Századok – 1890

GRÓF SZÉCSEN ANTAL: Elnöki megnyitó beszéde az 1890. jan. 26-án tartott közgyűlésen 97 - THALY KÁLMÁN: Konstantinápolyi újabb kutatások a Rákóczi-emigratió koráról - I. közl. 1

2 KONSTANTINÁPOLYI ÚJABB KUTATÁSOK. Hiányomban ismételve a legőszintébb hálával emlékeztem meg, — mindjárt Konstantinápolyban érkezésünk első napjaiban siettem meglátogatni, bemutatván neki dr. Fraknói Vilmos apát-kanonok urat, mint bizottsági tagtársam és barátomat, s átnyújtván a lsákóczi h­amvait híven őrző rend könyvtára számára, hálám némi jeléül »Rodostó«-t, továbbá a nevezett fejedelem latin s franczia nyelven írt Confessiói egy-egy példányát. E figyelem s az említett munkámban kifejezett meleg elismerés a derék, művelt, humánus zárdafőnöknek és rendtársainak láthatólag jól esett, a ki is kérésünkre nemcsak kész örömmel engedé meg, hogy Fraknói a Rákóczi fejedelem sírja előtti oltárnál a következő vasárnapon — halhatatlan Ipolyiak példájára­l— misét mond­hasson és én történelmi kutatásaimat a rend levél- s könyvtárá­ban folytathassam , sőt ez utóbbi munkálatokban ő maga is, az új levéltárnok és könyvtárnok urakkal együtt, a legszívesebb buzgalommal közreműködött. A misét Fraknói a Magyarország védasszonya tiszteletére szentelt oltárnál, a konstantinápolyi magyar gyarmat számos tagja és több, ép ott időzött magyar utazó jelenlétében, a lazarista atyák fényes segédlete mellett. September 29-én tarta meg , mi alatt mi magyarok mély áhítatba s bús kegyeletbe merülve borul­tunk le a lángoló hazaszeretet nagylelkű mártyrja, II. Rákóczi Ferencz és dicső anyja Zrínyi Ilona hamvai felett. A következő napokban azután sokat jártunk le a zárdába kutatni, Fraknói és én, majd barátom hazautaztával csak magam, s a huzamos érintkezések közben a legszívélyesebb barátság fej­lett ki köztünk és P. Lobry supérieur, P. Vachette procureur, P. Roman levéltárnok, P. Drouecourt s a többi derék lazarista atyák közt. Kérdezősködéseikre Rákóczi, Zrínyi Ilona, Thököly, Rákóczi József, Bercsényi és Bercsényiné életviszonyairól, össze­köttetéseikről a franczia udvarral és a portával stb. egész kis törté­nelmi előadásokat rögtönöztem nekik ; ők szorgalmasan jegyeztek kivált neveket és dátumokat, é­s e jegyzetek nyomán folytatva a kutatást a levéltárban : ha valami újabbat föllelhettek, öröm­mel siettek föl Perába hötelembe, hírt adni a leletről, és maguk­hoz újabban meghívni. Egy alkalommal pl. P. Jules Vachette a következő level­ét hagyta hátra számomra szállásomon :

Next