uj vashiddal. Augusztus 5 én történt az uj vashidnak a régi helyére való áttolatása, amikor óriási közönség gyönyörködött a szokatlan látványban. A Kölcsey-kör kezdeményezésére a múlt évben helyeztette át a város Kölcsey Ferencz szobrát az ev. ref. templom előtti térre, ahol tényleg sokkal jobban veszi ki magát, mint az előbbi helyén, s ha a térséget sikerül megfelelő vaskerítéssel ellátni, igazi díszére fog szolgálni a városnak. Két hazafias ünnepélyt rendezett városunk közönsége a múlt évben. Az egyiket a Petőfi-emléktábla leleplezése, a másikat pedig Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulója alkalmából. Mindkettőn ezrekra.... menő....közönség áldozott a kegyeletnek. Ezzel kapcsolatban megemlítjük a Kölcsey-kornek és a dalárdának együttes kirándulását Nagybányára, ahol lelkes fogadtatásban részesültek s nagyban közreműködtek, hogy a két város között eddig is fenállott barátságos viszony még bensőbb és melegebb legyen. T A HC 2 A. Agglegény — levél. Kedves Barátom! Bocsásson meg, hogy nem szólítom nagyságos aszonynak , „de“ ma már mindenkit úgy hivnak. Ez a czim már olyan kis állást jelent, hogy ennél az én barátnőmnek lenni is külömb helyzet. Amit különben szintén nem irigyelek magától. Nos megígértem egyszer, hogy ha majd semmi sem jut az eszembe, irok magának. íme most elérkeztem arra a magaslatra, hogy nincs semmi ötletem, semmi mondani valóm. Egy csöppet sem vagyok azonban zavarba, és kezdem irigyelni azokat az embereket, akik mindég és állandóan hasonló kellemetlenségek közt ringatóznak." Valahányszor volt valami közölni valóm, a maga könyörtelen fülei zárva maradtak számomra. Csak méltányos a bosszú, hogy mikor kitárja kicsiny kagylóit, ne halljon egyebet üres zúgásnál. Mert bizony én most üresen fogok zúgni, mint egy politikai szónoklat. Elvégre is azonban ennek sem én vagyok oka. A maga szeszélyes, tánczoló elméje a hibás benne,ahogy mi már mindent, de mindent kimerítettünk, amiről okosan beszélni lehet. Fürkésző szemekkel hiába nézünk körül. Nincs már egy ismerősünk sem akit meg ne szóltunk volna. De nem csak az élőket, hanem az elhunytakat is, sőt közvetve azokat is, akik meg sem születtek , évődve a fiatal asszonyok ízléstelen amplrjai fölött. Megszóltuk egymást is. A hamis kártyások egymás közt is csalnak és hiába fogadtuk föl, hogy tisztességesen fogunk játszani, még eddig nem sikerült. A múltjainkkal nem foglalkoztunk ugyan még, de az nem is lenne diskrét dolog és úgyis mind a ketten tudjuk, hogy hazudnánk egymásnak. Ellenben megközelítő valószínűséggel ismerjük egymás jövőjét. ön valószínűleg ismét férjhez fog menni, (bizalmam a balekek ősi erényében) én meg valószínűleg meg fogok házasodni. A közelebbi részletekkel nem foglalkoztunk, de mind a ketten csendes részvéttel vagyunk a másik leendő hites társa iránt. Istenem, de furcsa is lesz, mikor nekünk a maga ura fog alkalmatlankodni. Hát még ha az uj bútordarab nem csak a „Marseillese“-t fogja játszani, hanem nyelvtanilag összefüggő mondatokban fog beszélni. Az ördögbe is, nem tudom, hogy beleegyezésemet adjam-e a dologba ? Ennél csak az lesz érdekesebb, ha majd nekem saját feleségem lesz, akit remélem bizalmas barátnőjévé fogad. Nem bánom, éljen visza a helyzettel, s mondjon el mindent rólam. A feleségem úgy is csak a múltamért fog majd