Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

Nagy-Károly, 1899. január 1. ✓ 1. szám. n­­j » &wm> . ■ ■ it .■ 1» Szatmarmegyei Kozlonfy TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP SZ­ATM­ÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNY] -m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SN­SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közleményei; küldendők: Nagy-Kár­olyban, megyeh­áz-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Megyei községek, egyházak és iskolák 1 szere egész évi előfizetés be­küldése mellett 2 frt 50 kr. H5* ügyes szám ára 10 kr. :#s-Hirdetések jutányos áron közöltétnek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele­zőktől fogadtatnak el HIVATALOS RÉSZ. Az 1898. évi augusztus hó 18-án kelt legfelső kézirattal alapított „diszérem 40 évi hű szolgálatokért“ szabályzata. 1. §. Ő császári és apostoli király felsége oly szándékkal, hogy kitartó és lelkiismeretes köteles­ség teljesítését tiszteletben részesítse és legfelső elis­merésének látható jele által az osztrák magyar monar­chia népességének minden osztályát hivatásos tevékeny­ségében való hit kitartásra buzdítsa, ötven évi ural­kodói jubileumának ünnepe alkalmából érmet méltóz­­tatott alapítani, mely „diszérem negyven évi hű szol­gálatokért“ különbsége nevet fog viselni és rang, állás és nem nélkül adományozandó. 2. §. Ezen érem bronzból való és az előlapon a császári és apostoli királyi felsége mellképét mutatja e fölirással „FRANC. JOS I. D. G. IMF. AUST., REX BOH. ETC. ET REX AP. HUNG.“; a hátlapon, közepén e fölirást:­­„XXXX. ANNORUM“, köriratul pedig: „SIGNUM LABORIS FIDELITER PERACTI.“ Az érem 39 mili­­méter széles vörös szalagon a mell baloldalán visel­tetik és az ezüst érdemkereszt után sorakozik. 3. §. Az érem egy és ugyanazon nyilvános vagy magán­szolgálatban megszakítás nélkül 40 évi hűt és kielégítő alkalmaztatásért adományoztatik. Az éremre való igényt a pályázók tartoznak a fentebbi követelmények iga­zolása mellett érvényesíteni, még­pedig, ha az illetők tényleges állami szolgálatban vannak, följebbvaló ha­tóságuknál, minden más esetben szolgálati illetve lakó­helyük első fokú közigazgatási hatóságánál. Az igény­­:ogy.> .Uság megbizatása és erem megadásának meg­alapítás: ha a tényleges állami szolgálatban levő pályá­zóról van szó az elsőfokú felettes hatóság által történik s ha n­ett valamely központi hatóság tagja, ugyan­ezen hatóság tál, minden más esetben a közigazga­tási országos hatóság által. 4. §. Mindenki, a­ki a „diszérem negyven évi hű szolgálatokért“ kitüntetést nyerte, jogosítva van, hogy magát az érem „tulajdo­nosának“ nevezze és minden szolgálati iratban mint olyan jelölendő meg. Pusztán a szallagot, az érem nélkül, viselni nem szabad. 5. §. A tulajdonos halála után, az érem az örökösöknek marad. 6. §. A büntető törvénynek a rendjelek és díszjelvények elvesztésére vonatkozó határozmányai ezen éremre vonatkozólag is alkalmazást nyernek. 36904—1898. sz. Fenti szabályzat azzal tétetik közzé miszerint az alapszabályok 3 §-a első bekezdésében, mely az igényjogosultság feltételeit állapítja meg az „egy és ugyanazon szolgálat“ akként értelmezendő, hogy a szolgálatadó egy és ugyanaz lett légyen a megsza­kítás nélküli hű és kielégítő negyven évi alkalmazta­tás alatt, tekintet nélkül arra, hogy az illető a szolgá­lat bármely ágában (közigazgatás, közoktatás stb.) vagy bármely minőségben (fogalmazási, számviteli, kezelőtiszti stb.) működött. Mindenki igén­nyel bír tehát a díszéremre, ha a többi feltételeknek megfelel­vén, negyven évet töltött állami szolgálatban, vagy negyven évet törvényhatósági, esetleg egy és ugyan­azon