Katolikus gimnázium, Szatmárnémeti, 1872
gatást kérsz ezen oldalról, hogy megnyerhesd szabadulásodat: mindaz, a mit mondottál, előadatott trtánom zsámolyánál, a világ menhelyénél; a kifejtett részleteket tökéletesen fölfogtuk s az én felséges tudományom átkarolja azoknak teljes összegét. Ily körülmények közt, midőn a császárok elbuknak és foglyokká lesznek, semmi meglepő elő nem adhatja magát. Bátorodjék a te szived! s el ne csüggedjen a te lelked! Ily körülmények között a mi dicső elődeink és nagy őseink (Isten világosítsa meg utolsó lakhelyöket!) soha sem mulasztották el táborba szállani, hogy megküzdjenek az ellenséggel és hóditsanak; én magam is az ő nyomdokaikat követve minden évszakban hóditottakó tartományokat s megközelithetlen hatalmas erődöket; éjjel nappal virrasztók s az én kardom nem hagyja el oldalamat Az isteni igazság (kinek áldassék neve!) engedje meg nekünk végrehajtani könnyen a jót! Az ő tervei és szándéka lépjenek ki a napfényre, bárminők legyenek is azok! Egyébiránt kérdezd meg a te küldöttedet az ügyek állásáról s bárminő eredményekről, légy meggyőződve arról, amit neked mondani fog, s tudd meg, hogy az úgy vagyon, íratott a második rebi hónapnak első tizedében, (a hedzsra) 93- ik évében (február közepe táján 1526. K. u.) Jól védett és jól megerősített császári székvárosunkban Konstantinápolyban." Épen a mohácsi csatának volt e levél előpostája, de már jóval előbb más események is adták elő magukat. Szolimán ugyanis 1520. évi September 20. érkezett az uj szerailba eltemetni atyját s átvenni az uralmat. Néhány nap múlva tudata az ő trónraléptét a birodalmi tartományok kormányzóival; a magyar királyhoz is elküldötte követét, Behram csauszt, épen nem barátságos szándékkal, hanem inkább azért, hogy adókövetelés által fölingerzelje a magyarokat, kik ezért az ő követét visszatartották. Nem is óhajtott a szultán egyebet, s a magyaroknak ezen oktalan tette szolgáltatta neki az ürügyet azon hadjáratra, melynek folytán elfoglalta a határvárakat. 1521. julius 8. esett el Sabácz, augusztus 29. Belgrád, miközben egy más török csapat Erdélyben tartotta lekötve Zápolya János vajdának kezeit. A mily sújtó volt a védbástyák elvesztése Magyarországiba, épen oly fontos volt azoknak megszerzése a török birodalomra nézve. Oroszország, Velencze és Ragusa követeik által üdvözölték a diadalmas császárt. Az orosz czár, Vassili, támadó és védő szövetségibe óhajtott lépni a Portával, szándéka azonban nem sikerült. Velencze megkötötte a szövetséget 1521. december 1., mely neki szabad kereskedést és több más előnyöket biztosított, maga viszont két rendbeli adófizetésre kötelezte magát évenként, Zante és Cyprus szigetek birtokáért. Ragusa fölmentetett minden két fizetés alól a birodalom kikötőiben és kereskedelmi telepein, azonkívül engedelmet nyert, hogy szabadon vásárolhasson ugyanott gabonát saját szükségeire. Ily körülmények között alkalmasnak látta Szolimán az időpontot arra, hogy Rhodus szigetnek rég óhajtott elfoglalását foganatba vegye, mely ha sikerül, szabad mozgást és uralmat biztosít maga számára a Középtengeren, szabad közlekedést nyer Egyptom és Konstantinápoly között, megszabadítja Mahomet követőit, kiket a keresztények rabságban tartottak, s háborútlan utazásnak örvendhetnek a zarándokok, kik a tengeren Syriába s onnan Mekkába szoktak vándorolni. Ezen indokok által ösztönöztetve 1522. június 16. háromszáz hajóval s 100 ezer emberrel megindult. Augustus 1. kezdődött az ostrom; karácsonyapján adta föl magát az erőd, melynek bevétele 100 ezer töröknek életébe került, kik közül 64 ezer harczolva esett el, a többit nyavalyák emésztették föl. Annál nagyobb dicsőség háromlott ezen hódításból a diadalmas császár személyére, ki a nagy fontosságú tényről hivatalosan értesítette a keresztény fejedelmeket. Velencze sietett üdvözölni a Nagy-urat; a persa shah csakis ekkor jelentette örömét az ő trónralépte és Rhodusnak elfoglalása fölött. Ennekutána Egyptom és Syria biztosításáig kebelbarátját, Ibrahim nagyvezírt küldötte Szolimán, ő maga pedig szigorúan büntetvén előbb a zsaroló pasákat a vadászatnak élt, elhanyagolva a birodalomnak ügyeit. A jancsárok lázadása riasztotta föl tétlenségéből, kik Ibrahim