Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-12-03 / 97. szám

7S1782 Abostyba vittek. Útközben többször elesett ’s a sár’ közepette el­húzott lovakat ’s fenakadt kocsikat kelle iszonyodva látnom. Ha az ember a nagy és kiterjedt közlekedést ismeri, melly ezen után űzetik, minden esetre kérdezi, valljon nem lehetséges e itt a’ javítás? sok lehetséges ugyan, tehát ez is, de az itt le­győzendő nehézségek iszonyúk volnának. Mert egy területen, melly­nek legkisebb sugara legalább tiz mérföldet lesz, sem kő sem kavics nem találtatik. Talán alaptalannak tartalik ez állítás, minthogy itt folyik a’ Tisza. De a’folyó, mihelyt a’ hegységet elhagyja, nem hord magával sem homokot sem kavicsot. Las­sú , mászó menetele csekély esésénél nem képes azokat magá­val egész a’ lapályosba hajtani. Debreczen e’ borzasztó utak által, mellyeken egyedül jut­hatni oda, sok rövidséget szenved, ’s ha oda Pestről vaspálya vezetne, miről beszélnek, felette sokat nyerne általa. Vasút épen illy helyfekvésnél igen könnyen volna kivihető, mivel a folyvásti síkság semmi elhárítandó akadályokat nem nyújt. Igaz, hogy előbb a’ kérdésre elégségesen kellene felelni, vallyán fog­na e az eléggé kamatozni ? Mert bármi fontosak legy­enek is a’ debreczeni vásárok, mégis az ott forgásba menő productumok korán sem elégségesek a’ költségek’ fedezésére, azért is, mert Magyarországban a’ fuvar, minden neh­ez­ítések’ ellenére is, hi­hetetlenül olcsó. (?) A’ mi Debreczen városát illeti, mint valamelly pasis fek­szik az egy felette prosai ’s egyalakú környékben. A' város tisz­tán magyar szabású. Nagy kiterjedés, hoszú, minden oldalra menő 's kicsiny, alacsony házakkal befoglalt utczákkal; egyes szép házak, szennyes utczák, ’s vásáron kívül csaknem semmi közlekedés. Mint Magyarország’, ügyei’ ’s népélete’ characteristicájához tartozót, még egy éjjeli képet akarok előállítni, mellyben magam is szerepet játszottam. Komor, ködös nap vala (i. é. apr. 19-én), mellyen Orosházáról, hol meghaltunk, egy magyar vendégsze­retővel Sz.­Miklós felé kocsiztunk. Eleinte gyorsan ment előre, de közben-közben már olly helyekre jöttünk, mellyeket a’ hulló eső megrontott. Így történt, hogy sokkal későbben, mint gondoltuk, érkeztünk meg Szarvasra, hol ebédeltünk. E’ hely Nagy-Kún­­sághoz tartozik ’s külsejében sok vagyonosságot mutat. Mert a’ kunok és jászok szabad emberek ’s csaknem mindenkor a’ nemesi előjogokkal birnak. A’ fogadós, egy nyájas ember, tanácssá, ne induljunk tovább , mivel az idő mindegyre roszabb leend ’s mi­vel öt mérföldnyire nem találnánk vendégfogadót, hol megma­radhatnánk. Mi azonban megmaradtunk feltételünknél. A’ lovak frisen és gy­orsan haladtak. Az eső mindig jobban esett, ’s nem épen örömünkre heves szélvész is támadott. A’ Tisza’ közelébe jutottunk. Tajtékozva emelkedett a’ hullámtorlazat egész a’ ko­csiig. Szerencsére a’ szélvész a’ viz felől jött ’s igy legalább a’ belé vettetés’ veszedelmétől valánk menten. Hét óra felé tel­jesen sötét lett, ’s csak a’ magas hullámtorlat veté hozzánk vi­lágosságát. A’ hol elhagytuk, az utat csak a’ rajta álló viz által lehete megkülönböztetni. Köröskörül tüzek keletkeztek, mely­­lyek világító tornyok gyanánt ragyogtak ki a’ sötétből. Juhászok voltak , kik Magyarországban az éjeket kün a’ szabadban töltik, e tüzek gerjesztői. Csak arra szolgálhattak, hogy minket, mint lidérczek, az igaz útról eltérítsenek. Jóskánk sebesen hajtott. Barátom tanácssa, hogy egy pusztára térjünk. Jóska egyetértett s kérdésre azt erősíté, hogy a’ környékben igen jártas. Úgy látszott nekem, nem szólott