Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-02-23 / 16. szám

küzdeni. — Mert ugyan szabályozottak e folyamaink? járhatók e minden évszakban utaink? valljon mi nyereséget várhat a termesz­tő egy pozsonyi­ mérő búzától, ha a’ szállítás maga Győrtől Mosony­­ig 5 garasba jő, ’s ez utolsó helyen ára­m váltó útra van szabva? — Mit nem lehetne még végre a’ vásárokról, kereskedőházak­ról, biztosításokról, leszállított kamatozásról, váltóügyről, keres­kedési egyezkedésekről ’s végtére a’ hitelről mondani? Valljon a’ földet magát lehet e birtoknak tekinteni, vagy inkább csak annak haszonhajtását? Mi végre a’földbirtokos hitel nélkül; mi a’hitel ingatlan zálog nélkül ; ’s ugyan hol találtatik ez szigorú és gyors igazságszolgáltatás nélkül? — Tekintsük még mind ezek mellett geographiai helyzetünket. Nyitva ugyan a’ Duna, de kereskedé­sünkre nézve épen ellenkező irányban foly, minthogy a’ kelet most még kevésben szorult ránk. — Az adásvevési egyezkedések más népekkel és világrészekkel még ezután kötendők, és hihe­tőleg nehezen fognak köttetni, mielőtt másoknál tökéletesbet nem adunk, ’s megkivántató biztosságot nem nyújtunk, miszerint ke­reskedési vállalatunk és kötelezettségeink iránt teljes bizodalmat ébresszünk az idegeneknél. ’S mégis bírunk, ha nem is gazdagságaival, legalább rejtett kincseivel minden műveltetésre képes földünknek, mellette olly alkotmánnyal, melly bennünket véd és tulajdonunkat, melly meg­engedi, a’ kormánynak azon módokat, a’ mellyek jólétünket alapít­hatják és előmozdíthatják, elébe terjeszthetni. Mindazáltal e’ mó­dokat minden előtt szorosan meg kell ismernünk, ’s azokat ügyes­séggel, erős akarattal és állhatatossággal használnunk, őrizked­nünk, nehogy maradandó érdekeket szempillantatnyi, látszatos nyerességgel váltsunk fel, ’s különösen terveket alap nélkül ne koholjunk és felérhetlen dolgok után ne törekedjünk. Csak a’ te­remtő alkotá semmiből a’ világot, ’s még arra is meg kellett az akaratnak és erőnek lennie. — „De mi e’ sok kérdések’, e’ hosszú beszéd’ rövid értelme?“ hallom egynémelly által nyugtalanul kérdeztetni, mire én rögtön viszonzom . A’ hosszú beszéd főkép azon körülményből eredett, hogy magyar vagyok, mi pedig magunkat és másokat örömest hallunk beszélni. Rövid értelme pedig: „Számoljátok me­gs va­gy­ontok­at.” Tanuljatok minden előtt helyesen számolni; hason­lítsátok egybe activ és passivbirtoktokat, kiadástokat bevétele­tekkel, terveiteket segédeszközeitekkel; ismerjétek meg valódi érdekeiteket, ’s főkép minden dolgot elején kezdjetek, fonjatok hasznot mások’ hibáiból, ’s tanuljátok az ó és uj történetekből, hogy hamis számítások, félreismert érdekek, agyrémek’ hajhá­­szása, egyenetlenség, önzés, tudatlanság, tunyaság és elerkölcs­­telejtedés a’ római senatoroknál úgy mint a’ grand- és cortesek­­nél, a’ naboboknál mint a’ pairek és követeknél monarchiák és respublicák’ megbuktának kútfeje voltak. Csak ezek’ szívre-vétele akadályoztathatná meg, hogy ama’ közmondás. A’ gazdag m­a­­g­yarok, nemsokára ellenkező tartalmú igazsággá ne váljék, és sokkal nagyobb joggal ne mondathassák: A’ szegény m­agya-jegyzetek a’ pesti magyar szinészet’ ügyében. *) Nem lehet érdek nélkül nem tekintenünk olly nemzetek' munkálatira, mellyek gyermekségük’ korából kilépve, ifjúi tű­z­zel s nem lankadható szorgalommal igyekeznek mindazt léte­sítei, mi nem annyira anyagi mint inkább szellemi jólétet fog teremteni. Illy­ennek tekinthetjük jelenleg min magunkat is, kik hoszú tespedés után aligha kelletinél többet is nem akarunk egyszersmind mozdítani, ’s aligha mindenkor olly eszközöket választunk, mellyeket komolyabb ítélet után is helyeselni lehet­ne. Mi ezeket csupán literatúrai ’s művészeti szempontból kí­vánjuk értetni, ’s hogy ezéltatunk’ helyességét kimutassuk: idézni fogjuk ama’ jelentést, mellyel a’ múlt évben megnyitott igen csinos és czélszerű­ pesti magyar színháznak igazgatósága, a’ magyar írókhoz a’ Jelenkor’ politikai lap’ (!!) első számá­ban fölszólitólag intéz, egyszersmind közbe fogjuk szőni saját megjegyzésinket, mellyeket