Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-11-08 / 90. szám

727 728 propria auctoritate mutaverit, et plura falsa, imo consuetudinibus, quas compilare debuisset, repugnantia conscripserit“__ ezt jegyzettem meg: „Postremum eo fidedigmus est, quod Stephanus Horvát, vir doctrina historica, critica et juridica celeberrimus, demonstraverit, Verloczium de antiquo Familiarum hungaricarum jureprorsus falsas habuisse ideas, in opusculo. Magyarország’ gyökeres régi nemzetségeiről, Pestini 1820. p. 80. et 109.“ Ezt már 1828dik évben írtam. Tehát Horvátszépen részemre nagytekintetű auctoritas. Higye el Cs. ur, hogy én azon időtől fogva, mellyben a’ jogtudományokat tanultam (L. 1797—98 és 99dik évben Magyarországban, 1800— 1803ig a’ göttingai egyetemben), mindeddig jártas voltam a’ jog’, nevezetesen a’ természeti ’s magyar jog’ literaturájában, ’s az ide tartozó minden nevezetes munkákat megszereztem; kik engem ismernek, jól tudják, ’s a’ könyvárusi contiból megbizonyíthatom, hogy 1803dik esztendő óta, mellyben professorrá lettem, csekély salariumomnak felét mindig a’ Szükséges régi és uj könyvek’ megszerzésére fordítottam, azon tudományok’ köréből t. i., mellyeket tanítottam ; igy Késmárkon és Teschenben a’philologia’, Sopronyban a’ philosophia’, história’, statistica’, jog’ és politics', Keszthelyen a’ természethistoria’, oeconomia’ és technológia’, Karloviczon a’ philosophia’, philologia’ ’stb. tárgyában. Midőn Esztergomban a’ magyar jog’ professorává lettem, 400 ezüst forintnyi csekély salariumomból többet mint felét a’ magyar joghoz tartozó könyvekre költöttem. Jöjjön Cs. ar Esztergomba, ’s nagy könyvtáromban majd minden magyar jogi könyvet meg fog találni, mellyeket a’ magyar magányos jog’ commentatorairól irt értekezésemben megbíráltam. Mivel Werbőczy ellen Jung munkájából egy helyet citáltam, Csur e’ szókra fakad: „Hogy Saul a' próféták közzé, azaz a’ nagy turista, és Judas Iscariotes — Jung — a’ tudományos auctoritások’ sorába jutott, minden bizonnyal (?!) csak a’ hoszú utazásból (?!) magyarázhatni megy’stb. Hogy előttem boldogult Jung teljességgel nem nagy turista, hanem csak unus ex Diis minorum gentium, kitetszik értekezésemből, mellyben munkáit szigorúan bíráltam. Csak azért citáltam őt, mivel ítélete Verbőczyről az ennyimmel és nagyobb magyar turistákéval, mint én vagyok, megegyez, s mivel, ha nem citáltamvolna, Cs.ur vagy más valaki kétségkívül szememre hányja vala, hogy Jung urat kiírtam, mert Verbőczyről csak rövid ítéletet kellett hozni, nem pedig különös értekezést írni. De én sokkal nagyobb auctoritást citáltam, mint Jung urat, t. i. Kollár Ádámot. Újabb nagy tekintetű auctoritásokat is citálhattam volna, p. o. dr. Stahler Károlyt, ki kétségkívül nagyobb theoreticus és practicus magyar turista mint Cs. ur és én, mit legalább ,,«Jus georgicism“ czímű munkája által bizonyított; ezen nagyérdemű magyar jogász pedig, ’s meg vagyok győződve, hogy minden el nem fogott magyar jogász, ki a kor’ szellemétől hátra nem maradt, épen olly szigorúan ítél Werbőczyről mint én. Ha elég időm ’s kedvem lesz rá, különös értekezésben fogom, Jung ’s Gustermann’ segítsége nélkül, bebizonyítani, hogy Werbőczy a' Tripartítumban néha (nem mindig, ezt soha sem állítottam) csakugyan hanyagon s fej nélkül irt. Hogy Jung Judas Iscariotes*) volt, nem tudtam, azonban ha maga a’ sátán lett volna is , mégis citálom vala, mivel igaza volt. De magának Cs. urnak is meg kellene vallania (ut virum ingenuum, sibi Constantán decet). Werbőczy saját (Cs.) elvei szerint nem volt nagy magyar turista, mert nem ismerte ’s nem használta mindazon forrásokat, mellyekből megtudhatni: quid jurist's mellyeket Cs. ur értekezésében : „Ki a’ jurista“ (Századunk’ 84 számában) számlál