Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-10-25 / 86. szám

693 694 Az elbeszélés’ rövid foglalatja ez: Bretagne egyik kis falviban élt XIV. Lajos alatt egy pap, kinek egy gazdag ur órát ajándékozott fia tanításáért, — magában silány, érdektelen történet, de igazságos neheztelést gerjesztő a hitet gúnyoló ármányos czélzata által. A’ pap ugyan első pillanatra dicsértetni látszik, de ha az elbeszélést tovább vizsgálva olvassuk, a’satyrát könynyű kitalálni, melly burkolatlan’, sőt egész vakmerőségében tűnik fel a’ berekesztésnél ; t. i. az említett ’s szinleg dicsért pap’ óráját az azt hazavivő órásnak kezében meglátván a nép, ördögöt vélt az órában rejtezni, s kire futamodott a faluban, hogy egy bűbajos, ki kalitkában hordozza magával az ördögöt, a’ papi lakásba ment. s Némellyek azt kiálták: föl kell őt akasztani, mások, meg kell égetni, de senki sem mert hozzá közelíteni; mert nem kis dolog, szemfényvesztőt ’s ördögöt egyszerre megtámadni. — A’ nép pedig egyre szaporodók a’ papház előtt ; már kövek repültek az ablakokba , iszonyú ordítás keletkezők, már fáklyát és száraz ágakat hordtak össze, ’s az órás, az óra, a’ papház, egyházfi ’stb. nagy veszélyben voltak. Szerencsére e pillanatban érkezek meg a’ plebánus , kérdező a’zűrzavar’ okát, mellyet elmondtak neki. Eleinte nagyon megijedt, de majd magához jött, ’s tudván, minő befolyást gyakorol hallgatóira, kinyitotta az ablakot___Első pillanatban azt gondola a’ tömeg, hogy az ördögöt látja, a’ kereszthányás újra kezdődők, ’s a’ szavaz ágat hozó asszonyok szentelt vízzel fecskendezék le a’ sokaságot, de végre megismerték a’ papot, ’s ezer szó kialtá: „Plebánus úr, az ördög van kegyelmednél!“ — „Az ördög“? Kedves hallgatóim, nagyon szeretett nyájam, minő csalódás! Ezen eszköz, mellyet ti boszorkányozottnak tartatok, reliquia, igen drága becses jószág“. — „Reliquia! kiálta a’ sokaság, kiki térdre hullott, és az alamizsnának nem jön vége hossza. A* * betegek csengve kérők, hogy a’mozgó reliquiát megillethessék, ’s a’ meddő asszonyok közel léptek, ’s megérinték a’ becses eszközt, hogy anyákká legyenek, az óra processioval hordoztatok körül, a’ falu pedig az ide tolongó sokaság által meggazdagittatok, mert az egész világ a’ reliquiához kívánkozott, kegyet és bűn bocsánatot nyerni. — A’ felvilágosítottak pedig pontosan tudák a’ mise’ és vecsernye’ idejét. — Eddig az elbeszélés. Már ebből kiki észreveheti, hogy czélja annak nem egyéb, mint a’ catholicum dogmát a’szent ereklyék’tiszteletéről nevetség’ tárgyává tenni, ’s mint alamizsnanyerésre szolgáló ürügyet aljas haszonlesésnek festeni, ’s igy czélja nem egyéb alacsony rágalomnál, legigazságtalanabb ’s legroszabbul koholt gúnynál, agyarkodó gazsagnál, ’s helytelen ráfogásnál. Mind erről , úgy reménytem, meggyőződik az olvasó, ha a’ következő észrevételeket figyelemre méltatja. Minden költemény’ főtulajdonsága, hogy az sem a’ józan ésszel, sem a’ dolog’ természetével, sem a’ történetekkel ne ellenkezzék, mert különben rendetlen agy’sületlen szüleményének tekintethetik ; mivel pedig az érintett elbeszélés mind a’ józan ésszel, mind a’ történetekkel, mind a’ dolog’ természetével nyilván ellenkezik, méltán a’ felfordult agyszüleményei’ sorába számíttathatik. Ugyanis a’ csodálkozás’ főoka egy részről az órának ritkasága, még pedig olly nagy ritkasága, hogy ördögi munkának neveznék; más részről a’ bretagnei lakosok’ együgyüsége s olly nagy tudatlansága, hogy az órában ördögöt rejtve lenni vélnének. Ám de ez, ha uram, ellenkezik a’ történetekkel (mellyekbeni járatlanságát nagyon szépen elárulta), mert már a XII. században kezdettek a’ klastromok órákat használ Aa a XI . században pedig