Szatmármegyei Közlöny, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-03 / 1. szám
Nagykároly, 1915. január 3. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : f>no NAGYKÁROLYBAN, Jókay-utca 2. szám oooo Telefon 56. szám I. szám FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL ISTVÁN SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : ZOLTÁN BENŐ FŐMUNKATÁRS LXI. évfolyam oooo MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP oooft ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K, vidékre postán küldve 8 K. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. a „Nyilttér“ sora 60 fillér. Uj esztendő. Eltemettük az egyiket, megszületett a másik. Nagynevű két esztendő ez; mind a kettőnek belekerül a neve a sok ezer éves világtörténelembe, ahol annyi esztendőnek van már beírva a neve egyforma szürke betűkkel s csak az egyes nemzetek írják azok egyikét fekete, másikát vörös, harmadikat arany betűkkel. Ennek az ujesztendőnek még csak egy parányi része telt el. Úgy vagyunk még vele, mint az egynapos csecsemővel, kinek a bölcsője mellett állnak a szülők s még csak sejtelmük sem lehet milyen lesz fiatal kora, mivé fejlődik érett korára s vénségét milyen állapotban fogja megérni Csak egy bizonyos felőle, az egész világ sokat vár tőle, mert méhében nagy dolgokkal terhelve született. Életkora percekre meg van szabva és minden egyes perc ebből az előre meghatározott korból jelentős esemény lehet az egész világra. A remények és kétségek vég nélküli özöne veszi körül; a nemzetek egyikére örömet, dicsőségteljes életet, másikára bánatot, gyászos halált hozhat. Abból a néhány órából, amit már átadott a múltnak, sem tudunk még semmit. Már az a néhány óra meghozhatta azt a megmérhetlen eredményt, melyet oly nehezen vár, vagy oly nagyon remeg az egész világ. Minden perce, órája, napja, száz, sőt ezer évre való eseményt teremthet. Egy pár óra óta ringott meg először a bölcső s még nem áll módunkban tudni, hogy a benne fekvő csecsemő melyik részére a nagyvilágnak hozott áldást, vagy átkot, melyik nemzet irta be nevét fekete, vagy arany betűkkel. Áldani és átkozni fogják egyszerre,— mert fi viliig meg ttkni csalatni Ünnep, vagy temetés lesz ez az uj esztendő, — mert a balga világ ezt fogja okolni. Az időnek nincsen sorsa, nincsen akarata. Mi egy év? Az idők végtelenségéből | s a gyarló emberi számítás szerinti határok közé szorított apró részecske, melyben ugyancsak gyarló emberi számítás eseményeket raktároz el. Ezek az események lehetnek aztán egyesekre áldást, vagy átkot hozók, teremthetnek új életet, vagy okozhatnak haj Iást, de az események okozói az emberek, s de nem az idő, s különösen nem annak az a parányi része, melyet közönségesen eszi téridőnek nevez az ember. Ne akarjuk tehát megcsalni magunkat, ne okozzuk az esztendőt, melyet mi mértünk ki az idők végtelenségéből. Az emberekből álló nemzet cselekszik, s ezek a cselekmények idéznek elő a világban kisebb-nagyobb, egyikre üdvös, másikra átkos változásokat,— hoznak létre dicső, vagy szégyenteljes tetteket s igy csinálnak történelmet. * Ami tehát történni fog ebben az uj esztendőben, a gyarló ember munkájának eredménye lesz, "melyet előidézett elvakult szemmel, elhomályosodott aggyal saját akarata szerint s mely megindulása után most már lavina módjára zuhan, tér , ed, tör és rombol útjában, mert az a gyarló emberi akarat most" már gyenge az irányításhoz, tehetetlen a befejezéshez. Most tűnik ki igazán milyen gyarló az ember az ő eredendő bűnében. Most is tűnik ki, hogy az ember legnagyobb bűnei az most is, ami volt ezer évekkel ezelőtt, s mert nem akarja megtanulni, hogy a bűnben fogant akarathoz soha sincsen elég ereje. Abban a korban, melyben élünk, az emberek uralkodó gyarlóságának mindenki az anyagiságot, önzést, kapzsiságot tartotta, mellyel vele járt természetszerűleg a