Századok – 1957
Szemle - Béres András–Mády György: A hajdúság történetének és néprajzának irodalma (Ism. Benda Kálmán) 475
ázium. Ennek V. osztályát ezelőtt 50 évvel szervezték meg s 1909-ben megnyílt a VIII. osztály is. Mi az a nóvum, amit Kolta László kis füzetében találunk ? Mindenekelőtt magának a megjelenésnek a ténye. Az iskolatörténeti munka 1500 példányban való kiadásához kezdeményező bátorságra volt szükség. Mégpedig nemcsak anyagi vonatkozásban. De bátorság kellett egy iskolatörténeti munka megírásához történetírásunk mai helyzetében is. Hiszen a fordulat éve óta történészeink túlnyomó többsége a marxista történetkutatás alapjainak lerakásával és megszilárdításával, a gazdasági alap és a forradalmi fejlődés bemutatásával foglalkozott. A felépítmény kialakulása, fejlődése, az alappal való összefüggés bonyolult problematikája alig néhány esetben volt komoly kutatás tárgya. Ilyen körülmények között nemigen lehetett útmutatást találni a nehezen megoldható kérdésekben, a kulturális élet sokszínű valóságának marxista értékelésében. A szerző két megoldás között választhatott. Vagy követi a régi, polgári történetírás idézett képviselőinek módszerét az iskolatörténetben, vagy pedig megkísérli a marxista történetírás elveinek alkalmazását az adott konkrét ismeretanyag értékelésében. Szerzőnk e második megoldást választotta. Sajnos a felmerült kérdéseket csak futólag érinti. Új, helyi tényanyagot alig találunk a füzetben. Pedig az anyakönyvek 1857 óta megvannak, az igazgatói összefoglaló jelentések és naplók hasonlóképpen. Kitűnő lehetőség kínálkozott volna a szerzőnek arra, hogy néhány érdekes részletet napvilágra hozzon az önkényuralom utolsó évtizedéből a tantárgyak anyagáról, a tanítás szelleméről, a tanárok és tanulók valódi érzelmeiről. Az akkori magyar oktatásügy az Entwurf és az iskolafenntartók közti ellentétek feszültségében vergődött: ez ellentétek minden helyi részlete érdekes és tanulságos. Sajnos a szerző nem gondolt e lehetőség, s általábana primér források kihasználására. Hasonló hiányérzetünk van a sárszentlőrinci iskola átköltöztetésének leírásánál is. Itt feltétlenül részletezni kellett volna azokat a gazdasági, társadalmi és politikai érdekeket, melyek a Bonyhádra való költöztetést meghatározták. A szerző röviden átsiklik -ezeken és az 1868-as nemzetiségi törvényre vonatkozó sematikus jellemzés idézőjel nélküli átvételével „értékeli" a helyi tényt. Az igazi marxista módszer éppen azt kívánja, hogy a konkrét tényanyag minél pontosabb feltárása után magának a tényanyagnak alapján értékeljünk s ezt az értékelést próbáljuk összeegyeztetni az egész országra vonatkozó általános jellegű ismereteinkkel. Hiszen a valóság mindig gazdagabb, mint az az általánosítás, amely az összefoglalásokban, tankönyvekben szerepel. Ezzel szemben a szerző majdnem mindig az ismert általános megállapításokat próbálja bizonyítani a helyi tényanyaggal, így természetesen nem sok újat tudunk meg fejtegetéseiből. Különösen sematikus az 1945 utáni fejlődés rajza. Ez néha csak az újságcikkekből jól ismert mondatok minden komolyabb jelentőség nélküli sorakoztatása, pl.: „Az első ötéves tervben megtett fejlődéshez hozzájárultak azok a szervezési intézkedések, amelyekhez a bonyhádi gimnázium csatlakozott és megvalósulásukért dolgozott. Az iskolai munkaszervezés céltudatosabb és részletekre felbontott munkavégzést biztosított. Az egyszemélyi felelős vezetés megerősítése az egységes irányítást teremtette meg" stb. A kis füzet stílusa és fogalmazása elárulja, hogy a szerző nagyon gyorsan írta meg munkáját. Pongyolaság, értelmetlen fogalmazás, magyartalanság bőven akad („ellene vannak a kormány támogatásával működő. . . pángermán mozgalommal" 32.1., „a viszonyok viszonylagos konszolidációja" 29. 1. stb.). Az említett hibák és hiányosságok ellenére is érdemes volt a kis füzetet kiadni. Alapgondolata és célkitűzése, mely szerint „a gimnázium tanárai és diákjai a 150 éves múlt haladó hagyományainak feltárásával erőt kívánnak meríteni a további harcos építő munkához" — minden iskolánk számára követendő példa lehet. BÍRÓ SÁNDOR BÉRES ANDRÁS—MÓDY GYÖRGY : A HAJDÚSÁG TÖRTÉNETÉNEK ÉS NÉPRAJZÁNAK IRODALMA (Debrecen, 1956. 52 I. Alföldi Füzetek 3. sz.) Jó beosztásban, ügyes elrendezésben ismerteti a hajdúk és hajdútelepülések történetére és mai életére vonatkozó nyomtatott forrásanyagot és irodalmat, valamint a debreceni Déri Múzeumban, vagy a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen őrzött kéziratos gyűjtéseket. A nyomtatott munkáknál pár soros, tömör, a lényeget jól