Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Remény a királyságra. A gnieznói találkozó "koronázási jelenete" a lengyel ősgestában és a mű kapcsolata a Könyves Kálmán kori magyar belpolitikával 349
A GNIEZNÓI TALÁLKOZÓ „KORONÁZÁSI JELENETE". 357 nyitotta, hogy szövegváltozat is Adémartól származik, így a lengyel ősgesta és az Adémar-krónika szövegazonosságának bizonyító ereje megfordult, és azokat a véleményeket erősítette, amelyek a királylándzsa császár általi adományozását elfogadhatónak vélték. Emellett az előkerült nagyharsányi kincslelet, illetve annak szakszerű tudományos feldolgozása is i5 elhárította az akadályt a lándzsa mint uralkodói jelvény elfogadása elől. További — és a jelen munka szempontjából meghatározó — eredményt jelentett az elveszett passió vizsgálata terén Gerics József és Ladányi Erzsébet tanulmánya.56 A szerzőpáros — Tóth Zoltán korabeli megállapításaira támaszkodva és Karl Ferdinand Werner eredményeit felhasználva — összevetette az Adémar-krónika szövegvariánsának és Gallus Anonymus gestájának szövegét. Miután a lándzsaátadást tárgyaló rész az Adémar-szövegben többletet tartalmaz, a szerzők megállapították, hogy mindkét szövegrészlet közös forrásra, a Gallus által említett Liber de passione martyris című műre megy viszsza.57 Gallus Anonymus Ademar et pro vexillo triumphali clavum et de cruce domini „regnum et liberrime habere permisit, dans ei cum lancea sancti Mauritii dono dédit"58 licentiam ferre lanceam sacram ubique, sicut imperátori mos est, et reliquias ex clavis Domini et lanceam sancti Mauricii ei concessit in propria lancea.59 Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a lengyel ősgesta támaszkodhatott Adalbertnek az elveszett passiójára. Továbbra is kérdés azonban, hogy a passió létének ténye, és Gallus leírásával való részleges egyezése feljogosíthat-e minket arra, hogy a lengyel Osgesta Gnieznóról szóló információinak egészére nézve forrásként fogadjuk el, így a jelen helyen nem kerülhető meg, hogy Gallus Anonymus Gnieznóról írott történetében szembeállítsuk egymással a kutatás által az elveszett szenvedéstörténetből eredeztetett szövegrészleteket. A leírás első jelenete tartalmazza Ottó császár megérkezésének okát Gnieznóba. Itt azonnal feltűnik, hogy a császár útjának igazi oka is szerepel a lengyel ősgestában, ugyanúgy, ahogy ezt az eseményről fennmaradt más, korábbi forrásokban is olvashatjuk. 55 Kovács László: A kora Árpád-kori magyar pénzverésről. Éremtani és régészeti tanulmányok a Kárpát-medence I. (Szent) István és II. (Vak) Béla uralkodása közötti időszakának (1000-1141) érméiről. Bp. 1997, 52-63., ill. 247-262. Valamint Kovács László: A Szent István-i lándzsa. Ópusztaszer 2001 (a továbbiakban Kovács 2001), 99-121. Ez utóbbi munkára Thoroczkay Gábor hívta fel a figyelmemet. 56 Gerics József - Ladányi Erzsébet: A birodalmi szent lándzsa és Szent István lándzsája. In: E. Kovács P- Kalmár J. - B. Molnár L..: Unger Mátyás emlékkönyv. Budapest 1991, 7-14., valamint In: Gerics József J. Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Bp. 1995 (a továbbiakban: Gerics-Ladányi 1995), 43-50. A munkát ez utóbbi tanulmánykötet alapján idézzük. 57 Gerics-Ladányi 1995, 46. Lásd még: Gerics József-Ladányi Erzsébet: A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése. In: Zombori István: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Bp. 1996, 9-20., különösen 11.; Kovács 2001, 100. 58 Gallus, 18. 59 MGH SS IV, 130-131.