elő, ámbár a’ természetjogot jogtalanul azon forrásokból kirekesztvén. E’ tekintetben nem hízelkedem, midőn a’magyar közönség előtt nyilván megmondom, hogy nem csak Horvát István, hanem maga Csaplovics ur is sokkal nagyobb turista, mint Werbőczy. Milly illetlen pedig s tőlem valóban meg nem érdemlett kifejezése Cs. urnak, hogy hitem „az utcsinálásnál igen derék szolgálatokat tehetne, de a’ literaturában egészen ’s teljességgel nélkülözhető, ’s épen semmi dolga“. Ítéljen az el nem fogott olvasó közönség és Századunk’ részrehajlatlan szerkesztősége. Ki engem ismer, jól tudja, hogy nem szoktam jurare in verba magistri, vagy valamelly tudós- és írónak vak követője lenni, ámbár a’ tudósokkal szelidebben és igazságosabban bánok mint Cs. ur. Cs. urnak értekezésem nem tetszett, én pedig őt bizonyossá tehetem, hogy sok másoknak nagyon tetszett, sőt némelly ellenségeimnek is, kik nem tudták, hogy az öreg jogász Stiriny Károly. De Cs. ur értekezésemnek csak fejét vagy kezdetét olvasta, mikor ellenem irt, mint maga megvallja, miért nem vart tehát farkára , talán ez neki jobban tetszett volna (mint a’ csuka’ farka jobb fejénél). Kénytelen voltam Cs. urnak felelni, mivel engem személyesen megsértett, ’s a’ közönség előtt alacsonyított, ’s mivel vivitur ingenio, caetera mortis crunt. Egyébiránt, mint Századunkba Cs. úrral dolgozó írónak, ismétlenem kell itt is, mit minap a’ Hasznos Mulatságok' 29dik számában őszintén kimondottam: „Sajnálni kell, hogy az épen azon folyóiratba dolgozó társak is, kik szinte úgy collegák mint az egy egyetemben vagy oskolában dolgozó oktatók, egymást keserűséggel támadják meg. Hasznos ugyan, midőn egy dolgozó társ a’ másikat folyóiratban igazítja ki ’s czáfolja meg, ha szükséges ; de ez keserűség és személyesség nélkül történjék. Ilyen megtámadások elidegenítik azon írókat, kik a' békét szeretik, a' journalistica-irástól.“ Azért esedezem, ne engedje meg a’ Hírnök’ és Századunk’ tisztelt szerkesztősége dolgozó társainak az illy személyes megtámadásokat egymás ellen ’s az olly vastag elménetségeket, minek Századunk’ 84dik számában fordulnak elő, ’s intse őket a’ humanitásra s collegialis harmóniára. Már Üdvözítőnk jelesen mondta (Matth. 12,25): „Omne regnibii divisum contra se desolabitur, et omnis civitas vei domus di• visa contra se non stabil“ *). Ettől Századunkat is kell félteni, ha a’ szerkesztőség a’ személyességeknek gátat nem vetend. Jobb volna, ha a’Századunk’dolgozó társai a' Hírnököt és Századunkat az Athenaeum , figyelmező és társalkodó megtámadásai ellen mit is viribus védelmeznék, mint egymást személyességekkel megtámadni**). Esztergom, oct. 24kén 1538. Dr. Kuni// Károly, a magyar közönséges és polgári jog rendes tanítója. De talán Csur azért nevezi Judásnak , mivel nem volt Verbőczy idv, ’s ellene írni mert. Ezen esetben Verbőczy volna magyar Üdvözítőnk, ezt pedig eredet Judaeus Apella. Ilit- Jen pedig valakit tudásnak kiáltani. Jézus intette híveit: Nor judicate, ne judicemini. Megbocsásson Cs. ur, hogy a’ Vulgatával élek; sem a görögtestanítom, sem Károlyi Gáspár’ magyar vagy Luther német forditisa ,mellyben mint protestáns kétségkívül jobban m«« unni a Vulgatában) nincsenek most kezemnél. *«' Én már ősz férjfl vagyok ’s kétségkívül közel a’ sirhoz. Cs. ur ! is flogdszült. Illik , hogy az ének békében éljenek. Bár az, mivel (mint llorácz.megjegyzi) „mul/a seueiti circumremunti/hommoini". Jól tudom ugyan , hogy az ősz (szinte lloracz szerint ) Dillii ilis, pucnilus, laudator tempus is adiscpucro, censor catligatorone minorum“, de én nem tartozom ad minores, nekem már nem kell illyen censura ’s orbiliusi canligatio. Tehát Is ui az öreg magyar jogásznak jövendőben hagyjon békét. Lám, én is tudok elméncikcdni.