Századok – 2023
2023 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csapody Tamás: Jehova tanúi és a nyilas terror Nyugat-Dunántúlon. Egyéni sorsok a nagykanizsai internálótábortól a körmendi kivégzésig
JEHOVA TANÚI ÉS A NYILAS TERROR NYUGAT-DUNÁNTÚLON Zsondor János és Hőnisch Antal elfogása 13 A december elején elengedett Jehova tanúi szétszóródtak Nagykanizsán és környékén. Egy 14 fős csoport Nagykanizsától délre keresett menedéket. Somogy megyében, a Csurgó melletti Szenta községben fogadta be őket a négyfős Bódis család, az úgynevezett Belső vízimalom tulajdonosai. A népes társaságot két helyen szállásolták el. Az egyik a faluban lévő házuk volt, ahol az akkor 22 éves Bódis János és édesanyja,14 a vízimalom hivatalos tulajdonosa, a tragikus körülmények között özvegyen maradt Bódis Mihályné lakott.15 A másik szállás a vízimalomnál lévő házban volt, ahol Bódis János nagynénjei és nagyanyja élt. Mindkét helyen volt egy-egy szabad szoba. Az építési engedély dokumentációja szerint 16 a malomépülethez csatlakozott egy fűrésztelep is, amely fölé 1940 augusztusában egy lábakon álló, 10 méter hosszú és 11 méter széles gépszínt építettek. A malom 200-250 méter távolságban volt a szomszédoktól, és saját kúttal is rendelkezett. (Az egyszerű tervvázlatból arra lehet következtetni, hogy maga a malomépület kétszerte nagyobb alapterületű lehetett, mint a felépített gépszín.) A két szálláshely közel volt egymáshoz, a malomból a Kotyogó patak mentén, néhány perc alatt el lehetett jutni a mai Petőfi Sándor utca 3. szám alatti Bódis-házhoz. A 14 (magyar, szlovák és ruszin) személyből tízen voltak férfiak és négyen nők. A végül hét hónapra befogadottak között volt a kétfős rahói Faltinszki család,17 valamint vejük, illetőleg sógoruk, Hőnisch Antal, Hiszem Mihály, Molnár György és Zsondor János mellett a többiek is jórészt kárpátaljai és felvidéki lakosok voltak.18 Elvégezték a malom és a ház körüli munkákat, amiért nemcsak 13 Zsondor János (Ján Zondor/Ján Zondor/Zondor Ján/Zondor Ján) (Tasul’a/Tasolya, 1924. jún. 4. - Körmend, 1945. márc. 7. 11 óra) tasolyai földműves, napszámos. Hönisch (Hönisch) Antal (Rahó, 1911. ? - Körmend, 1945. márc. 7. 11 óra 15 perc) rahói kőműves. Rahón a Hőnisch vezetéknévnek számos írásmódja ismert, egyaránt írták hosszú és rövid ö-vel és s-sel vagy sch-val. A kivégzés után kiállított dokumentumokban vezetéknevét Hőnisch-ként rögzítették, majd ez a változat terjedt el a Jehova Tanúi Egyházban (a továbbiakban: JTE). Magam is ezt a változatot használom. 14 Bódis (Bodis) János (1922. ? - ?) szentai molnár, később nagyatádi lakos, aki 1992-ben maga is a JTE tagja lett. 15 Bódis Mihály molnár 1936-ban tragikus körülmények között elhunyt. Molnárok Lapja, 1936. február 8. 63. 16 Jegyzőkönyv és Vázrajz. Özv. Bódis Mihályné szentai lakos építési engedély iránti kérelme. Szenta, 1940. aug. 28. Nytsz.: 2020/1940.; A gépszín felépítése engedélyezésre került. Véghatározat. Csurgó, 1940. szept. 10. MNL Somogy Megyei Levéltára (a továbbiakban: SML) IV. 414. Csurgói járás főszolgabírójának (főjegyzőjének) iratai 4009/1940. 17 Faltinszki János két fia közül Faltinszki Tibor (Rahó, 1919. aug. 28. - Rahó, 2002. okt. 24.) volt apjával Szentán. A másik fiát, a korábban szintén Nagykanizsára internált Faltinszki Pétert (Rahó, 1922. jan. 4. - Rahó, 1990. jún. 15.) valószínűleg behívták munkaszolgálatra 1944-ben. Faltinszki Jánosné, szül. Brandin Terézia (Rahó, 1886. ? - Nagykanizsa, 1942. okt. 31.) a nagykanizsai internálótábor foglyaként a helyi közkórházban hunyt el, betegségben. Nagykanizsai halotti anyakönyv 1940—1942. 434. fsz. 73. 18 Hiszem Mihály (Michal Hisem) (Tasolya, 1927. júl. 15.-Tasolya, 2011. nov. 29.). Csehszlovákiában 1947-ben katonai szolgálat elutasítása miatt hat hónap börtönre, 1952-ben néhány hónap (jáchimovi uránbánya), 1958-ban pedig négy év (Kladno) kényszermunkára ítélték. Molnár György (Tasolya, 158