Századunk, 1864. június - 1865. február (1. évfolyam, 7. szám - 2. évfolyam, 3. szám)

1864-12-03 / 30. szám

247 is megnőhet; ezen hosszabb hajtáson a levél nyele és a bimbók között még rövidebb mellékvesszők (fattyúhajtás) is hajtanak ki ugyanazon évben, melyeknek azon fontos feladatuk van, hogy a mögöttük levő bimbó tökéletes kifejlődését tetemesen előmozdítsák ; tehát ezek mint szükséges tényezők a tőkéről el nem távolítandók, sőt inkább a legközelebb őszig meghagyandók; ha pedig túlságos növekedésnek indulva, a főhajtást elnyomással fenyegetik, kissé czélszerű azokat megnyesni. Ezen túlságos növekedés azonban nagyon ritkán és csak is azon esetben történik, ha hogy a fövenyigeszálat, melyen ezek találtatnak, az első évben a mennyire csak lehetséges ferdén lehajlítjuk. Minthogy pedig a szőlővessző ferde, vagy vízszintes fekvésben önkényt meg nem marad, tehát két ágú kampóval a földhöz erősítendő, mely esetben hosszabbra növekszik, mintha önmagára volna hagyatva, mert ekkor bármely irányban növése szabadságára hagyatik és semmi által sincs gátolva, ez pedig éppen nem előnyös, mert a legtöbb esetben oly irányt vesz, miáltal a gyümölcsre árnyékot vet, mi annak megérése rovására történik. Hogy pedig az idei hajtás szilárdabb és tömörebb növésű legyen, tehát September havában kissé megmetszendő. Tökéletes kiképződésére pedig annál nagyobb gond fordítandó, mert ez a jövő év szőlőfürtjeinek alapja, miután többnyire azt lehet mondani, hogy kizárólag csak az ily vesszők hajtanak bimbókat, holott azon vessző, mely ezen hajtások anyja, szemeket többé nem igen hord és csak is egyébb venyigeszálakat táplál. A mennyiben pedig ilyesmire már alkalmatlan, lemetszendő, hogy helyét egyébb bimbóképes hajtás foglalhassa el. A szőllőtökének oly művelése, hogy a gyümölcsöző hajtás mindig a kívánt helyen elérethessék, s hogy a régebbi hajtások közül épen azok metszessenek le, melyek termésre képtelenek, nagy ügyességet és értelmet, s szőlészetbeni jártasságot igényel, és a ki ezen műtétet biztos kezekkel viszi véghez, az csakugyan remekel. Az ezidei hajtások tehát a legközelebbi tavaszszal oly helyzetbe teendők, hogy azok minden szemet szőlőfürtökkel jutalmazzanak; ez pedig csak úgy lesz biztosan elérhető, hahogy ferde, s még inkább ha lent hajlított állásba tettük. Ekkor ugyanis annyi hajtással fog bírni, ahány szem rajta mutatkozott, s minden hajtás egy-két szőlőfürttel leezd terhelve. Minthogy pedig a következő évben minden gyümölcsképes venyigéért kárpótlást kell nyernünk, tehát szükséges erről eleve gondoskodnunk. A legszebb venyigeszál mindenesetre az kend,mely a tavali venyige tövétől vagy attól nem nagy távolságban hajt ki; ez ugyanis az első, és legtöbb életnedvet tartalmazza és veszi fel, miért is legéletrevalóbb s legerősebb, s oly helyen áll, hogy a legközelebbi évben mint fövessző az újabb hajtásoknak alapul szolgáland. Mivel pedig minden gyümölcshordó vessző helyét a jövő évben csak egy meghagyott szálnak kell helyettesítenie, tehát a többi hajtások nagyrészt egészen lemetszendők, amelyek pedig termést nem is hoztak, egészen eltávolítandók. Ennélfogva minden nedv a fövenyigeszálba fog nyomulni s annak termékenyítését teljes erővel előmozditandja. Ha pedig a jövő évre szánt vessző lehajlása vagy bújtatására az első évben hely nem volna, tehát az anyatőke felé, melynek ágát képezi, hajlandó és megerősitendő. Következő tavaszszal az anyatőkét az újabb hajtás tövéig le kell metszeni, miáltal ez az előbbi helyébe lép. És ezt így kell évről évre folytatni s arról gondoskodni, hogy minden évben legyenek oly termő vesszők, melyek a múlt évben neveltettek. A szőlőtőke azon növények közé tartozik, melyek igen dúsan teremnek,különösen hajó és kövér földjök van ; nyáron át még bimbó nélkül temérdek is mellékágakat hajt, de a terméketlen ágakat, melyek különben semmi hézagot sem pótolhatnak, nyáron le kell törni. Ha pedig egy ily mellékhajtás valamely hézag kipótlására alkalmas, vagy szükséges is, tehát ez őszszel vagy tavaszszal két bimbó (szem) meghagyása mellett levágandó, s csak ezeket kel nővekedni hagyni, minélfogva ily műtét által a jövő évre ismét erőteljes és gyümölcsözésre alkalmas vessző hagyatik meg. — Hidegebb égöv alatt a szőlő csak úgy tenyészik, ha a töke mögött fal van, hogy ez a hidegtől némileg megvédje, valamint ha a szőlőfürtök a tökén lent a földhöz közel vannak, amidőn is azoknak megérlelésére a földnek természeti melegsége nagy befolyást gyakorol. A hegy oldalában délfelé fekvő szőlők egészen más bort adnak mint a hegy éjszaki felén fekvők — hol különben az éghajlat semmivel sem hidegebb, — úgy hogy összehasonlítás nem is történhetik. A Somlóhegy éjszaki részén szőlő nincs ültetve, bár a hegy déli aljaiban ama kitűnő zamatu európaszerte ismeretes somlai bor terem. A szőlőfajtákat gondos ápolás és szorgalmas művelés által nagyon lehet nemesíteni. Hol az emberek vagyis a gazdák csupán a szőlőművelésre vannak szorítva, s jövedelmi forrásaikat csak ez képezi, nagymennyiségű bort termesztenek; nem mondjuk, hogy kitűnő minőségűt is, mert a bor zamatára nagy befolyással vannak a föld vegyalkatrészei, s ezt gondos bánásmód vagy folytonos művelés által sem lehet pótolni, mert a bor jósága és minősége a természet munkálkodásától függ. L e is g y a p o t. Körülbelől két év előtt, mikor a gyapot ára oly nagyon kezdett emelkedni, de korántsem drágult meg annyira mint mai napság, helyette egy pótlék, az úgynevezett ,,lengyapot“ ajánltatott. Sokak által is említtetett már, hogy ha arról volna szó, hogy a len hosszabb és becsesebb rostjait gyapottá változtassuk, az egész találmányt czéltalannak, és hiábavalónak kellene felelnünk. De nem ez az eset forog fenn, a lent nem kell gyapottá változtatni, hanem csak a len törraelékit, a kóczot stb. kell magasabb értékre emelni, és csupán a „lengyapot“ elnevezés az, mi félreértésekre adott okot. E dologban tettek is kísérletet, lengyapotból készíttettek is szövetek, melyeket igen sikerűlteknek lehet mondani; az illető szakemberek terjedelmes értekeléseket tartottak az ügy által melegen érdekelt vegyészekkel és több rendbeli kisérletek után azon meggyőződésre jutót-