Kain irigysége, gyűlölete. Ezek az uralkodó gyarlóságok vakították el a szemeket, homályosították be az agyakat, s ilyen állapotban, ilyen bűnökben fogant akarattal indítottak meg eseményeket, melyek most folynak s befognak fejeződni az ő akaratuk nélkül, vagy talán éppen ellenére is. Így értünk el az emberi időszámítás szerint "egy határhoz, egy újévhez, telve kétséggel, reménnyel, de egy biztató tudattal is. Igen egy biztos tudattal is, mely minket a mostani nagy események eme határkövénél minden más érzelmek fölött is eltölt, — hogyha van nemzet, mely a mostani nagy forgatagban az önzés és gyűlölködés bűnei nélkül vesz részt, úgy ez csak mi lehetünk egyedül. A becsületes igaz ügynök szolgálatában ez a biztos tudat óv, erősít és tart meg minket, ez a biztos tudat adja meg nekünk álhitet, hogy reánk nézve ez az esztendő boldog esztendő lesz, mely meghozza nekünk a győzelmet, a mindnyájunk által epedve szomjúhozott békét. Búcsú Irénkéhez. Irta : Szemíró Gyula. I Egyetlenem, én hü menyasszonyom Az Isten áldjon ! Ég veled ! Bár nótás kedvvel vígan búcsúzom, A szivem titkon megremeg. Ki tudja . . . hátha nemsokára Örökre tán elhallgatok? . . . Reám, ha száz veszély is várna. Még akkor is rád gondolok, Ha meghalok . . . Ha meghalok . . . II. Harsogva zúgnak majd a trombiták A zöld mezőkre hull a vér . . . Az életünk akár egy szál virág. Elsöpri minden könnyű szél Ha küzdök majd vad vérözön közt Gondolj reám otthon sokat S ha jó az ősz, könnyekkel öntözd A hervadó virágokat . . . A hervadó virágokat . . . III. Ha vérem teszi majd a harcmezőt Temessék mellém kardomat . . . A síromra, ha jöttök könnyezők, j Ültessetek virágokat. S ha már többé egy percem sincsen , a földről lassan elmegyek. Mivel te voltál minden kincsem örökbe mit hagyjak neked? . . . A telkemet ... l A lelkemet . . . Újévi üdvözlés a vármegyeházán. A vármegye és Nagykároly város tisztikara tisztelgett a vármegye alispánjánál Péchy István főjegyző vezetésével, ki használjunk: hadisegély postabélyeget! A háború tanulságai t írta Berger Mór, a Merem váltóüzleti rt. ügyvezető igazgatója. Közel öt hónapja tart már a világháború, melyet egyesek már régen bejósoltak ugyan, de amelynek arányairól senkinek sem lehetett fogalma. Ma holnap fél esztendeje lesz, hogy a nemzetközi forgalom minden vonatkozásaiban megszűnt , s minthogy majd egész Európa háborúban áll, minden gazdasági fejlődésnek szárnyat szegetett. Most már nem hazafiatlanság bevallani, hogy mennyire féltettük gazdasági életünket ettől a háborútól. Csak emlékezzünk vissza a háború első napjainak bonyodalmaira és arra a kétségbeejtő , tájékozatlanságra, mely még az ugynevezett optimistákat is kétségbeejtette !_____Mindezt ma fölényes nyugalom és sikerben való biztos hit váltja fel. De mig a háború elején felszínre került élelem alappal nem bírt, a mostani bizalomnak megvannak a maga meginghatatlan oszlopai. Vissza kell térnünk a hadikölcsön jegyzés nagyszerű sikeréhez. Ez a siker fényes bizonyságát fogja szolgáltatni még jóval a háború befejezése után is, annak a nagy gazdasági erőnek, a tőke intelligenciájának, melyet eddigelé fel sem tételeztünk magunkról. Az a tudat, hogy bírjuk őket, lesz kiindulási pontja annak a fejlődési folyamatnak, melynek bekövetkeztét a háború befejezésével joggal várhatjuk. És valóban nem frázis, ha azt állítjuk, hogy közgazdasági fejlettségünk messzi túl volna mai állapotán, ha gazdasági erőinknek kellő időben teljes tudatában lettünk volna. A háború megtanított bennünket arra, hogy mennyire hátrányos egy nemzetre nézve, ha önbizalma kellőképen kifejlesztve nincsen A háborúnak köszönhetjük, hogy a tudatára ébredtünk annak, miszerint bátrak és gazdagok vagyunk. Mindenesetre nagyon sokkal bátrabbak és gazdagabbak mint aminőnek mi magunkat tartottuk s j mint a minőnek ennélfogva a külföldön tartottak bennünket.