Katolikus gimnázium, Szatmárnémeti, 1893
Szív és jellemképző vonások Arany Toldi-jában. írta: Ruprecht Alajos. Még ma sem teljesen tisztázott az a kérdés, hogy a középiskola az oktatás és nevelés kettős feladatának tejesítésére van-e hivatva, vagy pedig, hogy elégedjék meg tisztán az oktatással, az értelmi képességek fejlesztésével és ismereteknek közlésével; a szívnek művelését, a társas életben követendő elveknek átültetését pedig hagyja a családra és életre. A hivatását ismerő s kötelességét komolyan felfogó tanár ugyan egy perczig sem kételkedhetik, hogy az oktatás kizárólagos teljesítése a nevelés nélkül kárhoztatandó egyoldalúság volna, de a nagyközönségben, főkép az érdekelt szülőknél — különösen, ha a fiú viseletének megítélésében szülő és tanár között nézeteltérések támadnak — nem egyszer lehet hallani, hogy a tanár tanítsa a fiúkat a tantárgyaira, a nevelést pedig bízza a szülőkre. Hogy az ilyen vélemény nem méltányos, az könnyen belátható. A fiúk viszonya a tanárhoz és egymáshoz igen sok oly esetet szül, amelyek szükségessé teszik a tanár közbelépését, hogy útbaigazításával, felvilágosításával s ha kell dorgálásával értesse meg tanítványával viseletének helytelen voltát, figyelmezteti hibáira s hogy azoknak milyen következményei lesznek majd a nyilvános életben is, amelynek előkészítője, sőt némileg kicsinyben képe az iskola. Az sem lehet közönyös a gymnasiumi elöljáróság előtt, hogyan viselik magukat növendékei az iskolán kívül, mert az ifjaknak