mi, kik a’ helybeli körülményeket eléggé ismerjük, polgártársunk’ figyelmébe ajánlunk. ,,A’ pesti magyar színház’ igazgatósága“ — igy hangzik a jelentés vagy felszólítás — ,,a' drámai literatura' ’s a’ magyar színház’ repertóriuma’ gyarapítására következő határozatokat téve, mellyek ezennel a’ két magyar haza’ íróival közöltetnek: 1) Minden új eredeti színdarab, melly a’ pesti színpadon leendő előadás végett nyuttatik be az igazgatóhoz, egy e’ végre nevezett választmány által szigorúan megvizsgáltatván, ha ha­tást ígér, előadása meghatároztatik, ’s ekkor az iró az elő­adási tiszta haszonból egy egész bevételt nyer illy felosztással. Az első előadásból */5, a’ másodikból 2/5, a’ harmadikból ismét 2/5 része fizettetik ki a’ tiszta haszonnak.“ — E’ pontra igen sok megjegyezni valót talál az, ki a’ műveit országok’ szín­padjait közelebbről ismeri. Mellőzvén ugyanis azon általányos elv’ megemlítését, hogy választmány soha sem ítélhet illy esőd­ben alaposan, csudálkozva látjuk, hogy a’ választmány’ tagjai megnevezve nincsenek, miszerint tudhatná az iró, kiknek szi­gorú bírálata fog párczát törni munkája fölött, ’s tudhatná a’ közönség , milly férfiakra van bízva e’ kényes foglalatosság, mellynek czélszerű­ teljesítésétől függ egyenesen a’ színészet’ fönmaradása vagy enyészete; ’s melly­re nézve tehát ők a’ közönségnek, sőt még az utókornak is felelősséggel tartoznak, mi alól névtitkolás által kibújni akarni, nem legtisztább néze­teket gyaníttat. De hányadik is fogja a’ választmány’ tagjai közül megítélhetni: valljon leend­ő hatása valamelly darabnak vagy nem? Ezt műbirók közül is igen kevesen tudják Magyar­­országban. A’ tapasztalás legalább azt bizonyítja, hogy ollya­­nok is, kik magokat eritikusoknak követelik, ’s kiknek ennél­fogva nem csak a’ classicitast (ha egyébiránt classicitas kép­zelhető volna hatás nélkül), hanem a’ hatást is kellene is­­merniök, épen olly színdarabokat kárhoztatának, mellyek utóbb, színpadra kerülve, köztetszést nyertek, ’s igazi hatásúaknak bizonyultak, midőn azok, mellyeket ők jutalomra méltóknak hirdettek (’s igy kétségkívül hatásosaknak ismertek), első elő­­adatásukkor is untattak, (a’ mi csakugyan ritkaság) — azóta pedig színpadra sem kerültek többé. Nem azt kell e e’ szerint gondolnunk, hogy jövendőben is csak így fog menni, ’s akár hány olly műdarabot hatástalannak nyilatkoztatand a’ választ­mány, melly előadás által egészen ellenkezőnek bizonyulna. Óhajtható, hogy Abauj megye’ lelkes rendei ez ügyben pa­­lástolatlanabbul tegyék lépéseiket; ’s a’ tapasztalás ismét meg fogja mutatni, hogy sok az igy maradandó pesti választmány által hatástalannak ismert ’s el nem fogadott darab közül, Kassán ’s egyébütt tetszéssel fog adatni a’ színpadon. — Így intézni felszólítást a’ drámaírókhoz annyi, mint vendégének azt mondani: hílak, de ne jöjj, kínállak, de ne egyél! — Hát még fölül rá a’ jutalom ! Nem sokára mérkőzhetik a’ magyar drámairó a’ francziákkal; drámajutalmakból inast és kocsiszert és mindent tarthat, mit szeme szája megkíván, mert hisz drá­májáért egy egész tiszta bevételt nyer, mi (különösen bérletszü­­nés nélkül adva) a' díszítmények’ ’s napi költségek lerovása után, egy egész esztendő alatt (mert az előadásnak ekkorra meg kell történnie) rámegy legalábbis 100 ezüst forintra !!! „2) Bérszünettel adassék e az elfogadott darab vagy ne, különösen fog elhatároztatni minden különös esetekben.“ Szép rézsecske a’ személyes viszonyok' játékmezejére a kegy­elésnek és üldözésnek. Tanácsoljuk minden olly drámaírónknak, ki a ’drámaköltészek’ megjutalmazása már minden műveit nemzetek-­­ nél rendszeresen gyakoroltatván, ’s ott a’ literatúrai jövedelmek’ legjutalmasb­ágát képezvén, a’ magyar drámabiróságnak e’ tárgyú legújabb határozatai a’ legnagyobb köz figyelemre méltók , mivel nagy részben honi színészetünk’ jövendő sorsára tetemes befolyás­­sal vannak. E’ tekintetből tehát feleslegesnek nem tartjuk, a’ lap­jainkban már előfordultakhoz még a jelen jegyzeteket is a közönség’ itélőszéke' elébe terjesztett». * 3~C11

Next