Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ladányi Andor: Az egyetemi ifjúság az ellenforradalom első éveiben (1919 -1921) (Ism.: Nagy Zsuzsa) 627/III
627 TÖRTÉNETI IRODALOM között húzódott. A könyv nagy erénye, hogy a történelem eseményeit - az azt alakító személyek nézetein keresztül - színesen ábrázolja, élettelivé teszi azokat az igen gazdag forrásanyag megszólaltatása révén. Sztarcev könyve nemcsak a politikailag gyorsan, bár történelmileg késve megszervezett oroszországi burzsoázia hatalomért folytatott küzdelmének leegyszerűsítésektől mentes ábrázolása, de értékes hozzájárulás a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előzményeinek megértéséhez is. Annak a mindmáig élénk érdeklődést, vitákat kiváltó kérdésnek valósághű megközelítéséhez, miért szenvedett vereséget 1917 februárja után néhány hónappal a hatalom sáncai mögé került oroszországi burzsoázia. Dányi László LADÁNYI ANDOR: AZ EGYETEMI IFJÚSÁG AZ ELLENFORRADALOM ELSŐ ÉVEIBEN (1919-1921.) Értekezések a történeti tudományok köréből. .88. Bp., Akadémiai Kiadó 1980. 234 l. Aki kutatóként ismeri az ellenforradalom hatalomrajutásának és berendezkedésének turbulens eseményeit, forrásviszonyait s azokat a nehézségeket, melyek a feldolgozó munkáját kísérik, amíg ezekben rendet teremt, mindenképpen elismeréssel nyugtázza a szerző teljesítményét. A tőle már megszokott gondossággal és alapossággal tárta fel az egyetemi ifjúság mozgalmait, különböző szervezeteit s azok tevékenységét. Az olvasó megbízható és részletes leírást kap az 1918 előtti, s természetesen főleg az 1919 őszétől alakult ifjúsági szövetségekről, bajtársi egyesületekről, az egyetemi karhatalmi századok szervezéséről, működéséről. Mindez távolról sem csupán szűkebb értelemben vett tárgya miatt érdekes, hanem azért is, mert mind ez ideig meglehetősen kevés publikáció jelent meg a legkorábbi jobboldali, szélsőjobboldali szervezetekről, ezek társadalmi hátteréről. Igen gyakran a legelemibb adatok feltárása (alakulás időpontja, vezető testületek stb.) is gondot okoz. A jelen kötet e téren szintén igen hasznos információkkal szolgál. A szerző nyilvánvalóan azt tekintette fő feladatának, hogy részletesen és alaposan mutassa be az egyetemi ifjúság szervezeteinek (pl. Turul, karhatalmi századok) lényeges szerepét a hatalomátvételt követő időben, az ellenforradalom berendezkedése során. Nem hagy kétséget afelől sem, hogy az egyetemi ifjúság egészének magatartására, szerepére a szélsőséges, új típusú szervezetek, a karhatalmi századok léte nyomták rá bélyegüket. A könyv legnagyobb értékét mégis abban látom, hogy a szerző nem elégedett meg a politikatörténet síkjára tartozó események regisztrálásával, hanem behatóan foglalkozott az egyetemi ifjúság szociális összetételével, valóságos anyagi helyzetével, s nem riadt vissza attól, hogy az ezekből adódó következtetéseket levonja. Ez az oka, hogy az 1919-1921 közötti évek egyetemi ifjúságának portréja plasztikusan bontakozik ki az olvasó előtt, nemegyszer meglepő, talán fel sem tételezett vonásokat mutatva. Ezek összefüggéseinek, ill. egy jellegzetes folyamat érzékeltetéséhez az is szükséges, hogy az olvasó ne feledkezzék meg Ladányi korábbi munkájáról, mely az egyetemi ifjúság 1918—1919-es helyzetét, szerepét vizsgálja. Hiszen az egyetemi ifjúság tömege az 1918-1921 közötti években csak egészen minimálisan változott. Ladányi kétséget kizáróan mutatja ki, hogy mind a forradalmak idején, mind az ellenforradalom hatalomra jutása után az egyetemi ifjúság többsége meglehetősen passzív volt, csak egy kisebb rétege volt az, amely egyrészt a forradalmak idején, másrészt az ellenforradalom szolgálatában aktív és jelentős szerepet játszott. Mi az a motívum, amely a többség magatartását meghatározza? Egészen egyszerűen a szociális összetétel, a pillanatnyi megélhetési viszonyok s nem kevésbé a jövő kilátásai. Ladányi frappánsan és sokoldalúan mutatja be az anyagi, egzisztenciális motívum döntő szerepét. Kenyérharc folyik itt a szó