szeretni. Csak egyre kérem; — ne árulja el, hogy hol van a kulcstartóm. Hiszen gyakran beszéltünk róla, hogy mindenkinek megvan a maga kulcsa, csak meg kell találni a kulcstartóját. Igen jól tudja, hogy egyetlen gyöngém van: — szégyellem ha szerelmes vagyok. S ha maga elárulná valamikor a feleségemnek, hogy szerelmes vagyok belé, akkor ki lennék neki szolgáltatva. Meg vagyok róla győződve, hogy el van telve irányomban a legroszabb kívánságokkal, talán még ■ azoknál is rosszabbakkal , amilyeneket az ember az újévi gratulánsok iránt táplál, de azt mégsem hiszem, hogy kiakarna szolgáltatni a feleségemnek. De nem is félek. Az asszonyok jobban gyűlölik egymást, mint a férfiakat. Pedig csak egy szavába kerülne és a leendő feleségem körmei közé kerülnék. Magának számtalanszor elmondtam, hogy annak a gesztenyeszinhaju leánynak nem állom a tekintetét. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy megkérgesedhetett volna a tenyerem már annyira, hogy ne hasson reám egy női kézfogás. És mégis, ha vele kezet fogok, úgy érzem, mintha egy hangya czirkusz tartana díszelőadást a tenyeremen. Csak azért nem kértem meg még eddig a kezét, mert lassan, szürcsölve akarom élvezni az édes gondolatot, hogy valaha az enyém is lesz. Mert beláthatja, remélem, hogy szemtelenség és bárgyúság lenne tőlem, ha hűséget követelnék és várnék a jövőbeli feleségemtől. Mostanában, tudja, csak az szomorít, hogy mindennap egy két újabb ősz hajszálat fedezek föl fürtjeim közt. Ez is érdekes bolondság. Hát nem mindegy az, hogy milyen szint mutat az ember haja ? Hiszen nekem mindegy is volna, ha nem nyugtalanítana, hogy mit fog majd hozzá szólani, aki különben sincs nagyon elragadtatva tőlem. De neki is igaza van, és magának is, és mindenkinek, aki így vélekedik felőlem. Jól mondta maga, hogy micsoda arczátlanság az tőlem, jó véleményt várni magam felől másoktól, mikor egész életemben azon buzgólkodtam, hogy ki ne állhasson senki. És maga szerint már ezélt is értem. Szerencsére magának ritkán van igaza. Én most állandóan költözködöm a lakásomon belül. Hol a díványomat helyeztetem át, hol a karosszékeimet. Persze nem saját kérelmükre írja meg, hogy mikor jön, hogy teasüteményem is legyen. Nézze csak, maga szereti a bohóságokat, nem hozhatná el magával, (tudja csak úgy tréfából,) a fentebb hivatott kis leányt? Hát nem érné meg ezt az az élvezet, hogy majd engem hevülni látna, és különben szúró, gúnyos tekintetemet zavartan és szomorúan látná elmerülni a kicsike delejes szemeiben ? No, szerezze meg önmagának ezt a kis kárörömöt, különben is ez a revanche jár magának. Hiszen én sem vagyok vak, és jól láttam, hogy a múltkor milyen lázasan, milyen lihegve társalgott azzal a bizonyos fiatalemberrel. Mi külön-külön még úgy begyakoroljuk magunkat a szerelembe, hogy végre is majd együtt tartjuk meg az összpróbát ! Boldog vagyok, hogy ezt írásban mondhatom, mert ha most közelében találna, biztosan nyakon ütne erre a gyanúsításra. Látja, megígértem, hogy nem írok semmit és mégis tartottam. Hanem aztán legalább maguk is jöjjenek el ! Adieu! stb. stb. Czirák Gedfron, Róth Fülöp karlsbádi& czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a. Pannónia ® legolcsóbb bevásárlási forrást. ef * ....Szálloda mellett I Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. i