Századunk, 1864. június - 1865. február (1. évfolyam, 7. szám - 2. évfolyam, 3. szám)
1864-06-25 / 7. szám
62 lyeket Hunyadi ellenségének s önhaszonlesőnek szeretnék elhitetni, de okleveleken vagy ellenséges frigykötéseken alapuló adatokat, minőket Hunyadi ellen Cilley, Ujlaky és mások gyakrabban kötöttek, hasztalan keresünk évkönyveinkben. Nyilvános hivataloskodásának köre is oly tiszta e részről, hogy nem emlékezünk adatra, mely bizonyítaná, hogy valaha Hunyadi és a haza ellen nyilvánosan fellépett volna. Erről maga Aeneas Sylvius is hallgat, ki egyébiránt őt alacsony érzelmű, rosz lelkű és cselszövényesnek festi, de a mely festést mi határozottan visszautasítunk, mert részrehajlást is látunk benne s mert Aeneas Sylvius megfeledkezett arról, hogy mig ő egy tehetetlen gyermek érdekei mellett harczolt, az alatt a hazát forrón szerető nádor egyedül annak jogait védelmezte, e jogok védelme pedig az akkori körülmények között a haza fennmaradásával szoros összeköttetésben állott. Van azonban, mit mi benne méltán megrovunk, és ez az azon alig felismerhető habozása, melynél fogva nem lépett fel határozottabban egy nemzeti király választásának eszközlésére. Tehette volna pedig ezt annyival is inkább, mert Ulászlónak magyar királylyá történt felkenetése óta kérlelketlen ellensége maradt László herczegnek s megválasztatását, a hol lehetett, gátolta. A habozás politikában csaknem oly veszélyes, mint maga az elkövetett hiba. Pedig immár a várnai veszteség után László trónra emeltetését gátolta, nem látjuk át, miért kellett volna mást emelni inkább a magyar trónra, mint azt, ki a nemzet véréből származva korának és nemzetének büszkesége volt? És csak ezen habozásából magyarázható azután azon kétszínűség, mely olykor olykor politikai eljárását jellemző s mely okul szolgált arra, hogy őt Hunyadi irányában sokan ravasznak és tettetőnek vallanák, saját érdekében pedig mint hatalomvadászó és garázda oligarcha tűnnek föl. Mind e mellett is a történet áldást mond emlékezetére s őszintén elismeri, hogy annyi és oly veszedelmes zivatarok között hű fia maradt a nemzetnek, erélyes védője a haza jogainak és tekintélyének. Két fia maradt, az egyik Imre atyja halála után a budai vár ideiglenes parancsnoka lön, miután már azelőtt mint macsói bán működött, a másikról történetünk nem emlékezik. Kudeka István- Mexikó rövid ismertetése. (Folytatás.) A magtermő növények egyik legnevezetesebbike itt a kukoricza, mely egyik vidéken úgy megterem, mint a másikon, s közép Amerikának nélkülözhetetlen kenyéradója; melegebb helyeken 300-szor adja vissza az elvetett magot. Már a régi mexikóiak sokképpen használták a kukoricza növényt; édes nedvű szárából czukrot, szeszes italt készítettek, gyümölcsét nyersen ették. Vannak törzsek, melyeknek majdnem egyedüli eledele a kukoricza, szárát most marha takarmányra használják, különféle fonadékokat készítenek belőle, megérett magvából pedig a cicha készül, az arepakenyér s több más eledelek, melyek közül első helyet foglal el a tortilla lepény) mi amexikóinak kenyere, ivó edénye sat. tortilla nélkül nem ismer életet. Kukoriczával táplálja minden házi állatait. Nagy mértékben termesztik a fekete babot is, paprikáé, hagymát; az olajfának igen meleg, ott a szezám, szőlő pedig sok helyen bámulatos bujaságban tenyész. Az agave bár vadon terem, mindazáltal mivelik is, leveleit az indus gunyhófedélre, szálait szövetnek, nedvét italul használja. Mielőtt kikórózna, a cikáját kivágják; e helyen aztán 3 —4 hónapon át naponta lével telik meg, mely jó mint a must, s ha kiforrott, borrá lesz. Egyetlen agave 15 veder mustot is megterem, mit a mexikói ,,aguamiernek nevez. — Mily jól megteremne Magyarországon ezen agave, melynek szárazság, nedvesség, hideg semmit sem árt és tenyésztése oly csekély munkába kerül. Találtatik továbbá fernambuk, kékfa, sárgafa, ruggyanta, mahagony, a drága jalappa sassaparilla, ambrafa, perubalzsam és kopalfa, kokusdio, ananász, tunok, nemkülönben a kernye (anone) pompás gyümölcse. Az állatország is igen gazdag, mely a növénydús félparadicsom hegy völgyeit lakja: tapir, monati, vadbival, mosdómedve, barna-medve, róka, farkaskutya, párducz, nyúl, mókus, majmok; a madarak osztályából: kesely, sas, sólyom, baglyok, kakuk, harkály, sokféle éneklő madár, kolibri, fecske, lúd, kacsa, gém, flamingó, pelikán, kanálos gém sat. A csererdőkben gerlék turbékolnak, míg a mezők vándora a túzok, a tavannákon barangol. Tengerhez közeli folyókban az aligátor tanyáz, béka pedig a kis zöldtől elkezdve egész az óriás tekenősig minden féle van, kigyófaj nyolcvan, ezekből 10 mérges, melyeknek marása légköneggel (ammoniapura liquida) gyógyítható, ha rögtön alkalmaztatik; hal több folyamban kevés, mert szaporodását a rohanó ár meggátolja. A rovarok között több hasznos fajt találunk: egy különös jóságú selyemhernyó fajt, a közönséges selyemhernyót, fullánktalan méheket, melyek nem sok viaszt, de annál több mézet termesztenek, roppant mennyiségben biborkát (coccionella). A házi állatok igen jól és nagy mennyiségben tenyésztetnek, úgy hogy némely birtokosnak 20—30 ezer lova van. Áttérünk most a földgyomrába elrejtett bányakincsekre, melyekből szép Magyar hazánk is oly igen sokat bir, de fájdalom, eddigelé kevéssé figyelemre méltatva. A kaliforniai öböl felé futó folyamok fövénye aranynyal dús, míg beljebb a kimeríthetetlen ezüst bányák csak gyéren munkáltatnak, talán épen azért, mert roppant gazdagok. 1760-ban Obregon nevű kezdett Valencianában nagyszerűen bányászkodni, ki néhány év múltával a világ leggazdagabb embere lett s Valenciane gróf névvel a Spanyol grandok sorába emeltetett. Hol a bányászat virágzik, ott a kereskedelem, ipar, gazdászat és minden gyarapodik. A most igen roszszul dolgozott bányák jelenlegi jövedelme évenként körülbelül 60—65 millió forintra becsültetik, számítás szerint, azonban rendszeresen dolgoztatva rövid időn túl 200 millióra lehetne emelni. (Folytatjuk.) Több utazási adatok nyomán: Rácz Károly.