Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-05-28 / 43. szám

43. szám Korszellem. A’ korszellem, hazánkban csupa hiúság, dicsvágy, ellenke­zés, szabadelműségben való affectatio, miszerint sem az érett itéletű idősebbnek, sem a’ feljebbvalónak engedelmeskedni és subordinálva lenni a’ mostani korszellemű műveltséggel meg nem fér; továbbá a’ külföld, főkép angol hon’ kiszemelt szoká­sai, és constitutiók’ majmolása, elcsavarása és a’ magyar honra rész applicatiója, szóval, mindent a’ mi régi, és nyolcz század óta fenálló törvények és eredeti nemzetiségek voltak, nyakra-főre , felforgatni, és a’korszellemmel repkedő reformot pártolni; mind­ezen tendentiáknak princípium czímet adni, mellynek sokasá­gától a’ mostani korszellem’ éretlen ’s indulatos emberei annyira el vannak lelve és kábulva*), hogy valóságosan hasonlítani lehet őket azon bús gulyabéli állathoz, melly meg nem férhetvén a’ nyájban, kicsap, és indulattai’ dühében neki-megy falnak, fának, ároknak, mocsárnak, ex principio desperationis (megelégedet­­lenségből), míg végtére ugyanazon fejébe vert principiumból agyontöri magát, vagy belúl **). — Taglalásai ezek : 1. Hogy a’ magyar korszellem’ általányos elragadtatásai merő hiúság, kitetszik, mert csak éretlen ifjúság pártolja, melly természete szerint mint uj polgár kap az újságon; vagy korosb is, ki kevés solidus tudománnyal bir, de ékesen­ szóló, és a’ ma­ga fellengező zavaros ideáit, a’ korszellem’ princípiumain épít­vén , válogatott szavakkal adja elő ; az ifjúság éljenkiáltásokra vágy, és legfőbb emberei a’ korszellemnek a’ szerencsevadászok, hogy sorsukat javíthassák. 2. Hogy egyik princípiuma a’ korszellemnek az ellenkezés, világos onnan, mert ha azon princípiumokkal meg nem fér a’ társasági positivus törvény, vagy elcsavarják magyarázatát, vagy félrevetik és rögtönös reformot kívánnak; innen származnak azon nemzeti egyenetlenségek és a’ kormánnyal több helytelen súr­lódások; innen a’ szólásszabadság’határtalan kivánata, misze­rint bármelly magyar polgárnak, ’s bármelly helyen, ha neki a’ dolog igaznak látszik, szabad legyen azt mocskos szavakkal, kifejezésekkel és ábrándozó nevetséges képekkel előadni, és a’ gyenge elméket felgyulasztani ***). Ennek egyik titkos ága az e­gyenlőség és természeti állapotban lévő személyes korlátlan sza­badság, ezt a’ korszellem szüli,’s ennek szülöttje azon végső czél, hogy senki engedelmeskedni, hanem kiki parancsolni akar azon oknál fogva, mert érzi magában, hogy feje teli van a’ sok kor­szellemű princípiumokkal, mellyek’felfogására’s előadására sem ész , sem tapasztalás, sem solidus tudományok’ olvasása és nép­­ismeretek’ combinatiói nem szükségesek, arra elegendő észt merítenek a’ politicus újságok’, folyóiratok’ és románok’ olvasá­sából, tapasztalni pedig sokat lehet, ha a’ külföldet össze-vissza­­járja gőzkocsin, gőz- és léghajón tér vissza, princípiumokkal megtelve, a’ reformot hirlelő magyar tudós, vagy ministerialis diplomata*). Mindezeknek következménye az, hogy a’világ’ kez­detétől eredt azon erős és tapasztalással teljes valódi princípium, melly szerint „in senibus est consilium“, felforgattatik; mert most egy poéta, egy bonne vivent (bonvivant?), sőt oskolás deák is felszólalhat a’ közgyűléseken, diaetákon, remek esze csudál­­tatik, csak sebesen forogjon kereke, nagy tapsot, dicsőséget arat, midőn az idősebb ’s tapasztalt törvénytudót, diplomaticust, statisticust ’s finantialis tudományút kisziszegik, gúnyolják, mert ahhoz nem értvén, belé nem szólhatnak, és az effélék már óság, nem újság. Tekintsünk csak egy pillanattal a’ régibb és a’ mos­tani országgyűlésekre**). — Azzal akarjuk gyengéinket palástolni, hogy most nincs azon diaetalis szabadság, melly azelőtt volt? Tagadom , mert most is teljes szabadsággal választjuk követein­ket, szabadok vagyunk az instructio’ kidolgozásában; a’ garantia követeinknél volna; de kérdem­, hány követ revocáltatott, ki hite ellen, az instructio ellen szavalt? Mocskos szav.­kban áll e a’ nemzeti energia, vagy moderatus észben és tettekben? 3. Hazánknak és helyheztetésének megismerése szinte nem fér meg a’ korszellemmel(?),hanem ez a’ divat: csak a’ külföldet kell beutazni, annak szokásait, törvényeit, életmódját, gazda­sági terveit, akár alkalmazhatók akár nem, a’ magyar honba hoz­ni, habár csak majmolása legyen az; és minthogy finantiális ál­lapotunkat itt tekintetbe nem veszik, csak nyakra-főre angolt, francziát affectálván , angol és amerikaikai banquerotot csiná­lunk, ’s igy puszta­l el és fuldoklik a’ magyar, mint azon majom, melly gazdáját borotválkozni látván, ő is hozzá fog és nyakát sze­gi. Boldogúl a’ külföldi pénzes banquier és vállalkozó a’ letar­giában lévő uj szellemű magyar által­ mulasztaná, a’ Felség, mint legfőbb igazságszolgáltató, megbün­tettetni rendeli. * . \ /*'«,» *^) Gézkocsin, gőz-és léghajón a’ külföldet összevisszáján­ hontjaink száma oll­y csekély, hogy azok, habár akarnak is, csakugyan tengelyéből ki nem fordítják alkotmányunkat. 4 . **') Ha oda tekintünk is, csak egyes rendetlenségeket fogunk la­n, mellyektöl azonban képviselési rendszer soh­a es sehol sem lehet egészen ment,de olly botránkozásra, millyent Hazafi ur akarna a magyar országgyűlésre kenni, aligha találunk. szer *) A’ beküldő ur’ engedelmével legyen mondva, hogy mi a’ korszel­lemnek e’ defínitioját igen egyoldalúnak ’s túlságosnak tartjuk. A mi itt em­líttetik , a’ korszellemnek_, melly tulajdonkép fel­világí­tó ’s üdvös — csak kinövései’ egyike; de illy hibás iránya az ellenkező részre is mutatkozik, mit a’ korszellem’ rajzolójának érintetlen hagyn­a nem lehet. A szerk. * **) Az ex pincipio dühöngő ökör egészen tíz tünemény előttünk, s kételkedünk, hogy még Nabuchodonozor is , midőn a legelőn jól lakott füvei, princípiumaitól meg nem vált volna. A szerk. ***) Hogy a’ magyar polgár, bármelly helyen, a’ neki igaznak tetsző dolgot kimondhassa, az alkotmányos szabadságának legdrágább kincse; a’ mocskos szavakat pedig és a’ gyenge elméknek bűnös felgyulasztását az illető hatóság fenyíték alá veszi, vagy ha el­ Első ^szto/idot folyamat ti ^rv

Next