már toronyórák divatoztak; sőt már 1510. Bele Péter zsebórát készített; hogyan lehetett tehát az óra, mellynek (első föltalálásától) Francziaország fő műhelye volt, ' XIV. Lajos’ idejében a' XVII. század’ végén ’s a’ XVIII-ik’ kezdetén olly nagy ritkaság, hogy ördögöt vélne abban lappangani a’ bretagnei közönség? — De más részről a’ franczia népnek olly nagy tudatlanságát, és az előítéletek’ sűrű ködében olly nagy elmerültségét csak az hiheti el, ki nem ismeri a’ tudományok’virágzását, ’s a’ műveltség’magas fokát, mellyen XIV. Lajos’ idejében Francziaország díszlett, ki nem tudja, hogy XIV.. Lajos uralkodásának a műveltség’ ’s tudományosság’ nagy haladása volt fő éke! — íme tehát alapjaiban hiányos lévén koholmányai—a urnák, épen nem csoda, hogy egyebekben is, hol legtöbb nyomosságot vélt adni elbeszélésének, legnagyobb hibában tévelyeg; mert ha fia ur tudná, mit hisz ’s mit tart a’ catholica egyház a’ szent ereklyék’ tiszteletéről, úgy bizonyára nem állította volna, hogy a’ mozgó reliquiához betegek csengve gyűltek. Az utolsó catholicus is tudja, hogy óra, vagy más ehhez hasonló, szent ereklyéül nem tekintethetik. A’ szenteknek, mint hajdan a’ szent lélek’ eleven templomainak, testeit, vagy azok’részeit, szent ereklyéül tisztelik a’ catholicusok, de nem mozgonyt, mert ez a’ szent ereklyének értelmével, a’ catholica egyház’ tanítása szerint homlok-egyenest, ellenkezik. Olvasta volna addig inkább, mig a’ helytelen rágalmat irta, Via ur a’ tridenti szent gyülekezet’ XXV. ülését, ’s abból tiszta fogalma lehetne a’ catholica tanról. De sokkal méltatlanabb gúny az, mintha bűnbocsánatot nyerni reménytelének a’ catholicusok a’ szent ereklyétől. Hiszen egy kisded is megmondja Jett urnak, hogy soha bűnbocsánatot szent ereklyétől nem vár a’ catholicus, miután igen tudja, hogy csak igazi megjobbulás ’s bűnbánat után a’ poertilensia’ szentsége által nyerhetni az Istentől egyedül bűnbocsánatot. — íme igy kelle egy nyilványos lapban a’ vallást, még pedig az uralkodó vallást, az ő hitágazataiban nevetségessé tenni akarni? legigazságtalanabb koholmányokkal kisebbíteni? még pedig ezt a’ triceps’ redactio’ felügyelése alatt? Hiszen az általa alkotott isten,’az „ész“ sem hagyhatja ezt jóvá! gyalázat’ bélyegét nyomja igy önmagára e’ hírlap, midőn hamis költemények’, alacsony rágalmak’ tárházává válik így. Válasz Bodros József úrnak Századunk’ 72dik számában kijött „Felelet“-ére. Várnék Dávid úrhoz, a’ három hónapos évekről általa állított „kétségtelen adatok’“ közlésére, Századnak' folyó évi 2dik számában ***^5.2 ***int úrtól egy „Felszólítás“ intéztetvén, Gödör József úr, jóllehet amaz általa született, de mindjárt az első fürösztőteknőben elhalt Laura'’*) 126dik lapján így nyilatkozik magáról: „Senki jussaiba avatkozni, hogy fogadatlmn prókátorok l eni nem akarunk“, mindazáltal Fárnek ur helyett előáll, és mint fogadallun prókátor .Századunk’ Ildik számában, már említett Laurájában is több helyeken használt — görögre fordított BIO-jog— tulajdonneve alatt „Előleges Felelet“ czímmel, Kottmeier’ némelly állításait, a’ „kétségtelen adatok’“ képiben nagy önbizottsággal idézi. Minekutána pedig ezen idézése — mint az érdemes olvasók emlékezhetnek rá — egy szathmári gymnasiumi tanító és ****ész ***int urak által megczáfoltatott, ’s később ezen vitatkozáshoz „Néhány szó“ czím alatt egy érte *) Laura, oktatva mulattató újság a’ pallérozottak!) magyar famíliák’ számára. — Közre bocsátotta Gödörházi Gödör József, a' philosophia’ doctora, a’ szép tudományok’ magistere , szendi ,evang. prédikátor és a’ tek. komáromi és fejérvári egyesült megyék’ egyházi nótáriusa. — 1824. Első esztendei folyamat, januariusi kötet.