magán­szolgálatban. Minthogy pedig a katonai szolgálat szintén állam­szolgálatnak tekintendő, ennélfogva ha állami alkalmazottról van szó, annak önszolgálatában a katonai szolgálati évek is betudandók. Ellenben nem jogosít a díszéremre az, ha valaki a negyven év egy részét törvényhatósági, városi vagy községi szolgálat­ban töltötte, a többit pedig állam­szolgálatban, mert ebben az esetben a szolgálatadó nem ugyanaz. Az éremre való igény igazolásáról ugyanazon §. második bekezdése világosan megbírálása és az érem intézkedik. Az igényjogosultság megadásának megállapítása ha tényleges állami szolgálatban levő pályázóról van szó, az elsőfokú felettes hatóság által történik, a­mely aztán az igényjogosultság igazolására vonatkozó ok­mányokkal felszerelt folyamodványt, az igényjogosult­ság fennforgásának megerősítése mellett hivatalos úton a miniszterelnökséghez terjeszti fel. Minden más eset­ben az az elsőfokú közigazgatási hatóság, a­melynél az igény érvényesíttetik, az igényjogosultság megbí­rálása és az érem megadásának megállapítása végett az ügyet rendes hivatalos uton a miniszterelnökséghez terjeszti fel. Nagy-Károly, 1898. deczember 29. Nagy László, alispán. XXV. 1886—1898.­ klr. sz. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy a nagymélt. kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter 1. évi november hó 13-án, 70541. szám alatt a Pelle AuJil és társai, remetemezői lakosok tulajdonát képező veresmarti ázamosi komp vámszedési jog érvényesítésénél alkalmazandó vámdij­­szabályzatot a következőleg állapította meg: u. m. : I. Vámdijak­. 1. Egy gyalogemberért 2 kr, 4 fil­lér, 2. lóhátas emberért 5 kr 10 fillér, 3. egy darab igavonó marháért 3 kr 6 fillér, 4. egy darab szabadon hajtott 1 éven feüli szarvasmarháért, lóért, vagy szamárért, 3 kr, 6 fillér, 5. 1 drb sertésért, juhért, kecskéért, vagy egy éven aluli szarvasmarháért, lóért, szamárért 1 kr, 2 fillér, 6. egy üres szekérért, vagy taligáért 5 kr, 10 fillér, 7. egy terhes szekérért 7 kr, 14 fillér. II. Vámmentesek : Az 1390. I. t.­cz. 99. §-ában 1 —17., 20. és 21. pontok alatt felsorolt vámmentes­ségek ezen vámszedésnél is érvényesitendők, s ezeken kívül vámmentesek még a következők: küldönczök, s az azokat szállító fogatok. 1. A távirdai s állatok. 2. Az állami adót szállító községi elöljárók, s azok által használt fogatok s állatok, midőn az elöljárók ily minőségben működnek. 3. A­ községi elöljárók, azok fogatai, s midőn sorshúzás, ujonczállítás, vagy ellen­őrzési szemle czéljából utaznak. Mindazoknak, akik az 1890. I. t.-cz., 99. §-ának 5., 6., 8., 9., 10., 11., 12., 15. és 20. pontja alapján, a fentebbiek szerint vámmentesek, valamint a fentebb 1—3 pont alatt felsorolt vámmenteseknek, amennyiben ezen minőségük felismerhető nem volna, megfelelő iga­:- -----1­1­ . M 1.. * . __ ZOl V cUjy l­y Ul r­ou L/r­ um­­iv. "* Kelt Szatmár vármegye közig. bizottságának Nagy- Károlyban, 1898. évi deczember hó 9-én tartott üléséből. Gróf Hugonnai Béla, főispán, mint elnök. 35735—1898. szám. Benkő Sándor, kölesei lakos kárára, f. évi november hó 14-én 2 drb jegynélküli, fehér szőrű, 8 hónapos sertése elbitangolt, s azóta meg nem került. Nagy-Károly, 1898. deczember 7-én. 33997—1898. szám. Weinberger Etelka, istvándii lakos, szatmárvármegyei 040562. szám alatti tárlatát, mely egy 9 éves, pej, kancza lóról volt kiállítva, f. évi május 3-án elvesztette. Nagy-Károly, 1898. november 22-én. Körözvény, Ninács Mihály, sárközi lakos, Sárköz község bírája által részére egy 7 éves, pej, herétt lóra 1541 — 1898. községi szám alatt, a 113,787. törvény­­hatósági számmal elllátott, tárlat-űrlapon kiállított marhalevelét elvesztette. Nagy-Károly, 1898. deczember hó 17. 