Református gimnázium, Szatmárnémeti, 1874

. E roppant veszteséget azonban Rákóczi Berencze visszaadatása által igyekezett kárpótolni az iskolának, mely a megye buzgó pártfogása mellett már 1707-ben lakhatóvá és használhatóvá tétetett s melynek midőn Rákóczi szerencséje hanyatlásával Berenczét ismét el­vesztette, ez anyagi hátránya azon erkölcsi előnynyel lett nagyrészben pótolva, hogy a vele csaknem egy időben alakult testvér németi főiskola 1746-ban hozzá csatlakozott. Azonban az ekkép egyesült s már ismét virág­zóvá lett collegium 1754-ben a jezsuiták által kieszközölt helytartósági parancs következtében két osztályú gram­matikai iskolára szoríttatott le, mig 1794-ben a város és hivek buzgalma folytán hatosztályu gimnáziummá nőtte ki magát s 1805-ben I. Ferencz király kegyelmes ren­delete által a tanárok fizetésének a városi közpénztárból leendő teljesittetése megengedtetvén, a régi biztos alapra visszahelyeztetett. Az „Organisations Entwurf“ következtében 1855-ben négy osztályú nyilvános algimnáziummá lett, de a két testvéregyház és híveinek áldozatkészsége, a nemes város nagylelkűsége, a szatmári, nagybányai és nagykárolyi egy­házmegyék buzgósága folytán, helybeli és nemes­keblü pártfogók s főleg a Darvay-alapítvány segélyével 1860. és 1861-ben ismét hatosztályu gimnáziummá emel­kedett, s 1867-ig állandó, azóta pedig hivatalkor szerint évenként változó igazgató, 6 rendes és 4 segédtanár ve­zetése alatt folytatja működését. — Könyvtára, mely az égés után ismét szaporodott, de a megpróbáltatás kor­szakában 970-re olvadt le, 1856-ban nagy buzgalommal rendeztetett s nemeslelkü adományok által folyvást gya­­rapul. — Múzeuma főleg 1868. óta a pártfogóság s Rácz István tanár fáradhatatlan buzgalma folytán úgyszólván újjá teremtetett s úgy természettani eszközei, mint ki­

Next