teljes igazságot; azonban hogy aggodalmakkal zavarba ne hozzuk, hagytuk őt, merre tetszett, mennie. A’ pusztának egy mérfölddel kelle közelebb esnie mint Sz. Miklós, s mégis egyik félóra a’ másik után múlt el, a’ nélkül hogy oala értünk volna. Az itt’ mind két oldalán ra­gyogott a’ gyülekező viz. Végre megpillantunk egy világot, majd többeket. Midőn közelebb jöttünk, láttuk, hogy a’ puszta helyett Sz. Miklóson voltunk. Csak most fedezé fel barátom, hogy Jóska estenben igen roszul lát, ’s hogy jól észrevette, miképen nem valánk országúton. Egyszersmind hozzá téve, hogy a’ vidék kissé gyanús és gyakran tele van tolvajokkal, a’ mi kü­lönösen debreczeni vásárkor, melly épen folyamatban volt, szo­kott megesni. A’ lovak ugyan már többször tették ez utat, de már jó ideje nem , ’s mégis jól tudták magokat irányozni az éj’ sötété ellenére is, mert szemlátomást lehete látni, hogy ott, hol a’ kocsis kétkedett, minden tétovázás nélkül az igaz útra tértek. (Vége következik.) Hidegvíz mint gyógyszer a’ marhadög ellen. A’ marhadög, melly által az emberek most olly sok kárt szenvednek, nekem (alulirtnak) alkalmat szolgáltatott a’ már 1835dik évben Ansbachban (Bajorországban) Oerlel professor úrtól „Útmutatás a’ viz’ gyógyhasználatára embereknél és állatok­nál“ czímű könyvében ajánlott vizgyógymódot megpróbálnom, melly olly szerencsés foganatú lett, hogy a’ hideg kutviznek minden gyógyszer’ vegyítéke nélküli alkalmazása által városunk­ban több darab marhát — nevezetesen: Hofer Péter polgári ke­reskedőnél (a’piaczon 523. számú házban) két tehenet, Schätzer törvénytanár urnál (a’ „Posztókallóhoz“ czímzett 660. sz. ház­ban) egy tehenet, Zobl Vilmos polgári szücsmesternél (a’ piaczon 522. sz. h.) egy tehenet, T­ülfi­ ij J. polgár- és gazdaságbilkos­­nál (Kövezet, 317. sz. h.) egy tehenet és egy borjut, Posch F. polgár és gazdaságbirtokosnál (Halászutcza, 366. sz. h.) egy tehenet — rövid idő alatt tökéletesen meggyógyítottam, ’s még nem fordult elő olly eset, hogy egyetlen egy darab marha elesett volna , melly t. i. mindjárt a’ betegség’ keletkezténél hideg vízzel gyógyíttatott. Minthogy most e’ fontos próbák által (mellyek Schätzer urnái a’ betegség’ közép fokán tétettek) teljesen meg­győződtem , hogy ezen öldöklő betegség’ eltávolítása­ és gyógyí­tására a’ hidegvíz legbiztosb gyógyszer ; de egyszersmind e’ sze­rencsés foganatú gyógyítások’ tudomásra jöttével a’ hozzám inté­zett útbaigazítási kérdezősködések annyira szaporodnak, hogy saját dolgaim’ elhanyagolása nélkül a’ segedelemért folyamodók mindegyikének tanácsadással és tettel nem szolgálhatok, sietek, a’ hideg viz’ bizonyos, biztos és sükeres használatát ezenel közzé tenni. Azon bajok, mellyekről e’ betegséget megismerhetni, kö­vetkezők: fejszédülés, nedves szemek, sárga orrfolyás, száj­­habzás , ínyek’ és torok’ gyuladása, nehéz nyelés, elvesztett étvágy, a’ kérődzés’ keveskedése, pihegő légvétel, a’‘nyak’ görcsös merevedsége, a’ test’ reszketése, az altest’ dugulása, végre büdös vérhasmenés. Röviden: az életerő’ hirtelen lan­­kadása, gyors hajlama minden nedveknek a’ megromlásra, az élet’ rögtöni kimúlása. — De e’ pusztító dögöt könnyen ’s bizonyo­san nem csak eltávolíthatni, hanem meg is gyógyíthatni, csak bi­­zodalommal, bátran és állhatatosan próbáltassék a’ hideg víznek rendes és hathatós használata. A’ marhadög’ eltávolítása. A’ki csak nem értetlen, gondatlan vagy rest, e’ betegségtől barmát igenis megóvhatja. Reggel és estve kefélje, dörgölje és fris vízzel mossa meg barmának egész testét, fejétől farkáig, felül és alul.

Next