36103—1898. szám. Hadházi István, Zsadány községben lakó kubikos, egy 162. Szatmár­községi, 124534. törvényhatósági számmal ellátott, s egy 7 éves, csillagos homloku per kancza lóra kiállított marha-tár­­latot elvesztvén, ezen marha-tárlatot ezennel semmis­nek nyilvánítom. Nagy-Károly, 1898. deczember 10-én. Ilosvay Aladár, várm. főjegyző. Előfizetési felhívás a „SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY“ XXV-ik évfolyamára. Lapunk az új év kezdetével XXV-ik évfo­lyamába lépett. Egy negyed százada szolgálja a vármegy­ét, a közönséget. Már­pedig egy negyed század tisztességes kornak mondható a hírlapok életében, főleg ha vidéki orgánumról van szó. Mert ha visszatekintünk lapunk 25 éves pályafutására, azt tapasztaljuk, hogy ez idő alatt a hírlapirodalom óriási fellendülést nyert, főleg a napi sajtó absorbeált minden erőt és érdeklődést, úgy hogy csak olyan, politikával nem foglalkozó vidéki lap állhatott fenn ennyi ideig, a­melynek létjogosultsága volt, a­mely bizonyos társadalmi és zsurnalisztikai hivatás­sal bírt. E nélkül, a napi verseny fokozódó hevé­ben, az igények emelkedése mellett, rég letűnt volna a sajtó­termékek sorozatából. Azért joggal azt hisszük, hogy a „Szat­­mármegyei Közlöny“ negyed százados fenállá­­sát annak köszönheti, hogy feladatát helyesen felismerve, azt mindig híven igyekezett betöl­teni. Pedig kettős feladata is volt. Igyekezett egyrészről figyelemmel kisérni a város érdekeit, ha krónikása lenni a város és vidék eseményeinek, mindenkor tisztességes laphoz illően, nem keresve a mulékony becsű szenzácziót, a feltűnési vágyat. E mellett szép­­irodalmi részét is bizonyos irodalmi színvona­lon törekedett fenntartani. —Ez volt társa­dalmi feladata. Másrészről mint a vármegye hivatalos lapja a hivatalos részen kívül e negyed század alatt, nem hivatalos részében tárgyilagosan, pártczé­­lokat nem szolgálva adta elő a zöld asztal ese­ményeit, úgy hogy vármegyei közéletünk tör­ténetére nézve valóságos kutforrás gyanánt fog szolgálni az utódoknak, a­kik e nélkül hiába fordulnának *csak a száraz eredm­ényeket össze­gező közgyűlési jegyzőkönyvekhez. Ez volt alap hivatása, mint a vármegye orgánumáé. Midőn tehát köszönetet mondunk a jubi­láns év beálltával Szatmár vármegye, Nagy- Károly város és vidéke közönségének a lefolyt 25 év alatt tapasztalt támogatásért, bizalommal nyitjuk meg előfizetésünket a 25-ik évfolyamra. A múltban be­vált programmunkhoz hívek leszünk a jövő évben is, vagyis mindig szem­­előtt fogjuk tartani azon distingvált helyzetet, a­melyben van lapunk Nagy-Károly városával, mint a vármegye székhelyével és a vámegyé­­vel szemben, mint ennek hivatalos lapja, a­mely helyzet még nem hivatalos részére is a félhivatalos jelleg bélyegét üti rá s így kötelességévé teszi: a szigorú tárgyilagosságot és pártatlansá­got minden irányban. Mert mint az összesség lapja nem csatlakozhatott a mulékony életű törekvé­sekhez és mozgalmakhoz, a napi politika fel­színre került irányzataihoz s Így történhetett meg aztán az, hogy a lap ekszponált helyze­tében is túl­élni volt képes a legkritikusabb eseményeket is, megmaradhatott a vármegye lapjának. E programm mellett kitartottunk a múlt­ban s ezen következetességnek köszön­hette a „Szatmármegyei Közlöny“ 25 éves fenállását. E megnyugtató tudatban érte meg lapunk jubileumi évfordulóját. Nagy-Károly, 1898. decz. 17. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A „Szatmármegyei Közlöny“ előfizetési ára : Egy évre.............................4 frt. Félévre..............................2 frt. Negyedévre..........................1 frt. Községek­ és iskoláknak egész évre 2 frt 50 kr.

Next